Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

75 Újabb adatok a folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) északnyugatmagyarországi előfordulásához Kovács Krisztián

1 - Ambrus András

2 - Robotka Ákos Gábor

1 1 Észak-dunántúli Környezetvéd., Természetvéd. és Vízügyi Felügyelőség Mérőállomása, 9028. Győr, Török Ignác u. 68. 2 Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, 9435. Sarrod, Rév-Kócsagvár, Pf.:4. Kivonat: Munkánkban a 4 hazai folyami szitakötő faj északnyugat-magyarországi előfordulásához közlünk 27 új helyről 32 lárvális előfordulási adatot. A lelőhelyeket térképen ábrázoltuk. Kulcsszavak: folyami szitakötők, előfordulási adatok, lelőhelytérkép, lárvák, Északnyugat-Magyarország. Bevezetés A fajok élőhelyeinek minél pontosabb megismerése fontos feladat nemcsak a természetvédelem (fajok és élőhelyek védelme) és a környezetvédelem (vízminőség, emberi terhelések vizsgálata), hanem a Víz Keretirányelv bevezetése óta a vízügyi ágazat (vízgyűjtő gazdálkodás) számára is. A vízgazdálkodásnak a VKI előírásai szerint az ökológiai állapot értékelésen kell alapulnia, melynek egyik biológiai eleme a vízi makrogerinctelenek csoportja (Víz KERETIRÁNYELV 2000). Ezen belül a közelmúltban kidolgozott új magyar állapot-értékelési eljárásban, a hazánkban élő, természetvédelmi oltalom alatt álló 4 folyami szitakötő faj - Gomphus flavipes flavipes (CHARPENTIER, 1825), Gomphus vulgatissimus vulgatissimus (LINNÉ, 1758), Ophiogomphus cecilia cecilia (FOURCROY, 1785), Onychogomphus forcipatus forcipatus (LINNÉ, 1758) - mint típusspecifikus karakterfaj szerepel (JUHÁSZ és munkatársai 2008). Mivel kitűnő indikátorok, jól jelzik az élőhelyek általános állapotváltozásait, állapotfelmérésekre, élőhelyek - víztestek - minősítésére alkalmasak. A vízfolyások vízminőségének romlása, valamint a vízhozamok szélsőséges ingadozásai, különösen a kisvízfolyások esetében Európa-szerte veszélyeztetik a folyami szitakötők fennmaradását, ezért a meglévő élőhelyeik és állományaik figyelemmel kísérése feltétlenül szükséges. E tekintetben rendkívül nagy jelentőségű JAKAB és DÉVAI (2008) munkája, melyben feldolgozták a rendelkezésre álló hazai odonatológiai szakirodalomban addig közölt lárva- és exuvium adatokat, és megszerkesztették a fajok lelőhely-térképeit. A térképeket tanulmányozva szembetűnő néhány nagy „fehér folt", ahol egyetlen folyami szitakötő faj előfordulási /. táblázat. A gyűjtőhely adata sem szerepel, pedig várható lenne. Valószínűleg ezeken a területeken korábban nem végeztek gyűjtéseket, vagy az adatokat nem közölték. Egy ilyen terület található az Észak-Dunántúl jelentős kiterjedésű részén, a Dunát is beleértve nyugat-kelet irányban a Mosoni-Duna torkolattól a Dunakanyarig, észak-déli irányban az országhatártól a Bakonyig. Munkánk célja adatok közlése erről a területről, ill. néhány kiegészítő adat közzé tétele a Nyugat-Dunántúl egyes vízfolyásaihoz. Anyag és módszer Jelen munkában az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen - a felszíni vizek ökológiai állapotának monitorozása keretében - végzett makrogerinctelen vizsgálataink során 2002 és 2009 között előkerült folyami szitakötő lárvák előfordulási adatait dolgoztuk fel. Ezekből kiválogattuk a JAKAB és DÉVAI (2008) munkájában nem szereplő lelőhelyeket (1. táblázat). A gyűjtéseket Észak-Dunántúlon (Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye) Kovács Krisztián, NyugatDunántúlon (Vas és Zala megye) Kelbert János végezte kick & sweep módszerrel, 25 x 25 cm keret-szélességű és 1 mm lyukbőségü kézi hálóval, a hálót a folyásiránnyal szemben tartva a lábbal felkavart aljzatról a vízáramlattal sodródó állatokat a hálóba gyűjtve (CSÁNYI 1997, CSÁNYI és munkatársai 2007). A tartósítás 70%-os etanolban történt. A fajok azonosítását Kovács Krisztián végezte ASKEW (1988) munkája alapján, az azonosításokat Ambrus András ellenőrizte. A dolgozatban DÉVAI (1978) rendszerét és nevezéktanát követtük. Gyűjtőhelyek Koordináták Gyűjtőhelyek Koordináták Gyűjtőhelyek EOVX EOVY Gyűjtőhelyek EOVX EOVY 1. Cuhai-Bakony-ér (Bőny) 562235 257538 15. Mosoni-Duna (Vének) 553487 266444 2. Cuhai-Bakony-ér (Gönyü) 559888 266052 16. Nováki-csatorna (Kimle-Novákpuszta) 527543 277245 3. Duna (Esztergom) 626369 272261 17. Pinka (Kemestaródfa) 457724 187208 4. Duna (Komárom) 572957 267838 18. Pinka (Pinkamindszent) 454257 191376 5. Duna (Győrzámoly) 545405 273087 19. Rába (Nick) 497969 228896 6. Duna Ásványi-ág, Árvái zárás.(Ásványráró) 537327 277619 20. Rába (Ostffyasszonyfa) 496300 224744 7. Kenyérmezői-patak (Piliscsév) 629087 260893 21. Répce (Himod) 498359 244528 8. Kis-Rába (Nick) 498560 229816 22. Répce (Répceszemere) 494040 233012 9. Kis-Rába (Répcelak) 500132 233251 23. Sokoróaljai-Bakony-ér (Koroncó) 536045 251523 10. Lajta (Hegyeshalom) 504825 290841 24. Sorok-Perint (Sorkifalud) 474625 200750 11. Lapincs (Szentgotthárd) 438863 183245 25. Szerdahelyi-patak (Kőszegdoroszló) 460920 225100 12. Lipóti-tó tápcsatorna (Lipót) 530860 281286 26. Szévíz (Nemesapáti) 489330 171571 13. Mosoni-Duna (Feketeerdő) 517988 288098 27. Zala (Zalabér) 496255 183526 14. Mosoni-Duna (Halászi) 520572 283871 Eredmények és értékelésük Mind a 4 hazai faj lárvája előkerült korábban nem publikált lelőhelyekről. 5 helyen egyszerre 2 faj is előfordult, így 27 lelőhelyhelyről összesen 32 előfordulási adatot közlünk az alábbi jegyzékben. 3 vízfolyás teljesen új, itt korábban egyik faj előfordulását sem jelezték. Ezek: a Sokoróaljai-Bakony-ér, a Kenyérmezői-patak, és a Cuhai-Bakony-ér, ez utóbbin 2 helyről is van adatunk. Mind a 4 helyen G. vulgatissimus került elő. Ennek a fajnak a lárvális élőhelyei a folyóvizek igen széles spektrumát lefedik, melyekben finomabb szemcseméretü üledék előfordul. A Kenyérmezői-patak szennyezett, ezért itt folyami szitakötő előfordulása elgondolkodtató. Magyarázat lehet, hogy a gyűjtés közvetlenül a Csévi-patak torkolata alatt volt, ahonnan esetleg be-