Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

11 A szitakötő együttesek térbeli előfordulási sajátosságainak vizsgálata a Balaton vízgyűjtőjén Boda Réka

1, Jakab Tibor'

1, Kovács Tamás Zoltán

1, Szivák Ildikó

1, Móra Arnold

2, Sály Péter

4, Takács Péter

2, Csabai Zoltán

1, Erős Tibor

2, Bíró Péter

2 i TTK Környezettudományi Intézet, Altalános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. •"Kossuth Lajos Gimnázium, 5350. Tiszafüred, Baross Gábor út 36. 4Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, H-2103. Gödöllő, Páter Károly u. 1 . Kivonat: A Balaton környéki kisvízfolyások szitakötő együtteseinek térbeli előfordulási sajátosságairól ismereteink hiányosak, ezért egyik fontos feladatunk mielőbbi megismerésük. A mintavételezést 2008 nyarán a Balaton vízgyűjtőjén végeztük AQEM protokoll alapján („multihabitat mintavétel"). Emellett a mintavételi szakaszokat jellemző közvetlen élöhelyi változókat is felmértük. A háttérváltozók és az együttesek térbeli eloszlása közötti összefüggések feltárása érdekében többváltozós statisztikai adatelemzéseket végeztünk. A gyűjtések során 22 szitakötő taxon (1835 egyed) előfordulását regisztráltuk. A szitakötő együttesek összetétele alapján éles elkülönülést találtunk a gyors áramlású (ritrális) és a növényzettel gazdagon benőtt, lassú áramlású (flebális) patakszakaszok között. A háttérváltozók közül a hőmérséklet, az oldott oxigén, az összes oldott anyag mennyisége, a parti vegetáció és az aljzat minősége jelentős hatást gyakorolt a szitakötő együttesek eloszlására. Kulcsszavak: Odonata, AQEM protokoll, kanonikus korrespondencia analízis, főkomponens analízis. Bevezetés A vízi gerinctelen szervezetek integrálják a változók hatását, élettani hatékonyságuk, produktivitásuk, vagy az életközösségeken belüli ökológiai helyzetük indikálja az adott élőhely általános állapotát, illetve állapotváltozását. A szitakötő együttesek tér- és időbeli elterjedésében az abiotikus tényezőknek, az élőhely hidrológiai és geomorfológiai sajátosságainak meghatározó szerepe van (Hynes 1970, Wright és Li 2002). A Balaton tápanyagterhelésére és a szennyezések növelésére jelentős hatással vannak a tóba ömlő kisvízfolyások (Ponyi et al. 2002). Ennek ellenére a hidrobiológiái kutatások szempontjából éppen ezek vizsgálata az egyik legelhanyagoltabb terület (Ponyi et al. 2001). A Balaton környéki kisvízfolyások szitakötő együtteseiről viszonylag kevés adattal rendelkezünk és a tanulmányok döntő többsége faunisztikai jellegű közlemény (Tóth 2000, Müller et al. 2006, Ambrus et al. 1993, Ponyi et al. 2000, 2001, 2002, 2003, Móra et al. 2007, 2008). A munkánk célja a Balaton környéki befolyók szitakötőlárva-együttesei mennyiségi viszonyainak megismerése, illetve a faj együttesek előfordulási mintázatát befolyásoló, a közvetlen élőhelyet jellemző tényezők feltárása. Anyag és módszer A mintavételezést 2008. július 23. és augusztus 2. között a Balaton vízgyűjtőjén, összesen 20 mintavételi helyen végeztük (/. táblázat). A mintavételi módszer alapja az AQEM protokoll (AQEM Consortium 2002), amely a folyóvízi makrogerinctelen szervezeteken alapuló, egységes európai ökológiai minősítési rendszer. A mintavételi helyeken „multi-habitat mintavételezést" alkalmaztunk. A protokoll által előírt 20 részmintát a területen megtalálható mikrohabitatok százalékos borítottságának függvényében arányosan osztottuk el. Az almintákat 25x25 cm-es területről AQEM szabványnak megfelelő nyeles kéziháló segítségével vettük. A mintavételezés az üledékből „kick and sweep" módszerrel, míg a növényállományokból egységnyi területen végzett kézihálós merítéssel történt. Az egyedeket 70 %-os etanolban tartósítottuk. A vízkémiai vizsgálatok és az egyéb, az élőhelyet közvetlenül jellemző fizikai, medermorfológiai és partmenti vegetációra vonatkozó tényezők felvétele a makrogerinctelen szervezetek mintavételezésével párhuzamosan történt. A szitakötő együttesek térbeli mintázatai és a háttérváltozók közötti összefüggéseket kanonikus korreszpondencia analízis (CCoA) segítségével vizsgáltuk. Az elemzés előtt az egyes változókat a faj együttesekre gyakorolt hatásuk alapján, „forward selection" technikával rangsoroltuk és választottuk ki. E hatások statisztikai szignifikanciáját random Monte Carlo permutációs teszttel állapítottuk meg. A korrelációs elemzés statisztikai szignifikanciájának becslését random Monte Carlo permutációs teszttel végeztük el. 1. táblázat: Mintavételi helyek a Balaton vízgyűjtőjén Kód Név Koord. (ESZ) Koord. (KH) 1 Denke-patak (Pankasz) 46°50'12.23" 16°29'56.67" 2 Egervíz (Monostorapáti) 46°55'38.38" 17°33'35.34" 3 Egervíz (Szigliget) 46°48'24.08" 17°27'31.70" 4 Felső-Válicka (Bak) 46°43'49.07" 16°51'08.70" 5 Zala-Somogyi-határárok (Ormándpuszta) 46°29'41.74" 17°12*30.61" 6 Jamai-patak (Balatonboglár) 46°46'15.47" 17°38'13.83" 7 Koroknai-vízfolyás (Csőmend) 46°34'16.24" 17°29'52.95" 8 Lesence (Szigliget) 46°48'13.53" 17°24'14.27" 9 Marót-völgyi-csatorna (Kisvid) 46°30'36.61" 17°17'29.64" 10 Pogány-völgyi-víz (Lengyeltóti) 46°39'21.27" 17°36'30.47" 11 Sárvíz (Zalaszentlőrinc) 46°54'48.37" 16°52'30.73" 12 Szentjakabi-patak (Felsőjánosfa) 46°50'32.97" 16°33'00.17" 13 Szévíz (Kisbucsa) 46°49'36.82" 16°56'03.53" 14 Szévíz (Pölöske) 46°44'29.00" 16°55'45.57" 15 Tapolca (Raposka) 46°51'00.38" 17°25' 19.77" 16 Tapolca (Szigliget) 46°48'25.10" 17°25'44.67" 17 Világos-patak, Váradimalom (Nemesvita) 46°49'58.88" 17°24'07.13" 18 Zala (Csöde) 46°50'21.68" 16°32'30.11" 19 Zala, Budafa (Zalalövő) 46°50'59.88" 16°37'37.02" 20 Zalapatakai-patak (Zalalövö) 46°50'53.11" 16°36'05.94" A mintavételi helyek szitakötő-együttesek összetétele alapján történő ordinációját főkomponens analízissel (PCA) végeztük. Cao és mtársai (1998) és Marchant (1999) munkái alapján a ritka előfordulású taxonokat nem vettük ki az elemzésekből, hanem abundancia adataikat „alulsúlyoztuk". A statisztikai elemzésekhez CANOCO 4.55 (

Ter Braak és Smilauer 2002) és SYN-TAX 2000 (Podani 2000) programcsomagokat használtunk. Eredmények Faunisztikai eredmények A gyűjtések során 22 szitakötő taxon (1835 egyed) előfordulását regisztráltuk. A leggyakoribb taxonok közül a Calopteryx splendens 14, a Coenagrion puella/pulchellum fajpár 5 és az Ischnura elegáns pontica 7 helyről került elő. Kiemelendők azok a fajok, amelyek hazánkban természetvédelmi oltalom alatt állnak: Coenagrion ornatum, Ca-