Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula: A legjelentősebb mészlerakó karsztos ásványvizek és lemez-tektonikai kapcsolataik
^CHEUEI^^^^^egjelentőí^ 19 J. táblázat. Afrika lemeztektonikai folyamatokkal összefüggő forrásmészkő előfordulásai Térképi szám Ország A forrás megnevezés Hőmérséklet "C A forrás típusa A mészkő-kiválások leírása 1 Marokkó Sidi Harazem 27-33 Karsztos hévíz Karsztos lerakódás 2 Algéria Hammam Bou Hadzsar 18-75 Karsztos hévíz Több kúp 3 Algéria Hammam Meskoutinc 75-98 Karsztos hévíz Nagy vegyes előfordulás 4 Tunézia Hammam Zriba 46 Karsztos hévíz Nagy lerakódás 5 Libia Vádi Demeh 90 felett Karsztos hévíz Nagy lerakódás 6 Dzsibuti Garrabbayis 90 felett Karsztos hidroterma Nagy lerakódás 7 Dzsibuti Abbe tó Karsztos hidroterma Nagy tornyok 8 Uganda Buranga forró Karsztos hévíz Vegyes kiválás 9 Kongó Katana 45 Nagy lerakódás 10 Kongó Luiro 60 Szénsavas hévíz Nagy lerakódás 11 Kongó Luvungi hévíz Nagy lerakódás 12 Malawi A fMaronde 43-70 hévíz Nagy lerakódás 3.2.1. Atlasz-hegység A kontinens északi részén az eurázsiai-afrikai lemezek ütközéséből keletkezett Atlasz-hegység és környezete az oly gyakori mezozoós karbonátos kőzetek felszín alatti karsztosodásával genetikailag összefüggő hévforrásoknál több helyen látványos forrás-mészkő képződés történik. a.) Marokkó Az országban Fes városától délkeletre törnek fel a nevezetes Szidi Harazem-i hévforrások, amelyek 35 °C-úak. és az ezekből kiváló mészkő az irodalom szerint a legszebb és leglátványosabb az országban. A leírás szerint a kiválás kaszkádos-gátas-tavas kifejlődésü. A forrásvíz a vegyvizsgálatok szerint kalcium-hidrogénkarbonát típusú. Megjegyzem, hogy a lemeztektonikával öszszefiiggésben az ország északi része leggazdagabb ásványvizekben (Scheuer Gy. 1992) b) Algéria Waring. G. A. (1965) Algériára vonatkozó táblázatában több mint 70 hévforrást sorol fel, amelyek az ország északi részén a Parti Atlasz területén fakadnak. A felsorolt hévforrások közül 19-nél említ meg mészképződést. Az ország igen gazdag ásványvizei közül rendkívül magas hőmérsékletével (98°C) - Algéria legmelegebb vizű forrása - nagy hozamával, gyógyhatásával és a vízből kivált forrásmészkő látványos formáival kiemelkedő jelentőségűek a méltán híres Hammam Meskoutine-i hévforrások. A forrás tágabb környezetében nagy felszíni elterjedésben ismeretesek különféle kifejlődésü mezozóos kőzetek (mészkő, márga) továbbá ezekre települve harmadidőszaki (homokkő, agyag, márga, mészkő) képződmények. A Parti-Atlaszban a harmadidőszakban a felhalmozódott idősebb üledékek erősen meggyürődtek, majd kiemelkedtek. A negyedidőszakban is jelentős emelkedő mozgások voltak vulkáni tevékenységgel. Az emelkedő mozgások és a földrengések gyakorisága jelzi, hogy a hegységképző erők ma is aktívak a lemeztektonikai folyamatokkal összefüggésben. A forrás távolabbi környezetében (2-3 km) idősebb forrásmészkő előfordulások is megfigyelhetők. A helyszíni megfigyelések szerint a mai forrásvíz több helyen tör fel forrásmészkő lerakódásokon keresztül gőzképződés kíséretében. A felszínre lépő vízjelentős része felhasználás nélkül elfolyik. Kisebb részét gyógyászati célokra hasznosítják. A forrás hozama 10.000-12.000 1/min-ra becsülhető. A forrás vizének a hőmérséklete 85-98 HC között változik és a vízkémiai vizsgálatok szerint a magas oldott sótartalmú vizek csoportjába sorolható. A vízben az uralkodó kation a nátrium, de a Ca mennyisége is eléri a 37 eé%-ot. Az anionok közül a klorid van túlsúlyban, és csak utána következik a hidrogénkarbonát. Ezért a források vízkémiailag a nátrium-kloridos hévizek sorába tartoznak jelentős kalcium-hidrogénkarbonát tartalommal. A C0 2 gáz mennyisége a vízben alárendelt. Az igen magas vízhőmérsékletet fiatal pleisztocén felszín alatti vulkánitokkal magyarázzák. A forráscsoport hírnevét a magas hőmérsékletén és balneológiai jelentőségén túlmenően azoknak a különleges és szép mészkő lerakódásoknak köszönheti, amely a forró kalcium-hidrogénkarbonátban gazdag víz környezetében halmozódott fel. A feltörési helyeknél azonnal erőteljes karbonát kiválások figyelhetők meg. A karbonát anyag gyorsan bevonja azokat a tárgyakat, amelyeket az elfolyó vízbe helyeznek el a látogatók. A legszebb és legérdekesebb felhalmozódás a völgyoldalban található, amely kb. 60 m hosszúságú és 20 m magasságú. E festői szépségű lerakódás turisztikai látványosság. Megfigyelhetők a hófehértől az egészen sötétét vörösesbarnáig színeződött kiválások. A képződési formák is változatosak. Vannak szószék szerű alakzatok, oszlopok, gerincek és bordák, továbbá kisebb-nagyobb beboltozódásos üregek. E nagy formákon kívül természetesen kisebb formák is előfordulnak, mint pl. a mikrokaszkádok, amelyek a nagy formák felületén képződnek, növelve ezzel azok változatosságát. A forrásterület másik látványosságát és vízföldtani érdekességét azok a mészkő-kúpok adják, amelyek hol önállóan, hol csoportosan, hol pedig összefüggő mezőt alkotva tömegesen egymás mellett képződtek mert e területen 50-60 különféle nagyságú és alakú forráskúp található. A legkisebbek 0,7-0,8 m magasságúak, a legnagyobbak pedig meghaladják a 4 m-t. Vannak meredek oldalúak, laposak, iker- vagy összenövésből adódóan többcsúcsúak. (Scheuer Gy. 1989) c) Tunézia Az országban az Atlasz-hegység keleti nyúlványainak területén számos hévforrás fakad, amelyekről Djellouli A. (1969) részletes ismertetést adott. A hévforrások vízföldtani viszonyainak leírásán túlmenően a legjelentősebb források vízkémiai adottságairól is tájékoztatott. A rendelkezésre álló adatok szerint az országban a legjelentősebb forrásmész képződés a Hammam Zriba-i hévforrásoknál van. A forrásnak 48°C-os a hőmérséklete. 5472 mg/l az oldott sótartalma, továbbá a közölt víz-vegyvizsgálati adatok szerint az összetett ásványvizek cso-