Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
5. szám - Bezdán Mária: A vízszín-esések alakulása az Alsó-Tiszán
BEZDÁN M-.: A v izsz in-esések alakulása az Alsó-Tiszán 35 Mindszent és Algyő a következő szakasz. Itt erőteljesen érvényesül a Maros visszaduzzasztó hatása. Az átlagos esések a kisvízi tartományban a legkisebbek (-1,5 cm/km). Fokozatosan nőnek a vízállás növekedésével -2,5 cm/km-ig. Ritkán fordult elő, hogy a maximum meghaladta volna az 5 cm/km-t. Inkább a kis esések jellemzik ezt a szakaszt, sőt ellenesések is kialakulnak a Maros visszaduzzasztó hatásának következtében. A törökbecsei vízlépcső üzeme azonban megszüntette az ellenesések kialakulásának lehetőségét. Algyő és Szeged között még intenzívebben érvényesül a Maros hatása. Az átlagos esések a középső vízállás-tartományban kisebbek, mint a legalacsonyabb és legmagasabb vízállásoknál. Ennek ellenére az átlagos esés mégis magasabb 0,5 cm/km-rel, mint a fölötte lévő Mindszent Algyő szakaszon. Ez azért lehetséges, mert az algyői és a szegedi vízmérce között van a Maros torkolata. Igaz, hogy elég közel a szegedi mércéhez, de mégis ezen a szakaszon már nemcsak a visszaduzzasztás érvényesül. Ezt a tényt a szélsőségesen magas maximális esések is igazolják. Sok esetben alakul ki ellenesés. (A legkisebb értéket -6,98 cm/km-t 1890. december közepén kaptam). Ennek a szakasznak az esés-értékein nem változtatott a törökbecsei vízlépcső üzeme. 7. Összegzés A kapott adatok tükrében kimondható, hogy a vízszínesés hirtelen változásai a föfolyón és a két nagy mellékfolyón (Hármas-Körös, Maros) érkező árhullámok hevességétől függnek. Tiszaug és Csongrád között a bokrosi átvágás szakasza km-eken át erősen szűkíti a lefolyási szelvényt. A mederszükület az érkező árhullámot hasonlóan feltorlasztja, visszaduzzasztja, mint a betorkolló mellékágak vízmennyisége. Heves árhullámok esetén ez a mederszűkület a felette és alatta lévő kiszélesedő mederszakaszokhoz képest akár a háromszoros vízszín-esés különbséget is képes előállítani. Még a Hármas-Körös visszaduzzasztó hatásának sem sikerül teljesen kompenzálnia, ezt a szélsőséges értéket. Hasonlóan megnő a vízszín-esése a vezsenyi hajtükanyarnál is, abban az esetben, ha magas vízállások idején a sodorvonalnak sikerül ezt a hajtü-kanyart megrövidítenie. Ez a magyarázata annak, hogy a Martfű és Tiszaug illetve a Tiszaug és Csongrád közötti szakaszon a várt alacsony vízszín-eséshez képest magas értékeket kapunk. (Kis- és középvizeknél a szűk meder, nagyvizeknél a megrövidült folyószakasz generálja a Martfű és Csongrád közötti szakaszon a nagy vízszín-esést.) A vizsgált szakaszon az anyameder átlagos szélessége 200 m körül van. Több helyen alig éri el a 100 m-t (Szolnoknál 332,5 fkm) és Mindszentnél (220,5 fkm) 95 m-es szűkület van. A kisvízi víztükör-szélesség 100-120 m körüli. Az árvízvédelmi töltések átlagos távolsága 14001800 m, az anyameder szélességének 7-9 szerese, mely legtöbb esetben a birtokviszonyoknak megfelelően került kialakításra, ezért az árvízi meder szélessége számos helyen az átlag felét sem éri el, máshol viszont a háromszorosát is meghaladja. Martfűnél (303,8 fkm) csupán 205 m a távolság a szemben fekvő töltések között. Az árvizek levonulása szempontjából a leghátrányosabbak a hirtelen összeszűkülések és a védvonal éles irányváltoztatásai. (Lászlóffy, 1982) 8. A vizsgálat alapadatai Az adatok egy részét az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, továbbá Márfai László szolgáltatta számomra. Tiszafüred, Taskony, Tiszabő, Szolnok, Martfű, Tiszaug, Csongrád, Mindszent, Algyő, Szeged, Törökkanizsa, Zenta, Ada és Törökbecse vízállásaival dolgoztam. Az adatok összehasonlíthatósága érdekében az egyidőben észlelt vízállásokat kellett előállítanom - kiválogattam minden állomásnál a reggeli észleléseket: április 1 - szeptember 30-ig a reggel 7 órás, október 1 - március 31-ig a reggel 8 órás feljegyzéseket. Azokban az esetekben, amikor napi adat rendelkezésemre állt, de ez nem az adott időben, a számítógép segítségével a szomszédos mércéket figyelembe véve korrigált értéket kaptam. Amikor hosszabb időn át nem volt észlelés (pl. Tiszaug), ott adathiányos állapot jött létre, és akkor természetesen vízszín-esés adat sem keletkezett. 8.1. táblázat: Alapadatok Dátum 1876-1929(1932) Dátum "0"-pont Távolság a torkolattól Dátum mAf mAf V.O. [fkm] T-Füred 83,19 83,93 421,1 Taskony 80,96 81,81 394,8 Tiszabő 79,74 80,68 kis- és középvízi 362,3 Szolnok nagyvízi 362,6 Szolnok 78,68 79,57 328,5 Martfű 78,20 79,04* 296,2* Tiszaug 77,49 78,50* 262,3* Csongrád 76,09 76,92 kisvízi 239,7 Csongrád 76,12 76,95 közép- és nagyvízi 240,3 Mindszent 74,89 75,60 213,4 Algyő 74,10 74,77 188,4 Szeged 73,79 74,47 169,5 T-Kanizsa 72,75 73,56 141,6 Zenta 72,03 72,79 122,1 Ada 71,88 72,52 100,9 T-Becse 71,21 71,87 64,8 A távolságok a Dunába való beömléstől a folyó medrének középvonalában lettek mérve. 1910 előtt a távolságok a folyó sodrára vonatkoztak. A vízmérce "0" pontok vízrajzi Adria felett V.O. m-ben vannak. (A vízmércék "0"- pontjainak kottája a folyamszabályozási hasonlító síkra vonatkoznak.) * A 8.7. táblázatban közölt adatok 1932-ig érvényesek, kivéve Martfűt, ahol 1930-1932-ig 79,12 mAf V.O. és 300,7 fkm változás, illetve Tiszaugot, ahol 1930-1931 -ben 78,27 mAf V.O. 262,4 fkm, 1932-ben 78,36 mAf V.O. változás történt. 1933-tól a 6.2. táblázat a mérvadó kivéve Szeged, ahol 1957-től az 1970. évi árvízig 74,52 mAf V.O. és 172,00 fkm értékkel, Szolnok, ahol 1962től 333,4 fkm értékkel számoltam. Szegeden az 1970-es árvíz után a „0"-pont 74,45 mAf V.O. értékre került. 1976-ban a torkolattól való távolságok megváltoztak. 1982-ben áttértek a mBf értékekre, 1984-ben újra megváltoztak a torkolattól való távolságok. A számításaimnál a folyó középvonalában mért távolságokat vettem alapul, így 1876-tól kezdődően a táblázatban közölt értékekkel dolgoztam. Mivel a vízmércéket a vizsgált időszakban többször is áthelyezték az így kigyűjtött vízállásokat tovább módosítottam. Minden állomáson a jelenlegi „0"-pontot alapul véve egységes szintre hoztam az adatokat. E korrekciókat a 8.3. táblázatban közlöm az egyes állomásokra vonatkozóan.
