Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
120 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. A Bódva folyó vízminőség vizsgálata makrogerinctelen taxonok alapján Rácz Barbara 1, Kotroczó Zsolt 2, Vallner Judit 1, Dobi László 3 Nyíregyházi Főiskola, Környezettudományi Intézet, H-4400. Nyíregyháza Sóstói út 31./B.; 2Nyíregyházi Főiskola, Biológia Intézet, H-4400. Nyíregyháza Sóstói út 31./B.; 3Izsó Miklós Gimnázium, H-3780. Edelény Borsodi út. 36./B. Kivonat: A Bódva folyó edelényi szakaszának vízminősítése 2003 óta a Belga Biotikus Index segítségével történik. Az Edelényi szakaszon jelenleg is nyolc mintavételi helyen folynak a kutatások, ahol a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak változásait követjük nyomon. A vizsgálat célja, hogy felméijük, milyen mértékben befolyásolják a városban lévő lokális tevékenységek a víz minőségét. A felszíni vizek szennyezettségének bioindikátorok alkalmazásával történő vizsgálata azzal a felismeréssel kezdődött, hogy a szennyezett vízben eltérő fajok fordulnak elő a tiszta vízben élőktől. Feltevéseink szerint a városban lévő illegális hulladéklerakók és mezőgazdasági területek negatív irányban befolyásolják a víz minőségét (I., VI. mintavételi hely), amit vizsgálatainkkal is alátámasztottunk. Ezen feltevés csak egyes mintavételi pontjainkra igazak, összességében elmondhatjuk, hogy a Bódva vize a várost elhagyva felhígul így a víz minősége a jó vízminőségi kategóriába lép. A vizsgált szakaszon a leggyakrabban talált taxonok a következők: Asellus sp., Plea sp., Chironomidae és., Caenis sp. Az aszályos hónapokban, de a fajösszetétel a kevésbé érzékenyek felé tolódik, nő az egyedszám. A tavaszi áradások idején fordított a helyzet, kisebb az index, kevesebb az egyedszám, több az érzékenyebb faj. Eredményeink alapján azt mondhatjuk el, inkább helyi jellegű szennyezések figyelhetők meg, amire az elkövetkezendő időszakban a szennyeződést okozóknak figyelniük kell. Kulcsszavak: BISEL, Belga Biotikus Index, makroinvertebrata, vizminösités, Bódva folyó Bevezetés A Belga Közegészségügyi Minisztérium 1978-ban kezdte el a BBI (Belga Biotikus Index) módszert (Gabriels et al. 2005, De Pauw & Vanhooren 1983), amelyet később számos laboratórium tesztelt, 1984 óta hivatalos biológiai vízminősítési eljárás Belgiumban. Minimális adaptációval egész Európában használhatónak bizonyult. A középiskolai oktatásban is használható egyszerűsített változata a BISEL (Biotic Index at Secondary Education Level). A felszíni vizek szennyezettségének bioindikátorok (Németh 1998, Juhász-Nagy 1986) alkalmazásával történő vizsgálata azzal a felismeréssel kezdődött, hogy a szennyezett vízben eltérő fajok fordulnak elő a tiszta vízben élőktől. A BISEL [1] gyors, könnyű, nem igényel nagy beruházást, integrálja a rendszertant és az ökológiát; a makrogerinctelenek meghatározása a rendszertan segítségével történik, a vízminőség értékelése pedig összefüggésben áll a megváltoztatott környezettel. Összekapcsolva kémiai vizsgálatokkal, következtetések vonhatók le a szennyeződés okairól, így a kémia és biológia órákat integrálhatjuk (Victor 1991). Anyag és módszer A vizsgálati teriilet bemutatása: A terület legjelentősebb vízfolyása a Szlovákiában eredő Bódva, mely Hidvégardónál lép Magyarország területére. A Sajó bal oldali mellékfolyója, az Északi-középhegységben, kb. 100 km. A Komjáti vízmércénél eddig mért legkisebb vízszintje 14 cm, legnagyobb 249 cm. Árvízi vízhozama: 80,0 m 3/sec. Vízgyűjtő területe 1730 km 2, legfontosabb mellékfolyói az Ida, a Jósva és a Rakaca. A folyó vizsgálatát az 2003 év végén kezdtük el. A Bódva edelényi szakaszánál összesen nyolc mintavételi helyen (1. ábra) öt év alatt megközelítőleg 30 alkalommal gyűjtöttünk mintát. A mintavételi helyek kijelölésénél arra törekedtünk, hogy random módon, reprezentatív mintavételi pontokat jelöltünk meg, valamint lefedjük a folyó teljes edelényi szakaszát. A mintavétel: A mintavételek során a feladatunk az volt, hogy minél több féle élőlényt begyüjtsünk a mintavételi helyeken. A feldolgozásnál identifikáltuk és megszámoltuk a begyűjtött makro-gerincteleneket és a kiértékelésnél az alapján csoportosítottuk a fajokat, hogy bizonyos környezeti tényezőkre milyen érzékenységgel reagálnak. Ezek kiválasztása a BISEL programban meghatározott szabványos táblázat segítségével történt (Rácz et al. 2009). A vizsgált folyószakaszokon az összes megközelíthető élőhelyet, mikrobiotópot megvizsgáltuk; a vízfenék altalaját (homok, iszap, kövek), a makrovegetációt (úszó-, víz alatti-, kiemelkedő növényzet), a víz fölé nyúló fák elárasztott gyökereit, és az összes többi, természetes és mesterséges, úszó, vagy alámerült tárgyat a vízben. A makrogerinctelenek gyűjtése szabványos, fémkeretes, kúp alakú kézi hálóval történt (Borián et al. 2001; Borián 2002) melynek lyukbősége 300 (ím volt. 1. ábra. Mintavételi pontok a Bódva folyó edelényi szakaszán (Forrás: Google Earth) Eredmények és megbeszélésük A B1 mintavételi pontban a BBI értéke 4 és a 7 között mozgott, ennek megfelelően a vízminőségi osztály a II. és a IV. között ingadozott. A II. vízminőségi osztály annak tulajdonítható, hogy a téli, kora tavaszi időpontban történtek a mintavételek, ezért nem volt jellemző a magas hőmérséklet párosulva az alacsony oxigén tartalommal valamint a kevés, szilárd csapadék nem mosott be szennyező anyagokat a közeli illegális hulladéklerakókból. A B2 mintavételi pontban a BBI értékek hasonlóan alakultak a Bl-es mintavételi pontokhoz, ennek megfelelően a vízminőségi osztályok is. A B3 mintavételi pontban, ahol lényegében nincs közvetlen szennyező forrás, a víz biológiai vízminősítés szempontjából a legjobb eredményt adta, ugyanis itt a víz minősége az I. és a II. vízminőségi osztály kategóriáját is elérte, ennek megfelelően a BI 7-es és 8. értéket is. A B4. mintavételi
