Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

85 A kapott szekvenciák filogenetikai hovatartozását a BLAST (Basic Local Alignment Search Tool) algoritmussal az NCBI internetes adatbázison, az ARB Silva és az EzTaxon server 2.0 segítségével ellenőriztük. Eredmények és értékelésük A mintavétel időpontjában a tó víz-üledék határrétege átlagosan 8,46 xlO

3, a 20 cm mélyről származó üledék 1,54 x 10

4 csíraszám értékkel (CFUg

1) volt jellemezhető. A forráskrátertől távolabb eső (H3) és az ahhoz közeli (H4) mintavételi pontok felszíni mintáinak átlagos csíraszám értékei (6,6 x 10

3, valamint 1,03 x 10

4) között nagyjából másfélszeres volt az eltérés. A 20 cm mélyről származó üledékmintákból számoltuk valamennyi táptalajon külön-külön és az átlagokat tekintve is a legnagyobb (3,03 x 10

4) és a legkisebb (4,79 x 10

2) csíraszám értéket. Egy adott mintán belül az alkalmazott táptalaj típusok függvényében akár egy nagyságrendnyi eltérést is tapasztaltunk a becsült csíraszám értékek között. Táptalajtípustól függetlenül a kráterhez közeli (H4) minta esetében a felszíni, a parthoz közeli (H3) minta esetében a mélyebb üledékrétegben kaptunk nagyobb csíraszám értékeket, továbbá a H3-as mintavételi ponton az eltérő mélységből származó üledékminták csíraszám értékei között rendre kisebb különbséget tapasztaltunk, mint a H4es pontról származó minták esetében. A legnagyobb csíraszám értékeket a 7-es (Czapek agar), a legkisebbeket a 2-es (maláta-élesztőkivonat agar) és a 6-os (kolloidális kitin agar) táptalajról becsültük. A kapott csíraszám értékek alakulása arra enged következtetni, hogy az üledékrétegek aerob baktériumainak mennyisége területileg és mélységileg is inhomogén eloszlású. Ennek lehetséges oka, hogy a forráskráterhez közelebbi (H4) mintavételi ponton az üledék folyamatosan mozgásban van, míg a Hévízi forrástó északi partjához közeli (H3) mintavételi ponton a mélyebb üledékrétegek is zavartalanok, így ott stabilabb, állandóbb közösség alakulhatott ki. Az összesen 245 (H3F: 65; H3M: 57; H4F: 73; H4M : 50) tiszta tenyészetet 122 ARDRA csoportba (H3F: 26; H3M: 24; H4F: 44; H4M: 28) különítettünk el. A BLAST program segítségével meghatározott 102 reprezentáns baktériumtörzs mintavételi helyek szerinti megoszlását a 1. táblázat szemlélteti. A kráterhez közeli (H4) mélyebb és felszíni üledékmintákból is nagyobb taxonómiai diverzitást határoztunk meg, mint a part menti (H3) mintákból. Ennek oka lehet, hogy a forráskráterhez közelebbi mintavételi ponton a víz és az üledék is állandó mozgásban van. 0A mintavételi mélység alapján a partközeiben (H3) a mélyebb, a kráterhez közeli (H4) mintavételi ponton a felszíni minta mutatott nagyobb taxonómiai diverzitást. A H3-as mintavételi hely zavarástól mentes körülményei feltehetően állandóbb baktériumközösségek kialakulásának kedveznek, innen a legtöbbféle táptalajról és a legnagyobb arányban (42 %) a Bacillus nemzetség fajait tenyésztettük ki. A baktériumtörzsek a B. idrinesis, B. megaterium, B. macroides, B. simplex, B. cereus, B. pumilus, B. barbaricus, B. indicus, B. licheniformis fajaival mutattak nagy szekvencia hasonlóságot. Az Actinobacteria törzs képviselői izolátumaink 27 %-át tették ki. Az aktinobaktériumok közül legnagyobb arányban az Arthrobacter (19 %), a Micrococcus (18 %), a Mycobacterium (18%), a Micromonospora (13%) és a Kocuria (10 %) nemzetségek képviselőit izoláltuk. 1. táblázat. A Hévízi forrástó üledékéből kitenyésztett baktériumtörzsek taxonómiai megoszlása a mintavételi helyek szerint Törzsek száma H3F H3M H4F H4M Actinobacteria 13 14 20 19 Arthrobacter 10 3 Micrococcus 2 1 2 6 Kocuria 1 1 5 Mycobacterium 4 2 7 1 Micromonospora 7 Streptomyces 1 Brachybacterium 1 Brevibacterium 3 Curtobacterium 2 Microbacterium 2 Gordonia 1 Williamsia 2 Friedmanniella 1 Rhodococcus 1 Firmicutes 51 33 7 24 Bacillus 47 30 5 21 Sporosarcina 4 1 2 Brevibacillus 1 Paenibacillus 1 2 1 a-Proteobacteria 1 1 21 4 Asticcacaulis 1 Aurantimonas 1 Bosea 1 Caulobacter 1 Paracoccus 1 Rhodobacter 1 Rhodopseudomonas 1 Sphingomonas 1 Xanthobacter 1 17 1 y-Proteobacteria 8 2 1 Pseudomonas 7 1 1 Rheinheimera 1 1 ß-Proteobacteria 1 Delftia 1 Bacteroidetes 1 Chryseobacterium 1 Az Arthrobacter nemzetséget csupán egyetlen faj, az A. oryzae képviselte, mely mindkét mintavételi helyen - de csak a mélységi mintákban - fordult elő. A nemzetség fajait leggyakrabban talajmintákból izolálták, de kimutatták már édesvízi halakból is (Jones és Keddie, 2006). A Micrococcus nemzetségbe tartozó, és mind a négy hévízi-tavi mintából előkerült törzsek a legnagyobb bázissorrend egyezést a M. luteus típustörzsével mutatták. A faj jellegzetes képviselője az emlősök - leginkább az ember - bőrfelületén élő mikrobiótának, másodlagosan azonban szinte bárhol előfordulhat (Kocur és mtsai, 2006). A Mycobacterium nemzetségnek a H3M minta kivételével mindenhonnan kitenyésztett hévízi-tavi képviselői a legnagyobb szekvencia egyezést a M. fortuitum, M. mucogenicum, M. barrassiae és M. austroafricanum típustörzsek szekvenciáival mutatták. A nevezett fajok mind a gyors növekedésű, nem tuberkulotikus mikobaktériumok közé sorolhatók (Hartmans és mtsai, 2006), ugyanakkor pl. M. barrassiae törzseket klinikai mintákból is kimutatták (Adékambi és mtsai., 2006). A M fortuitum a környezeti (pl. talaj) mintákból leggyakrabban izolált miko-