Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6. SZ. Bíró Péter Tisztelt Kollégák! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudo­mányok Osztálya és annak elnöke, Závodszky Péter aka­démikus nevében tisztelettel köszöntöm az 51. Hidrobio­lógus Napok résztvevőit. A most kezdődő tudományos ülés a hazai hidrobiológia évenkénti, legjelentősebb ren­dezvénye, melynek célja a magyar szakemberek számára olyan fórumot biztosítani, mely során áttekinthetik és számot adhatnak az elmúlt évek kutatási eredményeiről, a jövő feladatairól és a nemzetközi trendeknek megfele­lően, kijelölhetik azokat a főbb témaköröket, melyek biz­tosítékai a hazai és nemzetközi együttműködéseknek. Mindenek előtt, engedjék meg, hogy tisztelettel kö­szöntsem dr. Entz Bélát születésének 90., dr. Bérezik Ár­pádot 80, és dr. Ponyi Jenőt 80. évében, s kívánjak Nekik sok erőt, egészséget, s azt, hogy a Jóisten tartsa meg Ő­ket sokáig közöttünk. Tisztelettel köszöntjük dr. Ijjas Ist­vánt, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökét 70. szüle­tésnapja alkalmából. Születésük kerek évfodulóján - a Magyar Hidrobio­lógus Almanach szerint - köszöntöm Ács Évát, Balogh Csabát, Cser Balázst, Erős Tibort, Fischl Gézát, Forró Lászlót, G.-Tóth Lászlót, Kerepeczki Évát, Kiss Anitát, Kiss Gábort, Kissné Pápista Évát, Korponai Jánost, La­katos Gyulát, Mátyás Kálmánt, Müller Zoltánt, Nősek Jánost, Pintér Károlyt, Szabó Tamás Gyulát, Szilágyi Fe­rencet, Tarr Évát, Tóth Balázst, Varga Ildikót, Vörös La­jost, Ács Évának gratulálunk az MTA Doktora fokozat megszerzéséhez, Márialigeti Károlynak a sikeres nyilvá­nos védéshez. 2009 szeptemberében a Debreceni Egyetemen 19 fő­vel elindult a hidrobiológus MS képzés. Ennek kapcsán elkészült egy átdolgozott, halas jegyzet. A szerteágazó tudományos programból, megállapít­ható, hogy a magyar hidrobiológia úttörő módon veszi ki részét a nemzetközi tudományos trendek kialakításában, sőt, számos területen a tudományág élvonalába tartozik. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mostanában gyakorta felbukkanó sanda tudomány-értékelés ellenére a hidrobi­ológia nap mint nap felbecsülhetetlen (de kis igyekezet­tel forintosítható) értékeket teremt az egészséges emberi környezet feltárása és védelme tekintetében. A magyar hidrobiológusok komoly feladatok előtt állnak pl. a globális klímaváltozással kapcsolatos vízi következmények feltárásával. Ezek a változások kisebb időskálán is gyorsan kínálják azokat a kutatási feladato­kat (pl. Vahava), melyektől remélni lehet a klímaválto­zás hatásmechanizmusainak és az arra adott biológiai vá­laszreakcióknak a megismerését, értelmezését, s a szél­sőséges változások következményeinek lehetséges kivé­dését. A biodiverzitás a Földön az élet és életfeltételek fenntartásának az alapját képezi. A terresztris és édesvízi rendszerek biodiverzitásának felmérése, monitorozása és megőrzése életbevágóan fontos, hiszen az összes száraz­földi és vízi növény, illetve állatfaj létét az emberi tevé­kenység többé-kevésbé veszélyezteti. A vízi és száraz­földi fajok sokrétűségének bármely csökkenése veszé­lyes human hatásokat jelez, s ha ezek a hatások erősöd­nek, a folyók, tavak, víztározók és szárazföldi életterek degradálódni kezdenek. A degradálódott rendszerek re­habilitációja manapság világszerte az egyik legfontosabb tevékenység. Közismert, hogy az édesvizek ebből a szempontból hátrányban vannak, ezért sürgős beavatko­zások szükségesek javításukra. Ebben a folyamatban vi­szont a környezeti rendszerek biológiai struktúrájának és működésének alaposabb megismerése szükséges, hogy értelmezni tudjuk a human hatásokra adott válaszreakci­ók természetét és ezek összműködését. Ebből a célból hívtuk életre néhány évvel ezelőtt a Nemzetközi Biológiai Unió (IUBS) tudományos prog­ramjának részeként a "Freshwater Biodiversity" progra­mot is, mely ma már az UNESCO-nak és más szerveze­teknek is egyik fő feladatává vált. Ezért ez a program az édesvízi biodiverzitás fő problémáit magába kell, hogy foglalja a tavaktól, a víztározók, folyókon át a vizes terü­letekig, a baktériumoktól a vízi gerincesekig (rövid- és hosszú időtartamú változások). Ez a program a habitat­különbségek funkcionális aszpektusaira koncentrál (tó­part-ekoton, nyilt víz, fenékrégió). A hazai ökológiai kutatásoknak számos hazai és nemzetközi project nyújt alapot. Többek között az ALT­ERNET, amely az LTER-ből nőtte ki magát, s évek óta nemzetközi együttműködés keretét biztosítja (IUBS, SC­OPE). Nagy várakozással tekintünk a közeljövőben meg­alakuló MTA Hidrobiológiái Kutatóközpontra, amely a tavi és folyóvízi kutatásokat egységes szervezetbe integ­rálja. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az idei rendezvé­nyünkre kevesebben jelentkeztek, mint korábban. Két­ségtelen, hogy a növekvő költségek sokaknak nehézséget okoznak, azonban ez a körülmény nem kikerülhető. Az i­dén is (mint mindig) előfordult, hogy néhányan messze a jelentkezési határidőt túllépve szerettek volna előjogok­ban is részesülni. Kérem, hogy a saját mulasztások kö­vetkezményeiről ne terjesszék azt etikátlanul, hogy velük szemben „barátságtalan lépés" az, ha kimaradnak a prog­ramból. Köszönet illeti mindazokat a kollégákat, akik az idei rendezvény előkészítésében és lebonyolításában közreműködnek. Kívánom, hogy a most következő kongresszus az e­lőzőekhez hasonlóan sikeres legyen, a résztvevők szelle­mi épülését szolgálja, s hasznos vitákat és megbeszélése­ket eredményezzen, s szolgálja a hazai hidrobiológiai­környezettani tudományok fejlődését. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert. LI. Hidrobiológus Napok, „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában" Megnyitó

Next

/
Oldalképek
Tartalom