Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
3. szám - Tari Csilla–Kovács Balázs–Szanyi János: Kavicsbányászat hatása a talajvízállásra, és a felszín alatti vizektől függő védett élőhelyekre, Ócsa, Dunaharaszti, Áporka és Bugyi térségében
41 Kavicsbányászat hatása a talajvízállásra, és a felszín alatti vizektől függő r r védett élőhelyekre, Ocsa, Dunaharaszti, Aporka és Bugyi térségében Tari Csilla' - Kovács Balázs 2 - Szanyi János 1 'Szegedi Tudományegyetem; Ásványtani Kőzettani és Geokémiai Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem utca 2-6. 2Miskoci Egyetem; Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék, 3515. Miskolc - Egyetemváros. Kivonat: A Ráckevei-Duna és az Ocsai Tájvédelmi Körzet között számos kavicsbánya működik és újabbak megnyitása várható. A bányászat hatására létrejött tavak a talajvíz mérlegre negatív hatással vannak, mivel a szabad vízfelületről több víz párolog el, mint az eredeti felszínről. Ennek következménye a környező talajvíz megcsapolása. Mivel a hatásvizsgálatok szerint a bányák külön-külön nem okoznak 10 cm-nél több talajvízszint süllyedést, ezért a hatóságok a tevékenységet nem tekintik kockázatosnak. A vizsgált térségben a tavak nagyon sűrűn helyezkednek el, így valószínűsíthető a depressziók összeadódása, és egy jelentős regionális depressziós tér kialakulása. Munkánkban kiszámoltuk, a tavak egymásra hatásának mértékét a jelenlegi állapotban, és becslést adtunk a jövőre vonatkozóan azokra az esetekre, ha a bányák száma tovább nő, és ha az éghajlat szárazabbá válik. A különböző klimatológiai forgatókönyvek szerint lefutatott szimulációk kirajzolták a bányatavak talajvízre gyakorolt hatását. A talajvízszint csökkenést összevetettük a térségben található védett vegetációk vízigényével, mely alapján lehatároltuk hogy mely természeti értékek vannak veszélyben. Kulcsszavak: kavicsbányászat, talajvízszint, hidrodinamikai modellezés 1. Bevezetés Magyarországon, főként a nagyvárosok közelében, az építőipar gyors fejlődésének köszönhetően a kitermelt kavics mennyiség növekszik. A kavics legnagyobb része azokból a külszíni bányákból származik, melyek Budapest központi területeitől kb. 20 km-re, a Duna bal partján Inárcs, Dunaharaszti, Aporka és Kískunlacháza községek között helyezkednek el (VITUK1, 1996). A bányászat egyik legjelentősebb környezeti kockázata, hogy a kitermelés hatására létrejött bányatavak a talajvíz mérlegre negatív hatással vannak, mivel a szabad vízfelület párolgása meghaladja a természetes állapotban jelentkező evapotranszspiráció mértékét, különösen az aszályos időszakban. A jelenlegi környezetvédelmi gyakorlatban, ha a külszíni bányászat területe meghaladja a 25 hektárt, akkor arról mindenképpen részletes környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni, így meg kell határozni a tevékenység környezeti elemekre (tehát a felszín alatti vízre is) vonatkozó közvetlen és közvetett hatásterületének kiterjedését (314/2005. (XII. 25.) Korm. Rendelet). A hatóságokhoz benyújtott környezeti hatásvizsgálatok a bányatavak talajvízcsökkentő hatását általában 3-5 cm-esre becsülik, a tó körüli kis sugarú környezetben, mely érték alapján a tavak nem tekinthetők a talajvíz mennyiségét döntően befolyásoló létesítményeknek. Ez ellentmondó a térségben található természetvédelmi területek kezelőszerveinek tapasztalatával. Ócsa 1 2 SPA 3 SCI védelem 4 "Ex lege" védelem Település /. ábra: A vizsgált terület elhelyezkedése, a meglévő és tervezett bányatavak, és az 1970-es évek óta tartó talajvízszint süllyedés mértékének feltüntetésével Feltételezésünk szerint ennek oka, hogy a hatásterületek vizsgálata során a tavak depressziós tereinek egymásra hatását nem veszik figyelembe. Mivel a térségben a bányatavak koncentráltan vannak jelen (1. ábra), és további területek bányatelekké nyilvánítása várható, ezért jelen munkánkban célunk megvizsgálni, hogy a vízfelületek összességét tekintve mekkora a talajvízcsökkenés mértéke, különböző éghajlati feltételeket figyelembe véve. Továbbá ez a kialakuló depresszós tér hogyan helyezkedik el a védett vízkedvelő vegetációkhoz képest. 2. A terület bemutatása 2. /. Topográfiai, éghajlati és vízrajzi jellemzés A tengerszint feletti magasság átlagosan 100 m, amit lápteknők és az ÉNy-i szél által lerakott homokformák tagolnak. Az átlagmagasság ÉK felé, a Gödöllői-dombság irányába 15-20 m-rel nő. A homokformák magassága 1-2 m (Sipos, 1998). Az éves csapadékátlag 500-550 mm, amelynek zöme május-júniusban esik. A szabad vízfelületek párolgási vesztesége 140-670 mm/év, attól függően, hogy mennyi a területre hulló csapadék, a hőmérséklet és a páranyomás (M. Tóth et al, 2006). Az itt található felszíni vizek közül a Duna-Tisza csatorna és a Ráckevei (Soroksári)-Duna van hatással a térség vízrendszerére. Utóbbi elméleti vízbefogadó képessége 50 rn'/s, ami 1747 km 2 nagyságú terület belvizének befogadására alkalmas. Mindkét vízfolyáson folyamatos vízszint-mérés történik, a vízfolyások lejtése kicsi: 8.5 és 0.2 cm/km (Kovácsné, 1999)