Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Guti Gábor–Gaebele Tibor: Tokfélék a Duna magyarországi szakaszán. A kecsegeállomány hosszú idejű változása
GUTI G. - GAEBELE T.: Tokfélék a Duna magyarországi szakaszán 39 A 20. század második felében a magyarországi Dunaszakasz kecsegefogásában megfigyelhető jelentős ingadozás feltehetően a faj egyedfejlődésében kulcsfontosságú élőhelyek állapotával függ össze. A kecsege populáció-dinamikáját jellemző számításaink nem igazolták azt a korábbi feltételezést, hogy a rendszeres telepítések hatására kezdett volna növekedni a dunai populáció. A 10.000 példány 0+ ivadék telepítéséből származó kifogható méretű (5+) kecsegék várható biomasszája valószínűleg még a kalkulált 150 kg-ot (2. ábra) sem éri el, mivel a fiatalabb korcsoportok éves túlélési aránya lényegesen kisebb, mint a becsléskor feltételezett 54 % átlagos túlélési ráta. A Duna magyarországi szakaszán az 1970-es évek második felében és az 1980-as években megvalósított telepítési program keretében az évente 10.000-100.000 ind. kecsegeivadék kihelyezésével elért hozamnövekedés közel két nagyságrenddel maradt el a halászati fogások tényleges növekedésétől. A számítások alapján nem valószínű, hogy a mesterséges utánpótlás számottevően befolyásolta volna az 1970-es években látványosan felfutó állománygyarapodást, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a fogások növekedése már a telepítési program kezdete előtt észlelhető volt. A Duna vízjárása és a kecsegefogások ingadozása között megfigyelhető mérsékelt összefüggés alapján arra következtethetünk, hogy a különösen nagy árhullámokat követő néhány évben a kecsegefogás többnyire visszaesik. A magas árhullámok eredményeként általában átrendeződnek a folyómeder eróziós és aggradációs szakaszai, megváltoztatva a meder morfológiáját, a hordalékszállítást, a mederanyag szemcseméret-összetételét és intersticiális üregeit, az intesticiális vízáramlást, stb. Ezek a hatások érintik a kecsege által hasznosított élőhelyeket, az ikra és az ivadék túlélését, a táplálékforrások elérhetőségét, és akár újabb ívóhelyek keresésére is kényszeríthetik egy-egy folyószakasz lokális állományát. Az élőhelyi változások hatását szemlélteti a szigetközi kecsegefogás alakulása. A halászok tapasztalatai szerint az 1980-as években a kecsege szigetközi előfordulása többnyire a Bagoméri-mellékágra korlátozódott, ahol áprilisban jelent meg, és csak az ívási időszak végéig volt fogható. A Duna 1992-ben történt elterelését követően a bősi erőmű üzemvíz-csatomájának szapi visszatorkolása (1811 fkm) alatt az áramlási viszonyok megváltozásával különösen intenzív medermélyülés (17 cm év" 1, ÉDKÖVIZIG szóbeli közlés) kezdődött. A Bagoméri-mellékágban ugyanakkor a feltöltődés vált meghatározóvá. Az 1992-től 2005-ig terjedő időszakban 346 000 m 3 iszap rakódott le az alsó 4 km-es szakaszon, aminek eredményeként közel 60 cm vastag iszapréteg halmozódott fel a korábban kavicsos aljzaton (Rákóczi és Sass 2005). A kecsege a lassan áramló, kavicsos aljzatú és mély mederszakaszokat keresi az ívási időszakban (Sokolov és Vasilev 1989), de ívási aljzat megváltozásának gátló hatása lehet a szaporodására (Rochard és társai 1990, Reinartz 2002). A Bagomér-mellékág feliszapolódásával tönkrement a kecsege korábbi ívóhelye, ami a faj gyors eltűnését is megmagyarázza a Duna szigetközi szakaszán. A veszélyeztetett dunai tokfélék védelme megoldásra váró probléma. A passzív védelem, mint az egyszerű halászati tilalom nem elegendő a kipusztulás határán álló fajok megőrzéséhez. Mérlegelni kellene az ivadéktelepítések hatékonyságát, és megfontolandó lenne a feltételezett homing viselkedés szabályzó szerepe, ami a kecsegénél is előfordulhat. A dunai tokfélék homing viselkedésére nem történtek megfigyelések, de a homing szabályozás működése döntő kérdés lehet a természetes populációk mesterséges utánpótlásának eredményessége szempontjából. A tokfélék hazai állományainak alakulását jelenleg többnyire csak közvetett halászati adatsorok alapján jellemezhetjük, a populációk közvetlen vizsgálata jelentős ráfordítást igényel. A fajok védelmének alapvető feltétele az egyedfejlődésükben kulcsfontosságú élőhelyek és vándorlási útvonalak helyreállítása. Az élőhelyi struktúrák helyreállításához az élőhelyhasználat pontosabb megismerésére, továbbá az élőhelyek morfológiai, hidrológiai és hidraulikai leírására irányuló, közvetlen kutatások nyújthatnak tervezési alapadatokat. Köszönetnyilvánítás A tanulmány az FVM Vadászati, Halászati és Vízgazdálkodási Osztályának támogatásával készült. Irodalom Bacalbafa-Dobrovici, N. 1989, The Danube river and its fisheries. In: Dodge, D. P. (ed.) Proceedings of the International Large River Symposium. Can. Spec. Publ. Fish. Aquat. Sei. 106: 455-468. Bacalba$a-Dobrovici, N. 1997, Endangered migratory sturgeons of the lower Danube River and its delta. Env. Biol. Fish. 48: 201-207. Bacalba$a-Dobrovici, N., Holcik, J. 2000, Distribution of Acipenser sturio L., 1758 in the Black Sea and its watershed. Biol. Inst. Esp. Oceanogr. 16(1-4): 37-41 Bartosiewicz, L. 1997, Őskori vizahalászat a Duna vaskapui szakaszán. Halászatfejlesztés 30: 92-104. Bioesch, J., Jones, T„ Reinartz, R. & Striebel, B. 2005, Action Plan for the conservation of Sturgeons (Acipenseridae ) in the Danube River Basin. - Final Version, 12 t h December 2005. 88 pp. Bloesch, J., Jones, T.. Reinartz, R. & Striebel, B. 2006, An Action Plan for the Conservation of Sturgeons (Acipenseridae) in the Danube River Basin. Öster.Wasser- und Abfallwirtschaft, 58: 81-88. Guti, G. 2000, Vágótok (Acipenser gueldenstaedti) a Duna magyarországi szakaszán. Halászat, 93: 96-97. Guti, G. 2006, A tokfélék (Acipenseridae) jelenlegi helyzete és védelme Magyarországon. Halászatfejlesztés. 31: 123-136. Guti, G. 2008, Past and present status of sturgeons in Hungary and problems involving their conservation. Fundam. Appl. Limn./Arch. Hydrobiol., Suppl. 162., Large Rivers Vol. 18. No.1-2: 61-79. Jaczó, I. 1974, A kecsege mennyiségének változása folyóinkban az 1947-1970. évi fogások és vizsgálatok alapján. Halászat 20: 12. Jancsó, K., Tóth, J. 1987, A kisalföldi Duna-szakasz és a kapcsolódó mellékvizek halai és halászata. In: Dvihally, Zs. A kisalföldi Duna-szakasz ökológiája: 162-192. VEAB Jankovic, D. 1958, Ekologija Dunavske kecige. Institute Biologique Beograd, Monographies 2: 131 pp. Jones, F.R.H. 1968, Fish migration. Edward Arnold (Publishers) Ltd. London. 325 pp. Hensel, K., Holcik, J. 1997, Past and current status of sturgeons in the upper and middle Danube River. Env. Biol. Fish. 48:185-200. Herman, O. 1887, A magyar halászat könyve I-II. A K. M. Természettud. Társulat, Budapest. 860 pp. Hammer, R., Harper, D.A.T. and Ryan, P.D. 2001, PAST: Paleontological Statistics software package for education and data analysis. Paleontologia Electronica, 4/1: 1-9. Károli, J. 1877, A Duna halóriásai. Természetr. Füz- 1: 12-16, 77-81. Khin, A. 1957, A magyar vizák története. Mezőgazdasági Múzeum Füzetei 2: 1-24. Kovriznych, J. A. 1988, Age and growth of the sterlet (Acipenser ruthenus Linnaeus, 1758) in the Czechoslovak stretch of the Danube. Prace Ust. Ryb. Hydrobiol. (Bratislava) 6: 101-114. Kriesch, J. 1876, Hasznos és kártékony állatainkról, Vol. 2: 1-149. Halak. Szent-István Társulat, Budapest. Lenhardt, M, Hegedis, A., Jaric, 1. 2005, Action plan for sturgeon species management in fishery waters of Republic Serbia. Institute for Biological Research "Sinsa Stankovic", Belgrade, Developed for Ministry of Science and Envir. Protection of Rep. Serbia, 1-21. Lelek, A. 1987, The Freshwater Fishes of Europe. Vol. 9: 343 pp. Threatened Fishes of Europe. AULAVerlag Wiesbaden. Navodaru, /., Staras, M., Banks, R. 1999, Management of the sturgeon stocks of the Lower Danube River system. - In: Stiuca, M. & Nuchersu I. (eds.): "The Delta's: State-of-the-art protection and management". Conference Proceedings, Tulcea, Romania 26-31 July 1999,229-237.
