Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Nagy László: Hidrológiai katasztrófák humán veszélye Magyarországon
^AG^^^tidrológiaUcatí^ 45 A XX. század földi árvizeknél szaggatott vonal tünteti fel a nagykatasztrófáknál számon nem tartott, gyakran előforduló, alacsony mortalitású, maximum 15-20 áldozattal járó árvizek, melyek nagy része un. „flash flood" azaz kis vízgyűjtőjü völgyekben nagy intenzitású csapadék hatására hirtelen lefutású, gyors árvíz (Nagy 1999). Ezek a nemzetközi szempontból gyakran előforduló alacsony mortalitású árvizek be sem kerülnek a nemzetközi statisztikákba, de a tendenciát feltételezve a 2. ábrán ábrázolásra került. A Kárpát-medence árvízi áldozatinak számát is mutatja a 2. ábra a fentiektől eltérő 50 éves időciklusban. A görbe mintegy két nagyságrenddel kedvezőbb képet mutat a többi görbéhez viszonyítva. Ebben kétségtelenül szerepe lehet a lakosság árvíz tudatosságának és az árvízvédelmi szolgálat szakmailag megalapozott működésének. A napi sajtót figyelve sajnos nem ilyen kedvező a helyzet a Kárpát-medence többi országában, ahol a heves árvizek gyakran okoznak 10-50 halálos áldozattal járó katasztrófát. A XIX. században a Kárpát-medencében a helyi vízkár eseményeknél és árvízvédelmi gátakkal védett ártéren az áldozatok számát mutatja a 3. ábra. A gátakkal védett terület elöntésekor az áldozatok száma kevesebb volt, mint a nyílt ártéren elhalálozottaké, a nagyszámú gátszakadás ellenére. A 2. és 3. táblázat összehasonlításából is az állapítható meg, hogy a „helyi vízkár" áldozatainak száma az utóbbi 150200 évben magasabb volt, mint a töltéssel védett területeken. Ezek az adatok mindenképpen az árvízvédekezés koncepciójának helyességét, az alkalmazott módszer megfelelőségét bizonyítják. Az alacsonyabb mortalitás oka lehet a jobb előre jelezhetőség, a nem közvetlen belterületi gátszakadás, a lassú vízszint-emelkedés miatti jobb felkészülés. A számítások szerint a XIX. század második felében kb. 13-17 évente volt 10 áldozattal járó árvíz. Az áldozatok számát a XX. századi Magyarországi árvizeknél a visszatérési idő alapján ugyancsak a 3. ábra mutatja. A görbe tendenciája alapján megállapítható, hogy a relatíve nagyobb területi kitettség ellenére a humán veszélyeztetettség alacsonyabb, mint a földi események adataiból meghatározott értékek. Az eltérés mintegy két nagyságrendre tehető. A XIX. század végére elkészített nagyléptékű Tisza-völgyi töltéserősítések, valamint a végrehajtott Duna szabályozási munkák eredményeként az árvízi humán veszélyeztetettség gyakorlatilag egy nagyságrenddel csökkent a XX. századra 6. 3. ábra. Árvízi áldozatok száma a visszatérési idő alapján 6. Tapasztalatok, megállapítások Kétségtelen tény hogy sok adattal rendelkezünk a magyarországi (kárpát-medencei) árvizekkel kapcsolatban. Vannak adataink a különböző árvizek áldozatainak számáról is, azonban még nincs meghatározva, hogy kit tekintünk árvízi áldozatnak. Hogyan definiáljuk azt, hogy egy haláleset az árvíz miatt következett be? Az árvízzel kapcsolatban lévők magatartása és a katasztrófa helyzethez való viszonya széles határok között változik (csak úgy, mint az árvíz intenzitása), valószínűleg ez az egyik legfontosabb tényező, ami meghatározza árvízkor a halálozási szám nagyságát. Az árvízi veszélyek megismertetése, megismerése csökkenti a humán veszteségek nagyságát. Az emberek árvízzel kapcsolatos viselkedése meghatározza veszélyeztetettségüket is. Ez indukálja a következő kérdést is: Mikor nevezünk egy halálesetet árvíz következtében bekövetkezettnek? Mondhatjuk-e azt, hogy valaki az árvíz áldozata, ha - áradó víznél részegen virtusból át akarta úszni a folyót (1998, Sebes-Körös), - a javak mentése közben csónakból a vízbe esett mentőmellény nélkül (1954, Duna), - két idős ember ellenállt a kitelepítésnek, és ráomlott a ház (1956, Duna), - az elöntött településről élelemért mentek csónakkal, és a víz elsodorta őket (1876, Duna), - magas víznél a koronán közlekedő ló a hullámzástól megbokrosodott és kocsit, kocsist a vízbe rántott (1876, Tisza)? Életvédelem szempontjából Magyarországon az árvízvédelmi rendszer kiválónak minősíthető, az áldozatok száma rendkívül alacsony (vö. Nagy 2003a, Nagy-Nagy 2003). A statisztikai számok alapján minden külföldi törvényben, előírásban meghatározott határértéknél nagyságrendekkel jobb. Az árvízvédelmi gátakkal védett területeken az előző 150 év 1500-t is meghaladó gátszakadása ellenére (Nagy 2008) a humán veszélyeztetettség alacsony. Ez a árvízvédelem szerkezeti és nem szerkezeti módszereinek történelmi hagyományokon alapuló összehangolt alkalmazásának köszönhető, kiemelve az árvízvédekezés magas fokú szervezettséget, a zömében alsó szakasz jellegű folyónak a viselkedését és az előrejelzés pontosságát. Magyarországon az árvizek következtében az elhunytak száma önmagában is, de a veszélyeztetettség mértékéhez képest pedig különösen kedvező képet mutat. Az „életek megmentése feletti őrködés", ahogy azt a 1876. évi árvíznél a belügyminiszternek írt alispáni jelentés fogalmazza, a XIX. században is a legfontosabb szempont volt. Az árvíz során elvesztett életek száma sok tényezőtől függ, úgymint az árvíz eredetétől, az előrejelzéstől, a felkészüléstől, a riasztástól, a védekezéstől és a gátszakadás időpontjától, helyétől, a településnek folyótól való távolságától, stb., de talán legjobban attól, hogy milyen az emberek sebezhetősége 7. Ezek értékelése történelmi adatok alapján lehetséges. Motivációs keretet kell találni arra, hogy szisztematikus munkával minél több történelmi adat kerüljön összegyűjtésre. 6 Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ábrán különböző hosszú adatsorok (50 és 100) éves vannak összehasonlítva. 7 Sebezhetőség: emberek és tárgyak eltérő viselkedése a veszély bekövetkeztekor. Egy vályog ház sebezhetősége nagyobb, mint egy kő házé. Alvó ember sebezhetősége lényegesen nagyobb, mint a szolgálatban levőé.
