Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
27 92 %-a volt ezüstkárász. Ez a jelenség nem szokatlan a fiatal vizek esetében (Paulovits 1998, Harka 2008). A Hídvégi-tóban az 1990-es évek elejéhez képest drasztikusan csökkent az ezüstkárász relatív abundanciája (Bíró és Paulovits 1994), jelenleg a negyedik legdominánsabb halfaj. A Fenéki-tóban ugyan még mindig domináns, de relatív abundanciája már nem kimagasló. A faj a balatoni nádasokból lassan teljesen visszaszorul (Paulovits et al. 1994, Specziár et al 1997b, Erős et al. 2009), relatív abundanciája nem éri el az egy százalékot. A testhossz és a testtömeg összefüggésben szereplő „b" hatványkitevő értéke a halak kondíciójáról is ad információt. A balatonit leszámítva mindegyik érték aránylag magasnak tűnik nemzetközi összevetésben is (Tsoumani et al. 2006, Bálik et al 2004). A balatoni érték jelentősen elmarad ezektől valamint a 12 évvel korábbi 3,17-es adattól is (Specziár et al. 1997a), ez vélhetően a tó tápanyag háztartásának (ökológiai szempontból) kedvező változásában (Hajnal & Padisák 2008), ezen keresztül a kevesebb rendelkezésre álló táplálékban keresendő. Az ivararány értelmezésekor figyelembe kell venni az ezüstkárász alternatív, gynogenetikus szaporodási stratégiáját is. Az így szaporodó populációk 98-100 %-a triploid ikrás, a tejesek - ha egyáltalán vannak - gonádja rendszerint alulfejlett (Vetemaa et al. 2005, Tsoumani et al. 2006, Sasi 2008). Ennek tükrében a vizsgált élőhelyeken élő populációk egyértelműen két- ivaros szaporodásmódúak. A vizsgált élőhelyek növekedési görbéinek statisztikai összevetése alapján az ANCOVA magas szignifikancia szinten igazolja, hogy a Nagyberek ezüstkárász populációjának növekedési üteme elmarad a többi vízben tapasztalttól. Ennek oka lehet a faj egyeduralkodása a táplálékhiányos vízterületen, ezáltal feltételezhető a fajon belüli verseny, így a növekedés üteme minden korosztályban, a teljes várható élettartamra alacsony marad. A balatoni és kis-balatoni állományok esetében a növekedés üteme igen hasonló és nem változik jelentősen a különböző halállománnyal jellemezhető élőhely-típusok esetében sem. Irodalom Bálik I., Karasahin B., Özkök R., Cubuk H., Uysal R. (2003): Diet of silver crucian caip (Carassius gibelio) in Lake Egirdir. Turkish Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 3 (2), 87-91. Beverton, R.J.H. & Holt, S.J., 1957: On the dynamics of exploited fish populations. Fish. Invest., London 19 (2), 1-533. Bíró, P., Paulovits, G. (1994): Evolution of fish fauna in Little Balaton Water Reservoir. Verh. Internat. Verein Limnol. 25, 2164-2168. Crivelli, A. J. (1995): Are fish introductions a threat to endemic freshwater fishes in the northern Mediterranean region. Biol. Conservation 72(2), 311-319. Dudgeon, D., Arthington, A.H., Gessner, M.O. et al. (2006): Freshwater biodiversity: importance, threats, status and conservation challenges. Biological Reviews 81, 163-182. Erős, T. (2007): Partitioning the diversity of riverine fish: the roles of habitat types and non-native species. Freshwater Biology 52, 14001415. Erős, T., Specziár, A, Bíró, P. (2009): Assessing fish assemblages in reed habitats of a large shallowlake —A comparison between gillnetting and electric fishing. Fisheries Research 96, 70-76. Hajnal, É., Padisák, J. (2008): Analysis of long-term ecological status of Lake Balaton based on the ALMOBAL phytoplankton database. Hydrobiologia 599, 227-237. Harka, A. (2008): A Tisza-tó halfaunája és gazdaságilag jelentősebb halainak állományváltozásai. Halászat (101)4, 160-173. Kalous, L., Devrin, M., Bohlen, J. (2004):Finding of triploid Carassius gibelio (Bloch, 1780) (Cypriniformes, Cyprinidae) in Turkey. Cybium 28, 77-79. Paulovits, G. (1998): Az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio Bloch) szerepe a Kis-Balaton Tározó és a Balaton anyagforgalmában és a víz minőségének alakulásában. Kutatási jelentés MEH, 1998. Paulovits, G., Tátrai, I., Bíró, P., Perényi, I., Lakatos, Gy. (1994): Fish stock structure in the littoral zone of Lake Balaton. Verh. Internat. Verein. Limnol. 25, 2162-2163. Rainbow, P. (1998): Impacts of invasions by alien species. Journal of Zoology 246, 247-248. Ricker, W. E., 1975: Computations and interpretation of biological statistics of fish populations. Fish. Res. Bd. Canada Bull. 191, 382 pp. Sasi, H. (2008): The Length and Weight Relations of Some Reproduction Characteristics of Prussian carp, Carassius gibelio (Bloch, 1782) in the South Aegean Region (Aydyn-Turkey). Turkish Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 8, 87-92. Specziár, A.; Tőig, L.& Bíró, P. (1997a): Feeding strategy and growth of cyprinids in the littoral zone of Lake Balaton. J. Fish Biol. 51, 1109-1124. Specziár, A.; Tőig, L.& Bíró, P. (1997b): A balatoni nádasok halállományának szerkezete. Állattani Közlemények 82: 109-116. Staszny, A., Weiperth, A., Ferincz, A., Urbányi, B., Paulovits, G. (2009): Halpopulációk összehasonlításának új módszerei. Hidr. Közlöny 89, 172-173. Tsoumani, M., Liasko, R., Moutsaki, P., Kagalou, I.& Leonardos I. (2006): Length-weight relationships of an invasive cyprinid fish (Carassius gibelio) from 12 Greek lakes in relation to their trophic states. J. Appl. Ichthyol. 22, 281-284. Vetemaa, M., Eschbaum, R., Albert, A. & Saat T. (2005): Distribution, sex ratio and growth of Carassius gibelio (Bloch) in coastal and inland waters of Estonia (north-eastern Baltic Sea). J. Appl. Ichthyol. 21,287-291. Williamson, M.(1999): Invasions. Ecography 22, 5-12. 1. ábra: Az élőhelyek közötti különbség a halállomány öszszetétele és relatív abundanciáik alapján. Standardizált PCA; az első tengely a variancia 46%-át hordozza, a második 33%-ot) (a hatbetűs rövidítéseket a fajok latin nevei alapján képeztük ) KBVR-I. (hfdvég-tó) 100 150 200 250 300 350 Stcndcrd test hossz (mm) 400 2. ábra: A testhossz és a testtömeg összefüggése a Hídvégi-tóban
