Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
71 Nagy-váj ás és a Keleti-övcsatorna makrogerinctelen- és vízkémiai vizsgálatán alapuló minősítése Kotroczó Zsolt, János István, Hörcsik T. Zsolt, Szabó Sándor, Vincze György, Vasenszki Tamás Nyíregyházi Főiskola, Biológia Intézet, 4400. Nyíregyháza, Sóstói út 31./B. kotroczó.zsoltfazm ail.com Kivonat: A Szatmári-síkságon fekvő Győrtelek község területén a két csatornarendszer vízminősítési vizsgálatát 2008 óta végezzük. Cél: bioindikációs mérések makrogerinctelen taxonok segítségével, valamint összehasonlító vízanalitikai vizsgálatok a két csatornán, közvetlen összefolyásuknál és az összefolyás után 2 kmrel. A kijelölt négy vízmintavételi pontból, havonta vett vízminták vizsgálata a biológiai és a kémiai vízminőség meghatározására koncentrálódott. A kapott eredmények nem felelnek meg az előzetes várakozásoknak. Bebizonyosodott, hogy a Keleti-övcsatorna vízminőségét nem befolyásolja sem a határon túli vízminőségi állapot, sem a már magyar területén lévő Porcsalmai szennyvíztisztító telep tisztított szennyvizének, és a Tyukodi Konzervgyár vizének a csatornába vezetése sem. Megállapítottuk, hogy a víz a kiváló vízminőségi osztályba tartozik az alkalmazott módszerek és mért kémiai paraméterek (pH, NO 2", NO 3", NH 4 +, Cl\ P0 4 3") szerint. A makrogerinctelenek alapján a vízminőség mérsékelten szennyezettnek tekinthető. Előforduló taxonok az Asellus sp., Plea sp., Chironomidae, llyochoris sp. és Caenis sp. Kulcsszavak: vízminősítés, kisvízfolyások, Belga Biotikus Index, vízkémiai jellemzők, makroinvertebrata. tárátkelőhelyeken keresztül Románia és Ukrajna felől is megközelíthető. A Keleti-övcsatorna 0-10 fkm szelvénye a Tunyogmatolcsi Holt-Szamos mederben van és a nyilvántartásban Bevezetés A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Győrtelek község közelében végezzük vizsgálatainkat. A két csatorna vízminőségi vizsgálatát azért választottuk, mert napjainkban egyre több feladatot kell megvalósítanunk vizeink védelmének érdekében. A Keleti-övcsatorna Romániából érkezik hazánk területére. Ezért jelentős, hogy milyen szennyezőanyagokat hoz magával, ez hogyan befolyásolja a térség vizeinek állapotát. Emellett figyelembe kell venni a magyar területen fekvő szennyező forrásokat is, a közeli szennyvíztisztító telepet és konzervgyárat. A kitűzött cél, összehasonlító vízanalitikai vizsgálatok a két csatornán, közvetlen összefolyásuknál, az összefolyás utáni résznél, valamint makrogerinctelen taxonok gyűjtésével történő biológiai vízminőség vizsgálatok a fent említett vízfolyásokon. A vízszennyezést legsokrétübben és legveszélyesebb formában a kémiai vízszennyezők okozzák, így a vízminőségi jellemzők legnagyobb csoportját képezik a kémiai jellemzők. Ezek között szervetlen és szerves vegyületek egész sorát találjuk, amelyek természetes és mesterséges úton kerülnek a vízi környezetbe (Benedek és Literáthy 1979). A kémiai módszerekkel történő mérések, vizsgálatok célja az anyagi jellegű szennyezők (klasszikus vízszennyezők, mikro-szennyezők, radioaktivitás), valamint az energia jellegű (hő) szennyezés megállapítása, mérése. A klasszikus vízszennyezők közé tartozik vizeink és szennyvizeink oldott sótartalma (anionok; kationok). Az iontartalommal összefüggésben a kémiai vízminősítésnek fontos feladata a vizek pH értékének vizsgálata. A biológiai vízminősítés a vízi és víz közeli ökoszisztéma életének létrejöttéhez és fenntartásához szükséges biológiai jellemzők vizsgálatát és minősítését jelenti. A biológiai tesztmódszerekhez (a biológiai vízminősítés során) a növény-, állat- és mikrovilág alacsonyabb és magasabb rendű törzseinek fajait egyaránt alkalmazzák. (Csépai 1976). Ismerve az egyes fajok biológiáját (pl. tápanyag-, oxigén-, pH és egyéb igényét) következtetéseket lehet levonni a víz minőségére vonatkozóan (Némedi et al. 1981). Az élő szervezetek különbözőképpen reagálnak (indikálják) a fizikai-kémiai tényezők és általában az életfeltételek változásaira. Az indikáció lehet számbeli gyarapodás, csökkenés vagy éppen valamely igényesebb faj teljes eltűnése. Az ökológiai vízminősítés elsősorban a biológiai módszer eredményeit használja fel, de figyelembe veszi a fizikai és kémiai vízminősítés eredményeit is és ok-okozati összefüggéseket tár fel a fizikai-kémiai paraméterek változásai és az élővilág szintjén észlelt változások között. Összefüggést állapít meg az indikátor szervezet és az indikandum, vagyis a jelzendő jelenség között. Jelen munkában egy hosszabb távra tervezett kutatás kezdeti eredményeit prezentáljuk. Anyag és módszer A vizsgált terület bemutatása: A vizsgálati területet a Győrtelek települést átszelő Keleti-övcsatorna és a Nagy-vájás öszszekötő csatorna képezte, amelyek a Szatmári-síkságon fekszenek Nyíregyházától keletre mintegy 67 km távolságra, a HoltSzamos mellett. A Győrtelek települést a 49. és 491. számú főútvonalak szelik át, melyeken a csengersimai és a tiszabecsi hais így szerepel a vízfolyás ezen szakasza. Az övcsatorna 1034,56 fkm szakasza mesterséges állapotú. A Szamos-Krasznaközi öblözetnek a Szamos folyó magyarországi vízgyüjtő-területére eső részének határvonalai az alábbiak; délen a magyarromán államhatár 8 km-es szakasza, Dél-keleten Győrtelek községig a Keleti-övcsatorna vonala képezi. Győrtelek és Kocsord községeket megkerülve csatlakozik a Kraszna folyó jobb parti árvízvédelmi fővédvonalához, amely egyben az Északi főcsatorna befolyási szelvénye is. A Szamos-Krasznaköz vízrendezése folytán az öblözetek közötti vízátvezetésekre is lehetőség nyílt, így nagy vízmennyiségek oszthatók meg a Kraszna és a Szamos között. A Szamos-Kraszna közben a belvizes időszakokbanjelentős nagyságú területek kerülnek víz alá. Magas befogadói (Tisza, Szamos) vízállásoknál nagy jelentősége van az egyes öblözetek közötti vízkormányzásnak, és víz-visszatartásnak. A vizek a Lápi- és a Kocsordi főcsatorna öblözetéből kormányozhatok a Szamos vízgyűjtőjébe. A Lápi főcsatornából a Nagyvájás csatornán keresztül a Keleti övcsatornába, illetve a Tunyogmatolcsi Holt-Szamos tározóba és fordítva a Keleti övcsatornából a Lápi főcsatornába. A területen és környékén, az emberi tevékenységek hatására, az eredeti növénytakaró már átalakult. A vízminőséget rontja a növekvő benőttség, a potenciális és diffúz szennyező források. A terület vízminőségét befolyásoló tényezők közül a következő antropogén hatások emelendők ki: A Keleti-övcsatorna román területről érkező vízminősége nem mindig kielégítő, emellett figyelembe kell venni a Porcsalmai szennyvíztisztító telep tisztított szennyvízének a csatornába való bevezetését is. A magyar területről érkező víz minősége - különös figyelemmel a tyukodi konzervgyár alatti területre - nem mindig kielégítő. A holtág mellett lévő települések pontszerű szennyező forrásai pl. állattartó telepek, szeszfőzdék, házi szennyvíz-bevezetések, stb. általi folyamatos terhelés, a mezőgazdasági területekről elfolyó víz szennyező hatása (Török et al. 2009). A vizsgált csatornaszakaszokon négy reprezentatív mintavételi pontot jelöltünk ki. Az egyes mintavételi pontok a vizsgált terület egy-egy jellegzetes szakaszán találhatók. Az első mintavételi pont (Gl) a közvetlen összefolyás után, mintegy 200 mre található a 49-es főút melletti lakott területen. A vízben lévő esetleges szennyezések a főútról származhatnak. A második mintavételi pont (G2) a Nagy-vájás és a Keleti-övcsatorna öszszefolyásánál található. A terület közvetlen közelében mezőgazdasági területek és elhanyagolt területek vannak. A két vízfolyás vize itt keveredik és ezért is választottuk ezt a helyet mintavételi pontnak. A harmadik mintavételi pont (G3) a Nagy-vájás Nagyecsed felől érkező szakaszán található egy zsilip közvetlen közelében. Erre a szakaszra jellemző a lakott területek közvetlen közelsége, ezáltal urbanizációs, emberi tevékenységből származó szennyezés időszakos fellépése. A szakaszra kifejezetten jellemző kommunális, a környezetre ártalmas nehezen bomló szennyező
