Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
5. szám - Gribovszki Zoltán–Kalicz Péter–Szilágyi József: Talajvíz evapotranszspirációs számítása a vízhozamok napi periódusú ingadozása alapján
24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 5. SZ. tősen eltérhet a torony domboldali, ill. a vízfolyás-menti zóna völgytalpi területein. Összefoglalva a PenmanMonteith módszer segítségével inkább a vízgyűjtő egészére jellemző ,jó átlagos" ET értékeket határozhatunk meg, de a kapott adatok így is (természetesen az előbbiek tudatában) alkalmasak a javasolt módszer becsült ET értékeivel való összehasonlításra. 3.3. Az elemzésre kiválasztott időszak hidrológiai jellemzői Az elemzésre kiválasztott időszakok 86 napot tettek ki a 2005. év vegetációs (május-október) periódusában (6. ábra). A talajvízjáráshoz hasonlóan a vegetációs időszakbanjelentkező kisebb csapadékok (max. 1-2 mm-es) alig jelentkeztek a módszert zavaró hatásként (erdőterületen az intercepciós veszteség miatt nem érik el a talajfelszínt, viszont a burkolt vagy tömörödött felületeken összegyülekezve már kismértékben befolyásolhatják a kisvízfolyás vízjárását) így ezen csapadékú napokat általában bevontuk az elemzésbe. Mivel ezeknek a kiscsapadékoknak a befolyásoló hatása ugyan megjelenik a napi talajvíz-járásban, és ezzel helyesen csökkenti a módszerrel kiszámított talajvíz ET-1, de nem befolyásolja olyan mértékben a vízjárást, hogy az értékelhetetlen lenne. A nagyobb csapadékok esetében (pl. máj. 17) a vízjárásra gyakorolt hatás a csapadéknagyságtól függően még egy-két napig érzékelhető (Brutsaert 2005), ezért ezeket a nagycsapadékok által befolyásolt időszakokat kihagytuk az elemzésből. Az ún. g^-módszer esetében a csapadékok okozta zavaró hatások sokkal erőteljesebben jelentkeznek, míg az új módszer ezeket a változásokat nagyobb tartományon belül képes tolerálni. Egyes tavaszi (pl. május eleje), de méginkább az ősz végi kisebb napi ingadozással jellemezhető időszakokban az ún. <7 ma I-módszer, az észlelési pontosság és a napi ciklusú változás hasonló nagyságrendje miatt, nem működik zavartalanul. Bár az új módszer szerint ezek az időszakok is értékelhetők, a feldolgozásból kihagytuk őket, hogy a módszerek eredményei azonos hosszúságú idősor alapján legyenek összehasonlíthatók. A csapadékos napok mellett, a nyomásmérő szonda hibája miatt szeptember legvégéből és október elejéből két heti adat sérült volt, így ezt is kihagytuk az elemzésből. s> E 1 E 40 30 20 10 H 0 • 3020 H 1001.0 0.80.60.4 0.20.0 .Li ; máj. jún. júl. 6. ábra. Csapadék és vízjárás, valamint a figyelembe számított ET a 2005-ös 3.4. Összehasonlítás félórás időléptékben Az új módszerrel (a meder vízforgalmával korrigált változat) kapott ET adatokat az ún. qmax és PM ET értékekkel összehasonlítva, félórás időfelbontásban, 4 db. jellemző 1 hetes időszakra vonatkozóan a 7. ábra mutatja. A 7. ábrán látható, hogy a q ma x által szolgáltatott ET értékek napi futása késést mutat az új módszer napi futásához képest. Ez utóbbi két módszer eredményei hasonló késéssel közel párhuzamosan futnak. A napon belüli ET értékei az új és a PM módszer esetében igen hasonlóak, de a q ma x módszer értékeitől nagyságrenddel magasabbak. Érdemes megjegyezni, hogy a vizuális összevethetőség miatt, az új és a PM módszer eredményeit az ábra bal oldali tengelyéhez, míg a q ma x módszerét a jobb oldali tengelyhez rendeltük. A 7. ábrán látható, hogy az új módszer eredményei az éjszakai időszakban sokszor magasabb párolgást mutatnak. Az eltérés azért van, mert a Penman-Monteith módaug. szept. okt. vett napokra eső, a vízhozamokon alapuló módszerrel vegetációs időszakban szerrel számolt ET értékek éjszaka a felvett 5000 s/m-es rc érték miatt minimalizáltak. Előbbiek miatt az egybevetésnél így nem annyira a számszerű egyezést, hanem a tendenciák hasonló alakulását és a hasonló napközbeni értékeket kell alapul venni. Keresztkorrelációs elemzés alapján az új módszerrel kalkulált ET értékekhez képest a q ma x módszer ET értékei kb. 120 perces késést mutatnak, míg a PM £T-hez képest az új módszer értékeinek késése kb. 90-120 perc. Ezen eltolásoknál jelentkező maximális korreláció az új és a Imax módszer között 0,93-0,98, az új és a PM módszer között 0,86-0,93 tehát igen jelentős. Megjegyezzük, hogy a vegetációs időszak legvégén (okt. 23-29) a maximális korrelációs értékek a PM módszerhez viszonyítva igen leromlanak (0,55-0,58) és eltolódásuk is megnő (150 perc), mivel ekkor a napi ciklusú változás a vízhozamban már alig érzékelhető. A PM és a q ma x módszer eredményeit összevetve, a q ma x értékek jelentős 210-300
