Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Vezércikk:

1 A Hidrológiai Közlöny kilencvenedik évfolyama elé 2010-ben 90. évfolyamába lép folyóiratunk, főszerkesztője ugyanakkor 21. teljes évfolyamának elkészítését kezdheti. További évfordulót is említhet azzal, hogy rovat-szerkesztőként 1959. óta lehetett munkatársa a lapszerkesztésnek, ezzel fél évszázados időszakot is zárhat, A legutóbb elmúlt húsz év válságos időszaknak bizonyult, de a nehézségek ellenére alapvető megújulást is hozott. 1989-ben és 90-ben - mint ahogy az a folyóirat 90 éves történetében többször is, így 1921-ben. 1945ben, vagy 1951-ben előfordult - pénzügyileg és társadalmi gyökereit illetően kellett meg- vagy újra-alapozni. A kiadás állami támogatása megszűnt, de először az e támogatás hasznait ingyenesen élvező intézményeket kellett a lapról leválasztani, s a kiadást a Magyar Hidrológiai Társaság kezébe adásával a közületi és egyéni előfizetők támogatására bízni. Az 1990-es évtized technikai megújulást is kellett, hogy eredményezzen. A hagyományos nyomdatechnika felett eljárt az idő. Régebben a szerző írógéppel megírta, és közlésre küldte be a cikkét. Ez két, vagy több lektorral, illetve a főszerkesztővel történt egyeztetés és véglegesítés után nyomdába került. Innen postán megérkezett a főszerkesztőhöz, majd a szerzőhöz előbb a tördeletlen levonat, s ennek kijavítása, esetleg pótlása után a levonat hasábokba tördelt példánya, aminek véglegesítése után juthatott a folyóirat következő száma kinyomtatáshoz. A mindenkori ár-viszonyok miatt vidéki nyomdákba „utazott" a készülő kiadvány, amely a kiadás sok lépése miatt gyakran késve jelenhetett meg. Egy cikk átfutási ideje másfél-két évig is elhúzódhatott. Egy tanulmány közlése a szerző munkáján kívül - a nyomdát, a lektorokat nem számítva — a szerkesztés részéről is megkívánta a főszerkesztő, a technikai szerkesztő, s egy levelezést intéző adminisztrátor munkáját. Mindez munka-, idő-, és költségigényes volt, amit a „hivatalos" támogatók (legális, vagy bújtatott) elszámolásai fedeztek. 1990. után rohamosan hódítottak teret a számítógépek, s 1994-tól folyóiratunk elkészítésében a főszerkesztő által személyesen kezelt gépi szövegszerkesztés vette át a szerepet. A szerző - miután előzetesen egyeztet a lektorokkal - a közlésre szánt szöveget adathordozón (floppyn, lemezen, e-mailon) küldi be a főszerkesztőnek Véglegesítés után a főszerkesztő számítógépi elolvasás közben maga tördeli nyomdai formába, s szerkeszti egybe a folyóirat teljes számát. A szintén adathordozón átadott anyagot a nyomdának már csak sokszorosítania kell a szükséges példányszámban. Elmaradhat tehát a szövegek gépírásból nyomdai szövegbe való átírása, a nyomdai és a technikai szerkesztői, s a szerző által ismételt korrektúra, a postai küldözgetés, annak költsége és súlyos idő-igénye. A vázolt korszerűsítésekkel és egyszerűsítésekkel lehetett a kiadást lényegében ráfizetés-mentessé tenni, de ez azt is jelenti, hogy a továbbiakban is csak a legteljesebb - anyagi és személyi - takarékosság mellett képzelhető el a folyóirat fenntartása. A technikai megújulás mellett tartalmi megújulásról is szólhatunk. A Társaság 1990. évi közgyűlését a III. Magyar Köztársaság újonnan megválasztott elnöke tisztelte meg jelenlétével, és „Szeretnék a nyilvánosság előtt igazságot szolgáltatni" c. előadásával. „Nevetséges volna mondotta Göncz Árpád - ha én most itt biztatnám Önöket szakmai helytállásra, vagy egyébre. Az elmúlt 130140 év, mióta keletkezőben volt, és utána teljesen létrejött ez a szakmai közösség, bőséges bizonyítéka annak, hogy Önök nem szorulnak biztatásra, hanem Önöktől kell mintát vennie minden szakmai közösségnek Magyarországon, amelyik az ország javát és az ország érdekét akkor is figyelembe veszi, hogyha ez áldozatot kíván tőle. Mint ahogy Önöktől az elmúlt időben morális áldozatot, és valószínűleg létbizonytalansággal járó áldozatot is követelt". Jellegzetes, hogy az előadás teljes szövegét csak folyóiratunk közölte, s egy budapesti napilap egy hónap múltán fizetett hirdetésként volt hajlandó publikálni. A Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer 1990-97 közötti vitájában folyóiratunk szinte egyedül maradt. Rovatot nyitott ezért azon cikkeknek, amelyeknek közlését az írott, vagy elektronikus hazai sajtó megtagadta. A Bächtel -mérnökiroda tárgyilagos szakvéleménye lapunkban került nyilvánosságra. Az 1997. évi hágai ítélet anyagát külön számban közölte és véleményezte a lap. Szerzőink e tárgyban addig is, azóta is rendszeresen nyilvánítják szakmai-tudományos álláspontjukat. 1997-től kezdve folyóiratunk önálló, olykor terjedelmesebb számban közli a Limnológiai Szakosztály októberenként - 2008-ban ötvenedszer megrendezett - tihanyi tudományos konferenciáinak előadásait. Új színt jelentett a fiatal szakemberek diploma-munkáiból, doktori értekezéseiből készített tanulmányok közlése. A Tiszán tervezett árvízi vész-tározók vonatkozásában éppen diploma-tervezői oldalról érkezett lapunkhoz a „hivatalos" elgondolásokkal szemben először olyan különvélemény, amelynek lényeges mondanivalói valószínűleg a későbbi megvalósításra is befolyással lehetnek. A Tisza árvíz-mentesítési kérdései a Vásárhelyi-terv kiegészítése óta széleskörű vitákra adtak alkalmat. A szerzők egy része a vész-tározások híve, más része viszont rendszeresen rámutatott egyes rész-elgondolások hiányosságaira, sőt a teljes elgondolás kockázataira is. Vásárhelyi Pál eredeti Tisza-szabályozásának műszaki leírását - a Vízügyi Múzeum kiadványával egyidejűleg - 1846. óta először (!) éppen folyóiratunk hozta nyomtatásban nyilvánosságra 1995. évi 6. számában, A Magyar Hidrológiai Társaság 2000. decemberében ,Magyarok a világ vízgazdálkodásának fejlesztésében" címmel rendezett millenniumi konferenciájának teljes anyagát közölte a 2001. évi 4. szám. Az elmúlt húsz év alatt megemlékezéseket közölt a lap többek mellett Németh Endre, Dégen Imre, Lászlóffy Woldemár, Károlyi Zoltán, Rónai András, Rohringer Sándor. Komlóssy Imre, Szily József születési, vagy elhalálozási évfordulóin, legutóbb Mosonyi Emil temetésén. 2010-ben sem lehet a szerkesztésnek más célkitűzése, mint 1990-ben, a húsz éves időszak kezdetén: Minden erővel a lap fenntartásán fáradozni, s ha lehetséges, tudományos színvonalát emelni. Dr. Vágás István