Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
21 a 0-65 cm közötti szakaszon tudtuk vizsgálni. Lineáris illesztéssel az üledékképződés sebessége 1,54 cm/évnek adódott (r 2=0,990) (Szalóki et ai, 1999 ). Kísérlet/év 50 100 150 Intenzitás (10 'cps/g) 0 10 20 30 40 1963 Légköri robbantások 1951 Cs137 aktivitás az üledékben dokumentált rendkívüli árvizeknek felelnek meg, melyek 1876-ban, 1888-ban és 1895-ben következtek be (Lászlóffy, 1982). Ebben az időszakban az üledékképződés sebessége 5,68 cm/év volt. 1. Szakasz (0-120 cm) /. ábra. A légköri atomrobbantások időbeni gyakorisága és a Csl37 aktivitása a Marótzugi-Holt-Tisza üledékében Az üledékrétegek és a Tisza vízállása közötti kapcsolat Az árvizek által lerakott üledékrétegek korának megállapítására a vízállás adatokat használtuk fel. Folyami üledék akkor kerülhet a marótzugi holtmederbe, ha a Tisza vízállása meghaladja az I. fokú árvízvédelmi készültséget, a folyó kilép a hullámtérbe (ez 600 cm a vásárosnaményi vízmércénél). A Tisza nagyobb áradásaihoz hozzárendeltük a Marótzugi-Holt-Tisza üledékének megfelelő rétegeit. Terepi megfigyeléseink alapján feltételeztük, hogy az üledékben szemmel látható nyoma akkor marad az áradásnak, ha a holtág legalább 6-7 napon át elöntés alatt van. Két egymást követő árvizes év esetén nincs idő arra, hogy elegendő mennyiségű tavi üledék képződjön, így az egymást követő áradások egymással összefüggő, folytonos árvízi üledékrétegeket raknak le. A vízállás adatokból meghatároztuk az I. fokot meghaladó (600 cm feletti vízállású) napok számát. 1917-1997 között 10 nagyobb áradás következett be. Az üledék felső 120 cm-ét szemrevételezve 10 áradási eseményt és 10 tavi állapotot lehetett elkülöníteni A jelentősebb áradások ebben az időszakban a következők voltak: 1919, 1924-1925, 1932-1933, 1940-1941, 1944-1945, 1948, 1962-1967, 1970, 1974, 1979-1981. Az üledék lerakódása jól közelíthető lineáris modellel, az üledékképződés sebessége 1,45 cm/évnek adódott. A két kormeghatározási adatsor összhangban van egymással. Az átlagos üledékképződési ráta kb. 1,5 cm/év. A holtág különböző állapotaiban az üledék felhalmozódási sebessége eltérő. A legnagyobb üledékképződési sebesség az áradások idején figyelhető meg (átlagosan 3,71 cm/év), míg tavi állapotban átlagosan 0,42 cm/év. Az üledék legnagyobb része tehát a Tiszából származik, a holtmeder feltöltődése az áradások eredményeként következik be. Az 1876-1920 közötti időszakban a Tisza szabályozása még nem fejeződött be, ezért az árhullámok levonulása lassú volt. Az évenkénti árvizes napok száma alapján nem tudtunk az árhullámok nagyságára következtetni. Az üledékben megfigyelt homokrétegek valószínűleg a Mélység rétegek Árvizes napok száma/év 0 E" E" 1997 10 T- \ 1-1992 20 j- : |- 1985 30 [-1978 40 j- I- 1971 50 j- \ 1-1964 60 j- H1958 70 I- ^^ 1951 — |- 1944 90 j- [-1937 100 j- '" |-1930 110 |- b 1 924 120 E- ==== =3"~E-1917 T 1 1 6 25 45 • Tavi üledék Agyagos-kőzetlisztes folyami üledék 2. ábra. A 0-120 cm közti szelvényszakasz korának meghatározása A folyómeder megváltozásának nyomai A vízállás adatsorok elemzésénél elsősorban az átlagos és maximális vízállásokra koncentrálnak. Az éves minimumok változása is fontos, véleményünk szerint ez jelzi a folyómeder bevágódását. Az éves minimumok alapján 1876-1997 között három mederfejlődési szakaszt lehetett megkülönböztetni: (1) 1876-1888, (2) 18881920, (3) 1920-1997. Az egyes szakaszokon belül a vízállás-minimumok egy-egy átlagértékkel jellemezhetők. A különböző időszakok átlagos vízállás-minimumai erősen különböznek egymástól. Ez arra utal, hogy a meder állapotváltozásai igen gyorsan mentek végbe. A három időszak átlagos vízállás-minimumai időben csökkenő tendenciát mutattak: +33 cm (1. szakasz), -111 cm (2. szakasz), -168 cm (3. szakasz). Ez magyarázható az új meder bevágódásával, a folyó esésének növekedésével, valamint a régi kanyarulat leíüződésével. Az egyre mélyebbre bevágódó meder alacsonyabb vízállást eredményezett. A Tisza medrének változásával összhangban a holtmeder feltöltődésének sebessége is jelentősen megváltozott. Összefoglalás A Felső-Tisza hulámterében található Marótzugi-Holt -Tisza üledékében jól kimutatható nyomokat hagytak a légköri robbantások és a csernobili katasztrófa. A Cs 137 alapú kormeghatározás ezeknek az eseményeknek a felhasználásával történt. Az üledékben megmaradtak az árvizek nyomai, melyeket illeszteni lehetett a vízállás adatokhoz. A két kormeghatározási módszer jó egyezést mutatott azon az üledék szakaszon, amely a holtmeder
