Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
160 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Vízminőség vizsgálatok a Máriapócsi-főfolyás leveleki víztározó előtti és utáni szakaszán Vincze György, Szabó Sándor, János István, Kotroczó Zsolt, Hörcsik T. Zsolt, Csatlós Zsolt Nyíregyházi Főiskola, Biológia Intézet, H-4400. Nyíregyháza Sóstói út 31/B. Kivonat: Kitűzött célunk az volt, hogy a Máriapócsi-főfolyás Leveleki víztározóba bevezető és kivezető szakaszát összehasonlítsuk vízminősítési szempontból meghatározott vízkémiai paraméterek és makrogerinctelen fajok (Belga Biotikus Index) alapján. Azt vizsgáltuk, hogy a befolyó víz minősége hogyan változott meg a tározón való áthaladás következtében. A víz minőségi állapota a fontosabb kémiai jellemzők alapján az MSZ 12749:1993 határértékei szerint kielégítőnek tekinthető. A makrogerinctelen taxonok elemzésén alapuló Belga Biotikus Index a csatorna víztározó előtti szakaszán nem mutatott számottevően eltérő értékeket (BI: 5 ill. 6; III. osztály) a tározó utáni szakaszhoz képest (BI: 4 ill. 5; IV. és III. osztály). Az összességében tűrhető vízminőség magyarázható a főfolyás alacsony és erősen ingadozó vízhozamával (zsilip), valamint az ide beömlő vízelvezető szennyező hatásával. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a Máriapócsi-főfolyás és a Leveleki víztározó ezen szakaszai civilizációs hatásoktól ma még viszonylag kevéssé befolyásolt területek, azonban a tározó strandjának növekvő idegenforgalma, hosszú távon kedvezőtlen irányba befolyásolhatja a víz minőségét és makrogerinctelen életközösségeit. Kulcsszavak: Lónyai-focsatorna, Belga Biotikus Index (BBI), vízminősítés, makrogerinctelenek, monitoring. Bevezetés Mint a Nyírség sok víztározója, az 1976-ban létrehozott Leveleki víztározó tó is elsősorban belvízvédelmi feladatok ellátására született. Vizét a Máriapócsi-fofolyásból kapja, amely a tározó medrében is tovább folyik. A főfolyás Demecser községnél torkollik a Lónyai-főcsatornába, amely a Nyírség vizeit gyűjti össze, és Gávavencsellő alatt vezeti a Tisza folyóba. Az utóbbi évtizedekben jelentősen romlott a természetes vizek állapota. Ennek felismerését követően került kidolgozásra az Európai Unió tagországai által a Víz Keretirányelv (VKI) (Chave 2001), azzal a céllal, hogy hosszú távon megteremtse egy észszerű vízgazdálkodás alapjait. A megfogalmazott cél a természetes vizek jó ökológiai állapotának helyreállítása 2015-re (Bácskai 2006), valamint annak hosszú távú biztosítása. A vízminősítésben meghatározóvá vált az ökológiai szemlélet (Felföldi 1984), s ennek jeleként fokozatosan előtérbe kerültek a biomonitoringra alapuló vizsgálatok. Az élőlények detektálható változásai mintegy integrálják a külső hatásokat, így nem alkalmasak a hagyományos vízanalitikai módszerek helyettesítésére, amelyek szükséges kiegészítői a vizsgálatoknak. Ezt tükrözve a VKI a vízminőség nyomon követéséhez három elemcsoport egyikeként bizonyos élőlénycsoportok vizsgálatát jelöli ki, amelyek: a fitoplankton, a fitobenton, a makrofiton, a makrogerinctelenek és a halak. A monitoring jellegű vizsgálatok már jelentős, több mint 100 éves múlttal rendelkeznek. A napjainkban leginkább elfogadott és alkalmazott Belga Biotikus Index (BBI) kidolgozása 1978-ban kezdődött és 1984-ben vált hivatalosan elismert vízminősítési rendszerré. Alapja az eltérő érzékenységű makrogerinctelenek előfordulása, gyakorisága, valamint az azonosítható taxonok száma (De Pauw and Vanhooren 1983). Jelen munkánk egy hosszabb távra tervezett vizsgálat első eredményeit mutatja be, amelyben a Máriapócsi-főfolyás vízminőségét vizsgáltuk a Leveleki víztározó előtti és utáni szakaszán részben vízanalitikai paraméterek, részben a makrogerinctelen fauna összetétele alapján. Célunk az, hogy az eredeti, víztározó funkció mellett a tóra fokozódó mértékben jellemző humán vízhasználatok milyen hatással vannak a főfolyás vízminőségére. Anyag és módszer A vizsgálati terület bemutatása A Tisza által összegyűjtött víz legnagyobb hányada a határokon túlról érkezik. Csak kevés olyan vízgyűjtő terület ismert, amelynek teljes vízmennyisége magyar területről származik. A Tiszába Gávavencsellőnél torkolló Lónyai főcsatorna ezen ritkaságok egyike, amely a Közép-Nyírség eredetileg lefolyástalan területének vízét gyűjti össze. A Lónyai főcsatornát hat nagyobb főfolyás táplálja, amelyek mindegyike a tőle délre eső területről szállítja az összegyűjtött vizet. A Lónyai főcsatorna 1882-ben készült el, míg a teljes csatornarendszer 1939-ben állt üzembe. A Nyírségben rendszeresen megjelenő aszályok enyhítésére az 1975-1980 közötti időszakban 7 víztározó létesült, elsősorban az öntözési lehetőségek biztosítására. Ezek egyike a Máriapócsi-föfolyáson, Levelek község közelében, gátak emelésével, valamint völgyzárógát építésével kialakított Leveleki tározó, amely a térség legmélyebb fekvésű pontján helyezkedik el. A mintavételi pontokat a tározó előtt és után jelöltük ki (1. ábra). Teljes vízfelülete mintegy 250 hektár, átlagos mélysége 2 méter, maximális vízszint esetén a befogadott víz térfogata meghaladja a 4 millió m 3-t (Konecsny 2005). Napjainkban a Magyar Állam tulajdona, kezelője a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Társulás. Elsődleges hasznosítási célja a belvíz-mentesítés és öntözővíz szolgáltatás, ugyanakkor a Leveleki Polgármesteri Hivatal gyakorolja a tó halászati és szabadidős, üdültetési célú hasznosítása feletti jogokat. I. ábra A Máriapócsi főfolyáson mintavételre kijelölt pontok. Az 1 és 2 jelzésű pontok a tározó befolyása előtt, míg a 3 és 4 jelzésű pontok a kifolyást követően lettek kijelölve Mintavétel és mintafeldolgozás A makrogerinctelenek vizsgálatához a mintákat az általánosan elfogadott standardok szerint kézi merítőhálóval (lyukméret 0,5 mm). Az enyhén felkevert aljzatról kiemelt mintákból a biotikus index meghatározásához szükséges taxonok képviselőit a helyszínen válogattuk szét, s azokból kellő számú egyedet 30 %-os etanol oldatban tartósítva laboratóriumba szállítottuk a pontosabb meghatározás céljából. A többnyire fajszintü meghatározásokat De Pauw és mtsai (1996), Déri (1995), és Dukai (2000) határozói alapján végeztük. A vízminták pH-ját és vezetőképességét a mintavételkor a helyszínen mértük. A kémiai analízis elvégzéséhez 250 cm 3-es műanyag tárolóedényeket buborékmentesen töltöttünk meg a vízmintákkal. A laboratóriumba szállított vízmintát +4 °C-on tároltuk és lehetőség szerint a mintavételt követő napon végeztük el a méréseket. Vizsgálataink során az ammónium (NH 4 +), nitrit (N0 2"), nitrát (N0 3 ), klorid (Cl'), orto-foszfát (P0 4 3) és vas (Fe 2 + + Fe 3 +) koncentrációját mértük. Az ionkoncentrációk kolorimetriás meghatározásához a Nanocolor vízanalitikai mérőrendszert használtuk.