Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6. SZ. Szükséges-e mesterséges alzat használata a Balaton ökológiai állapotának megítéléséhez a bevonatlakó kovaalgák alapján? Bolla Beáta', Kiss Keve Tihamér

1, Reskóné Nagy Mária

2, Várbíró Gábor

3, Ács Éva

1 1 MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás 2131. Göd, Jávorka Sándor u. 14 2 Közép-Dunántúli Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőség, Székesfehérvár 'Tiszántúli Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőség, Debrecen Kivonat: 2008 júniusában és augusztusában, a Közép-Dunántúli Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőség monitorozó programja keretében, a Balaton északi és déli partjának közelében 6 mintavételi pontról, valamint a tó pelágikus régiójában 3 mintavételi pontról gyüjtöttünk bevonatmintákat üledékfelszínről, kőről, nádról és mesterséges alzatról. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a természetes alzatok bevonata eltér-e a kovaalgák szempontjából valódi semleges alzatnak tekinthető mesterséges felületeken kialakuló flórától, valamint, hogy melyik a legalkalmasabb mintázandó alzat a Balaton (mely az egyedüli képviselője a 16-os típusnak a magyarországi tótipológiában) ökológiai állapotának megítélésére a bentonikus kovaalga vizsgálatok során. A mintákat standard metodikák szerint feldolgoztuk, majd fény- és elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A különböző alzatok közösségeit klaszteranalízissel, főkoordináta-elemzéssel (PCoA), és önszervező térkép módszerrel (SOM) hasonlítottuk össze. Eredményeink alapján a vizsgált természetes alzatok bevonata egyértelműen különbözött. A mesterséges alzaton kialakult flóra nagyfokú hasonlóságot mutatott a nádbevonattal. A kémiai változókkal mind az epifiton, mind a mesterséges alzat perifitonja jól korrelált, az epiliton és epipelon azonban nem. Eredményeink azt mutatták, hogy a nád epifiton a víztest kémiai tulajdonságaira reflektál, a Balaton ökológiai állapotának becslésére alkalmas, így a sok munkát igénylő mesterséges alzatok behelyezése nem szükséges. Kulcsszavak: kovaalga, ökológiai állapot, Víz Keretirányelv, alzat, Balaton. Bevezetés és célkitűzések tok bevonatát is megvizsgáltuk (/. táblázat, 1. ábra). MesSzámos tanulmány igazolta, hogy a bevonatlakó kovaal- terséges alzatként homokfúvással mattított felületű üvegpagák jól használhatóak mind folyó- mind állóvizek ökológiai állapotának értékeléséhez (pl. Dohét et al. 2008, Kitner és Poulickova 2003). A csoport vizsgálata az utóbbi években hazánkban is előtérbe került még a tavak esetében is (többek között Lakatos et al. 2006, Stenger-Kovács et al. 2007, Ács 2007), mivel az Európai Unió Víz Keretirányelve is előírja vizsgálatukat. A minősítés egyik fontos kérdése, hogy a különböző természetes alzatok kovaalga-közösségei eltérnek-e egymástól, illetve megfelelően tükrözik-e a víztest állapotát. Erre nézve az irodalomban ellentmondó eredmények születtek és ez idáig a VKI-val kapcsolatos ajánlásban (King 2006) sem fogalmazódott meg egyértelmű állásfoglalás. King (2006) mindössze annyit javasolt, hogy a tó litorális régiójára leginkább jellemző alzatról történjen a gyűjtés. A Balaton esetében a parti régióra egyaránt jellemző természetes alzat a nád és kő is. Lakatos és Bíró (1991) mindkét féle alzaton kialakult bevonat kémiai összetételét és menynyiségét elemezve például kimutatták, hogy a bevonat klorofill tartalmában jelentősen csökkenő tendencia figyelhető meg a Keszthelyi-öböltől a Fűzfői- felé haladva, különösen nyáron. Vörös és munkatársai (2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006) eredményei is megerősítették ezt a megállapítást, valamint leírták azt is, hogy a déli parton nagyobb a bevonat biomasszája. Wetzel (1996) hangsúlyozta, hogy a természetes alzatok esetében számos tényező befolyásolhatja a minősítést, mint például az epifiton esetében a bevonat és a gazdanövény közötti anyagcsere-kapcsolat. Ezért a természetes közösségek mintázása mellett egyre elterjedtebb a valódi, semleges alzatnak tekinthető mesterséges alzatok (pl. üveg, csempe) használata, ahol a bevonat összetétele a természeteshez hasonlóan reflektál a víztest kémiai, biológiai folyamataira. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, különbözik-e a természetes alzatok kovaalga közösségének összetétele a mesterséges felületekétől, illetve melyik alzat a legalkalmasabb a Balaton további monitorozó vizsgálataihoz. Anyag és módszer 2008-ban két alkalommal, júniusban és augusztusban gyűjtöttünk bevonatmintákat a tó parti régiójában 6 mintavételi helyen, zöld nádról, kőről, üledékről valamint a Siófoki öbölben két mesterséges alzat felszínéről is. Ezen felül, a pelágikus régióban 3 helyen kihelyezett mesterséges alzalackokat használtunk, melyeket egy erre a célra készített keretben úgy helyeztünk ki, hogy felső részük legalább 10 cmrel a vízfelszín alatt legyen. A keretek rögzítése a litorális régióban a nádas vízfelőli részén történt, a pelágikus zónában pedig a tó közepén elhelyezett monitorozó oszlopokra került. A mesterséges alzatokat 6 héttel az első mintavételezés előtt helyeztük ki. A mintagyüjtéskor a helyszínen mértük a vízhőmérsékletet, a pH-t, az oldott oxigént valamint a fajlagos vezetőképességet. Ezen kívül, a mintavételi pontok közelében vízmintát vettünk, és laboratóriumban mértük a következő kémiai változókat és biológiai paramétereket: összes foszfor (TP), foszfát-P, összes nitrogén (TN), nitrit, nitrát, ammónium, biológiai oxigénigény (BOI

5), kémiai oxigénigény (KOI), összes szerves szén (TOC), karbonát, hidrogén-karbonát, klorofill-a-tartalom. /. táblázat. A mintavételi helyek és az ábrákon használt június | augusztus nád kó üledék mesterséges nád kó üledék meslerséges Keszthelyi medence (A) Északi part (0 KEN30806 KEN20806 KEN10806 KEN30808 KEN20808 KEN10808 Keszthelyi medence (A) Déli pari y) KES3Ü306 KES20606 KES10806 KES30808 KES20808 KES10808 Keszthelyi medence (A) tóközép (7) KEM40806 KEM40806 Északi patt (3) SZN30806 SZN20806 SZN10606 SZN30806 SZN20808 SZN10808 (B) Déli part | J S2S30806 SZS20606 SZS10806 SZS30808 SZS20808 SZS106Ü8 (B) tóközép (8) SZM40306 SZM40808 Sióioki medence (C) Északi part Oéli part (V) Y7 SIN30806 SIS30806 SIN20806 SIS20806 SIN10606 SIS10806 SIN40806 SIS40606 SIN30808 SIS3080S SIN20808 Slb'iUöUB siNioeoe SIS10808 SIN40808 SIS40808 Sióioki medence (C) tóközép (9) SIM40806 SIM40806 1. ábra. Mintavételi helyeink (a számok jelentése az 1. táblázatban) Az alzatokról gyűjtött bevonatmintákat forró hidrogénperoxidos roncsolás és beágyazás után Olympus 1X70 típusú fordított fénymikroszkóppal, standard protokoll szerint (MSZ EN 13946, 2003) 400 valvát meghatározva vizsgál-