Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: Az Afar-mélyvöld Dzsibutihoz tartozó részének hidrotermái, hévforrásai és kiválásaik vizsgálata

SCHEUER GY.: Az Afar-mélyfold hidrotermái ... 15 menyek. Ezt bizonyítják a változatos formákban képző­dött mész-alakulatok, melyeknél néha tömegesen jelent­keznek lyukak, ahol egykor a gőz áramlott ki. Egyes tor­nyoknál megfigyelhető még, hogy az ágas-bogas csősze­rű kiválások fejlődtek ki. Továbbá látható volt még, hogy egyes mészkőtornyok képződése még a tó vízszint­je felett is folytatódott, vesés-félgömbös meszes bevona­tokat hozva létre így e helyen vizsgált mészkő típus kicsapódási szempontból is egyedi, mert nem hévforrásból, ha­nem gázban és ásványi sókban gazdag gőzökből kép­ződött. A tófenéken kilépő gázos, gőz vizes környezeté­ből adódóan, olyan feltételek közé került, hogy rögtön és folyamatosan leadta oldott mésztartalmának egy részét, így a kilépés helyének közvetlen környezetében dinami­kus kicsapódás történt és ezt a kivált mészkő-kúpos és tornyos, oszlopos kiválási formák egyértelműen bizo­nyítják. A gőzből történő dinamikus mészképződés ered­ményezi még azokat a ferde, elhajló, görbült, gyakran vízszintes és ágas-bogas alakzatokat mert ezeknél mint kiálló felületekre gyors volt a kicsapódási folyamat. En­nek következtében igen egyedi változatos alakú lerakó­dások halmozódtak fel, amelyeket nem lehet formája a­lapján meghatározni vagy tipizálni. így mindegyik egye­di és minél több kiáramlási pályája volt, annál egyedibb és formagazdagabb, valamint bonyolultabb felépítés jött létre. A mészkő kémiai vizsgálata szerint: a kalcium-oxid mellett (37,3 %) az Si0 2 13,4 % az A1 20 3 1,6 %, a Fe 20 3 1,23 %, MgO 5,56 %, Cl 1,23 % haladta meg az 1 %-ot és 35,9 % izzítási veszteség mellett. így a vizsgálatok szerint a kiválásban a mész mellett kvarc, magnézium, a­lumínium, vas, klór is szerepet játszott. Az Abbe tó közelében fakadó forrásból vett vízminta az alábbi vizsgálati eredményeket szolgáltatta. A forrás­víz oldott sótartalma meghaladja a 3200 mg/l mennyisé­get. Az uralkodó kation a nátrium 76,6 ee%-al míg a kalcium 22,1 ee%-ben van jelen. A magnézium meny­nyisége jelentéktelen. Az anionok közül a klór mennyi­ségét 87,6 ee%-ban határozták meg, amely mellett még 12,1 ee%-u szulfátot mutattak ki. A hidrogén­karbonát a vízben csak jelentéktelen mennyiségű. így a víz nátrium-kalcium-kloridos-szulfátos típusú. A nyomelem vizsgálatok szerint a vízben a stroncium, bór és a lítium volt jelentősen magasabb a többi vizsgált nyomelemnél. Érdekes a lítium kiugróan magas értéke (9000 pg/1) (2. táblázat). A vízvizsgálati eredményekből megállapítható, hogy a mai források a mészkőtornyok környezetében már olyan típusúak, hogy ilyen vizekből nem képződ­hetett mészkő. Az adatok szerint a mészképző hidroter­mák már elapadtak mert az ilyen víztípushoz tartozó víz­körforgalom az Afar síkság alatti szakaszon megszűnt mert olyan átalakulás ment végbe (kimutatott jelentős süllyedés), amely miatt a vízkémiai adottságok mészkép­ződés szempontjából alapvetően kedvezőtlen irányba módosultak. Ilyen változások a mai aktív és inaktív vul­kánossággal kapcsolatos hidrotermás területeken is na­gyon gyakoriak (Kamcsatka, Új-Zéland). Miután a tár­gyalt hidrotermás genetikájú Abbe tavi szublakusztris forrás-mészkő előfordulás, és tágabb környezete kb. 200­250 km-es távolságon belül száraz, forró éghajlati a­dottságú területekhez tartoznak az egykori és a mai hídrotermák víz-utánpótlódása, s folyamatosan meg­újuló vízkészletük csak olyan felszín alatti víz-körfor­galommal állhattak kapcsolatban, amelyek tápterüle­te a sivatagos területen kívül helyezkedik el, ahol az éghajlat csapadékos, és a csapadéknak a beszivárgó része oly mennyiségű, hogy képes a rendszerből egy­kor kilépő, illetve eltávozó vízkészletet folyamatosan biztosítani és fenntartani bizonyos ingadozással. Miu­tán a víz-körforgalomnak tápterületei több száz km-es tá­volságban találhatók az Etiópia kiemelt magasabban lévő részein, ahol elegendő csapadék hullik, ezért részletesen vizsgáltam azokat a földtani és tektonikai adottságokat és egyéb vulkánossággal összefüggő folyamatokat, ame­lyek a rendszeren belül a tápterület és a megcsapolási hely közötti víz-körforgalom kialakulását elősegítették a felszín alatt. Vagyis a vízkörforgalomnak azt a felszín a­latti részét, ahol a beszivárgott víz átalakul olyan hídro­termává, amely olyan adottságokkal rendelkezik, hogy kilépve a rendszerből rögtön mészképző tulajdonságok­kal rendelkezett, létrehozva egyedülálló, különleges e­gyedi kifej lődésü kiválási formákat. Ahhoz, hogy a víz-körforgalomnak ezen a helyen jöjjön létre a megcsapoló szakasza, vizsgáltam a tápte­rület és a tó közötti tektonikai adottságokat, a törések irányát és az árokrendszerrel összefüggő egyéb adottsá­gokat, mert ezek befolyásolják a rendszer működését. Az előző fejezetekben már említetem, hogy az afrikai árokrendszer keleti ágánál a Kenya-Etiópia határ környe­zetében az eddigi észak-déli csapásirány kis távolságon belül átvált északkelet-délnyugatira, és ezt megtartva az Etióp felföldön, majd elérve az Afar síkságot, ollósze­rűen szétnyílik észak-déli és kelet-nyugati lefutású fő­vetődésekre, amelyek mentén az Afar mélyföld kiala­kult éles peremekkel. De az árokrendszer felföldi szaka­sza úgy nyílt szét a tektonikai térképek szerint, hogy az északkelet-délnyugat irányú törésrendszerei tovább folytatódnak az Afar síkság alatt is. Ilyen irányú hegy­ségszerkezeti törések egész rendszerét mutatták ki a vizsgálatok. Ezek az északkelet-délnyugat irányú törések egészen az Abbe tóig tartanak, de itt a tektonika hirte­len átvált erre merőleges északnyugat-délkelet irányra. Ezt a helyet a tektonikai térkép kiemelt vastag vonallal jelzi is. Továbbá nem lehet véletlen, hogy ezekhez a é­szakkelet-délnyugati szerkezeti vonalakhoz kapcsolód­nak még az Avas folyó völgyében északkeleti irányba sorakozva három önálló kisebb geotermális terület. A fent vázolt tektonikai adottságokból olyan vízföld­tani megállapítások tehetők, hogy az Abbe tótól délnyu­gatra fekvő területeken északkelet-délnyugat irányú hegységszerkezeti törések húzódnak, amelyek éppen a tó felé tették vízvezetővé a rendszert. így az Abbe ta­vi mészképző hidrotermákhoz kapcsolódó felszín alatti repedezett kőzetekben kialakulhatott az a víz-körforga­lom, amely a kedvező irányú töréseknek köszönhető. Ez a továbbiakban még annyit jelent, hogy az Avas árok az Afar mélyföldre kifutó északkeleti része tekinthető a víz­körforgalom egyik tápterületének, és miután a törések iránya nem változik egészen az Abbe tóig, ezért ezek a törések egyenesen és közvetlenül a tó alá vezetik a híd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom