Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Bezdán Mária: A vízszín-esések alakulása az Alsó-Tiszán

BEZDÁN M-.: A vizszin-esések alakulása az Alsó-Tiszán 31 A Tiszát közvetlenül tápláló, 500 km -nél nagyobb vízgyüjtőjü természetes vízfolyások és az ember alkotta csatornák, amelyek ugyancsak részt vesznek a csapadékvizek levezetésében a következők: - jobb parti a Kis-Tisza + Eger patak, a Milléri főcsatorna (a jászsági sík vízlevezetője), a Duna-Tisza közi hátságról érkező Gerje-Peije főcsatorna, a Dongér, és a Köröséri főcsatorna, az Algyői főcsatorna, és a Ferenc csatorna, - bal parti a Kurca a Bácskai-nagy-csatorna és az Aranka. (Andó, 2002) (2. ábra. A hosszak és betorkollások VITUKI 1969 alapján) Az algyői belvízrendszerről a Tiszába juttatható maximális vízhozam a főcsatorna kiépítettsége, azaz 11,8 m

3/ s. {Bezdán, 1998) „Gyakran, amikor a főfolyó árhulláma mérsékeltebb, a mellékfolyók vízhozama felül is múlhatja összefolyásuknál a fofolyóét." Emiatt a mellékfolyók hatása sohasem maradhat figyelmen kívül a Tisza vizsgálatánál. (Vágás, 1982) 5. A vízszín-esések alakulása a Tiszafüred alatti Tisza szakaszon a mellékfolyók hatásának függvényében A vízszín-esés a vizsgált szakaszon nem egyenletes, hanem a Maros és Hármas-Körös mellékfolyók behatására pulzáló. A Tiszában a mellékfolyó torkolatától a Tiszában lefelé haladva a Tisza vízhozamához hozzáadódik a mellékfolyó vízhozama és vízállás növekedés következik be tetőzéssel és nagy vízszín-eséssel, a torkolat felett lévő tiszai szakaszon azonban duzzasztott állapot jön létre: megemelkedik a vízszint és lecsökken a vízszín -esés, néha akár negatív értéket is felvéve. Ezen a szakaszon a tetőzés késleltetett. Korbély legfontosabb megállapításai: "A főfolyónak és igen gyakran a mellékfolyóknak duzzasztó hatása messze felhat és lefelé is érezhető. Ha egy mellékfolyó jelentékeny víztömeggel szaporítja a főfolyó vízhozományát, a legtöbb esetben nincs módunkban a folyó medrét megfelelően bővíteni. Ezt már a régiek is felismerték, és a torkolati szakaszon a töltéseket egymástól kijjebb helyezték. Meg kell itt jegyeznem, hogy még milliók árán sem lehetne megszüntetni azt a domborulatot, amely Szeged-Csongrád tájékán a nagyvíz színében mutatkozik, mert ezt az árhullámok összegeződése, egymásra torlódása, szóval: hidraulikus duzzasztás idézi elő." Részletesen szólt Korbély (1909) a főfolyó és a mellékfolyók áradásának kölcsönös hatásáról: "Amint azt Kvassay a műszaki nagytanács értekezletén, 1891. április 20-án kifejtette, a csekély esésű folyóknál a mellékfolyók beömlésénél rendszerint egy púp van, és általában az e szakaszon előállott vízállások meghaladják a felettük és alattuk eső szakasz vízállásait. A vízszín-emelkedés a torkolatnál nem fog egy pontra szorítkozni, hanem mindkét folyón hosszabb szakaszon érezhető lesz, vagyis a két folyó kölcsönösen felduzzasztja egymás vizét. ... A Duna duzzasztó hatása, mint Bogdánfy is említi, 1890. szeptember havában egész Szolnokig érezhető volt, mert a Duna közepes áradása igen kicsiny és apadó tiszai vízzel találkozott. ... De nemcsak a Dunának, hanem a mellékfolyóknak is jelentékeny duzzasztó hatásuk van: a Maros rendkívüli nagy árhulláma nemcsak Szegednél és ez alatt, hanem Szeged felett is felemeli a Tisza vízszintjét. A Körös duzzasztó hatása kisebb, de még elég jelentékeny. ... A Tiszán a főfolyó és a mellékfolyó áradásai között szoros kapcsolat van, ugyanazért a Tiszát vízjárás tekintetében sokáig úgy tekintették, mint egységes folyót, és a felső szakaszon észlelt vízállásokból - tekintet nélkül a mellékfolyók áradására - következtettek az alsó szakasz vízállásaira... Igen sok esetben a szegedi kulmináció már nem a Tisza, hanem a Maros áradásához igazodik. Általában minden szegedi tetőzés egy-egy nagyobb marosi árhullám levonulásával esik össze. A nagy esésű Maroson az árhullám teljes erősségében rohan le Szegedre, míg a tiszai árhullám bizonyos mértékig kiegyenlítve jut le Szegedre. Igen sok esetben Szegeden az árvíz előbb kulminál, mint Csongrádon." Iványi Bertalan (1948) a folyószabályozás gyakorló mérnökeként értékelte a Tisza történelmi szabályozásának, és a későbbi kisvízi szabályozásának eredményeit. A szabályozás elérte, hogy "a Maros, de még inkább a rövidebb folyású Körösök a Tiszába öntik már a vízgyűjtőjükről a Tiszáéval csaknem egy időben elindult árhullámuk vizét, amikor a Tisza árhulláma még messze a két torkolat fölött jár. Azt azonban nem lehetett megakadályozni, hogy e két folyó meg ne töltse gyorsabban lefutó árvizével az Alsó-Tisza medrét, és ez által le ne rontsa a Tisza vízszínének esését felfelé, és azt sem, hogy a mellékfolyók későbbi árhullámai ne találkozhassanak a Tisza korábbi árhullámával. ... Ezt a körülményt nem lehetett az esés megnövelésével jobban ellensúlyozni, mint ahogy történt, mert már nem maradt jelentékenyebb átvágható kanyarulat sem magán ezen a szakaszon, sem alatta. Minden megtörtént, ami lehetséges volt, de a Tisza árvízlevezető képességét nem lehetett a meder fejlesztésével sem tovább fokozni." A vízmércék elhelyezésekor figyeltek arra, hogy a leolvasott vízállások hasonló értéket mutassanak, és így a-