Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Bánki Dontás és a mérnök-szakma (150 éve született a nagy magyar mérnök)

SZENTGYÖRGYIZS: Bánki Donát és a mérnök-szakma 59 tárgy. Megszüntették a jól bevált szakfelügyelői rendszert, és alig érvényesül a továbbképzés parancsa a tanárok körében. De a felsőfokú oktatásban is nyomasztók a gondok. Egyáltalán nem bizonyos, hogy a jelenlegi kreditpontos rendszer hasznára válik az egyetemi-főiskolai oktatásnak. Kiváló professzorok állítják, hogy bizony szétzúzza a minőséget. Az ún. bolognai, kétszintes szisztéma sem kedvez korábban rendkívül magas szintű, nemzetközileg kompatibilis műszaki képzésünknek. Jól ismert, hogy a külföldre távozott magyar mérnökök szinte kivétel nélkül nagyszerűen megállták a helyüket új hazájukban. Kérdés, hogy a mostani oktatási rendszerből kikerülőkre is áll-e majd ez a dicsekvés. Gondot jelent az is, hogy a fiataloknak egyre kevesebb a közvetlen anyagélményük, és ezt egyáltalán nem helyettesítik a virtuális világban szerzett élmények. Egy kiváló mérnöktől, a Miskolci Egyetem dékánjától hallottam a frappáns kérdést: tudja-e egy mai fiatal, hogyan vágjon ketté egy deszkadarabot? A szálaknak hosszában, keresztben, avagy, hogy egyszerűen rálép? Márpedig manapság divat azt hangoztatni, hogy nincs szükség drága és nagy helyet foglaló laboratóriumokra (sajnálatos, hogy éppen a korábban világhírű Budapesti Műegyetem egyes vezetői hangoztatják ezt), mondván, minek, ott a számítógép, azon mindent lehet modellezni és szimulálni. Csudát lehet! A modell soha nem adekvát leképezése a valóságnak, és többnyire azt sem tudjuk, hogy az elhanyagolások milyen téves következtetésekhez vezethetnek. Itt köszön vissza az a helytelen gyakorlat, amire már utaltam, hogy az egyetemi oktatóknak, főleg a professzoroknak nem kötelező a legalább néhány éves ipari gyakorlat és a folyamatos ipari kapcsolatok. Éppen Bánkinak és a többi, sikeres, nagynevű társának példája is igazolja, hogy a mérnök esetében az ipari gyakorlat alapvető szükséglet, mert erősíti a teremtő alkotást. Egy a „napok" között Több jeles szervezet összefogásával immár harmadszor rendeztük meg 2009. májusban a Magyar Műszaki Értelmiség Napját. Nem mondhatnám, hogy óriási érdeklődés mellett. Ha mondjuk, a magyar filmszemle sajtójával hasonlítom össze, akkor bátran állíthatom, hogy elenyésző média figyelem mellett. - Istenem, annyi jeles, ünneplendő „Nap" van, miért éppen a műszakiakról írjunk? Meg aztán úgysem érdekel senkit - vetette vissza javaslatomat minap egy ifjú szerkesztő. Való igaz, a példányszámot aligha növeli, mert skandalum nincs benne egy szál se. Természetesen nincs is értelme az összehasonlítgatásoknak, különösen a mostani napi politikai izgalmakkal és az egyéb nyugtalanító eseményekkel teli időszakban. De mégis, érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni egy olyan átfogó szakmai körnek (átfogó, mert a mérnökség csak gyűjtőfogalom, amely igen sok, egymástól jócskán különböző szakágat fog össze), aminek munkája nélkül nem lenne civilizáció. Igaz, megírta a tekintélyes magyar napilap, hogy az ifjak szemében a műszaki pálya nem pálya. Vagy talán mégis? A kézirat beérkezett: 2009. május 18-án SZENTGYÖRGYI ZSUZSA dr., villamosmérnök, a Magyar Mérnök Akadémia tagja, a Hidrológiai Közlöny ismert szerzője. Bánki, Donát (1859-1922) and the engineer-profession Szentgyörgyi, Zs. (Klossy Irén alkotása)