Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
3. szám - Fekete József–Sajgó Csanád–Horváth István–Kárpáti Zoltán: Összefüggés hazai hévizeink izotópos kora, hőmérséklete, szerves- és szervetlen fáciesei között
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 3. SZ. lJ2 OlIM 16 10 33 ; 36 1. ábra. A mintáz< Analitikai módszerek A hévizek stabilizotópos összetételének meghatározása a MTA Atommagkutató Intézetben történt, az eredményeket a szokásos d értékben adjuk meg (d = (R mj nt a/ Rstandard)*1000, ahol R mint a és R standar U a D/H és 1 80/' 60 arányok a mintában és a standardban) a V-SMOW referenciához viszonyítva, %o-ben. A rutin vízkémiai vizsgálatok ionkromatográfiásan és ICP-AES spektrometriával készültek a Magyar Állami Földtani Intézetben, ugyanitt határozták meg a nyomelem tartalmat ICP-MS technikával. A vizekből kinyert és kromatográfiásan elválasztott szerves vegyületeket hexános extraktumokból határoztuk meg. A minőségi azonosításukat tömegspektrumaik és retenciós idejük alapján végeztük. A mennyiségi meghatározásuk (ebben a vizsgálatban) relatív, mert a csúcsok területe alapján történt. Az ujjlenyomatszerűen vizsgált, azonosított vegyületeket homológ soronként összegeztük, a táblázatban így szerepelnek. Mennyiségi vizsgálatokat az alábbi vegyületcsoportok esetében végeztünk: illékony vegyületek (halogénezett szénhidrogének, alkilbenzolok és naftalin), poliaromás szénhidrogének (PAH) és fenolok. A mennyiségi meghatározásokhoz standardokat használtunk (32 db környezeti szempontból jelentős halogénezett szénhidrogént, 14 db alkilbenzolt, 15 db PAH-vegyületet és 16 db fenolt). Az illékony vegyületek meghatározását szilárd fázisú mikroextrakciós módszerrel (SPME) végeztük gázkromatográf-tömegspektrométer együttesen. A vízmintákban nagynyomású folyadék kromatográfiásan (HPLC) módszerrel mértük a PAH-vegyületek mennyiségét (melyek 2, 3, 4, illetve 5 aromás gyűrűt tartalmaztak). A fenolokat extrakciós és származékképzés (acetát) utáni extrakciós módszerekkel gázkromatográfiásán határoztuk meg a vízmintákban, a rendelkezésre álló standardok segítségével. ott hévíz-kutak A hévizek csoportosítása Stabilizotópos összetétel A Pannóniai-medence hévizeit (és általában a felszín alatti vizeket) eredet szempontjából két csoportba sorolhatjuk: I) csapadék eredetű (meteorikus) vizek, II) az eredeti üledék lerakodási környezetéből származó, az üledékbe zártan megőrződött pórusvizek. A két csoport, ismerten, izotópos és szervetlen kémiai összetételében is eltér. A meteorikus eredetű vizek közül oxigén stabilizotóp arányok alapján elkülöníthetőek az utolsó eljegesedés idején (D 1 80= -15 - -12%o SMOW) beszivárgott, illetve ettől fiatalabb vizek. A holocén vizek D l xO értéke (-10,5 - -9%o SMOW) átfed a kevert (üledékbe zárt csapadék eredetű) vizek D lf !0 értékeivel, tehát ez alapján nem lehet elkülöníteni ezeket egymástól. Viszont, mivel a -10,5%o l! tO értékhez közel állók a lokális csapadékvíz-vonal (CsVV) közelében, az ettől pozitívabbak pedig a CsVV-tól a tengervíz felé tolódva helyezkednek el, feltételezhetjük, hogy a vizsgált minták inkább keverék, mint a holocénben beszivárgott vizek (2. ábra). A helyi csapadékvíz-vonal (illetve a holocén és pleisztocén rétegvíz-vonal) egyenlete: • D = 7,8 *• l sO + 6 (Deák 1995 szerint). Mivel a vizsgált hévizek zömében a pórusvíz-csapadékvíz ismeretlen mértékben keveredik, kémiai összetételük alapján történő csoportosításuk nem megbízható, oxigén stabilizotóp arányaik alapján azonban határokat állapíthatunk meg, és három csoportba sorolhatjuk őket: 1) fiatal, csapadék eredetű vizek, melyek legkorábban az utolsó eljegesedés (Würm) idején szivárogtak be (n 1 80<-10,5 %o SMOW); 2) keverék vizek (D 1 80 = -10 - -4,4%o SMOW); 3) idősebb, legalább 1 millió éves vizek, melyek megőrződtek az eredeti üledéklerakó közeg (akár a Pannóniai-beltó) vizéből ( l 80 =-3,3-+0,96%o SMOW). Az „a" és „b" jelek az oldott szerves anyagok alapján kialakított csoportokra utalnak (következő rész).
