Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A Szepesváralja (Spisské Podhradie, Szlovákia) környéki forráskúp-képző hideg szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik vizsgálata

SCHiíUEI^G^^^^izegesváral^ 19 retű forráskráterből kifolyó víz erősen szénsavas volt. Staub M. is megemlíti Borava Hora-i forráskúpot Szliácstól délre gyöngébb ásványforrás van, amely a szliácsihoz hasonló mésztufát rakodott le". A szlovák turista térképeken már mint travertínó barlangként került feltüntetésre és részesül védelemben. A Borova Hora-i egykori szénsavas források a várostól északra feltörő nevezetes ásványvizek sorába tartoznak, ahol gyógyászati tevékenységet folytattak. Ezzel kapcsolatban Nagy Z. (2004) is megemlíti, hogy a fürdő egy kis tóra épült, amelyben szénsavas gázbuborékok törtek fel. A forrástó kiapadt. 6. Szliács (Sliac) gyógyfürdő Zólyomtól északra a Garam völgyét kísérő jobb oldali dombvonulat lejtőjén feltörő forrásokra alapozva épült ki a ma már széles körben ismert szliácsi fürdőkomplexum 15. ábra/. Az itt feltörő szénsavas langyos és meleg ásványvizek jelentős forrás-mészkövet halmoztak fel környezetükben. Staub M. (1893) cikkében leírja, hogy a fürdőhelyen és környezetében jelentékeny mésztufa képződés történt.. így mésztufán állnak a fürdő összes épületei és kertjeinek nagy része is. Megemlíti még Szabó J.re történő hivatkozással, hogy a források is a mészkődombból fakadnak ki. Nagy Z. részletesen is tárgyalja a fürdő múltját és fejlődését 1914-ig. Szerinte a források hasznosítása visszanyúlik a középkorba és a fürdőt ellátó forrásokat két csoportra osztva felsorolja ezeket. A négy nagy forrás, amelyet bevezettek a központi épületbe hőmérsékletüket tekintve különböznek egymástól, és mindegyikkel külön medencét töltenek fel. A forrásokból oly erővel tör fel a szénsav, hogy a 25-35°C-os hőmérsékletük ellenére „lobognak, azaz forrni látszik a víz, ahogy a szénsav feltörve bugyborékol." Ezektől függetlenül távolabb négy hideg és langyos savanyú vizes forrás fakad fel még. A Lenkey 23°C, az Ádám forrás 25,6°C-os a Dorottya forrás 21,5°C-os a József forrás pedig 12°Cos amelyet ivásra használnak, és a vizsgálatok szerint egyike a legvasdúsabb savanyú vizeknek. A források az irodalom szerint az általuk felhalmozott forrás-mészkőből törnek fel közvetlenül, amely csak közvetíti neogén korú repedezett andezitből feláramló vizet a felszínre. Franko O. és szerzőtársai által megjelent (1975) A Nyugati-Kárpátok ásványvizei és képződésük című könyvben közölnek egy kelet-nyugat irányú szelvényt a Garam völgy két oldalán egymással szemben fakadó Szliács-i és Kovácsfalva-i ásványvizekről. E szelvényből látható, hogy az ásványvizek a karsztosodott triász mészkőből és dolomitból származnak, amelyeket változó vastagságú és kifejlődésű neogén piroklasztikumok fednek le. A források környezetében még megtalálhatók az alsótriász kori kvarcitos kőzetek és a kristályos alaphegység kőzetféleségei is. A vízfeláramlás a vetők mentén kialakult áramlási pályák mentén történik. E forrásterületen belül is miután a források vízhőmérséklete 12°C-tól 35°C-ig változik, és a kémiai összetételben és gáztartalomban kisebb-nagyobb eltérések mutathatók ki feltételezhető, hogy a hidrodinamikai rendszeren belül, amelyekhez a források is kapcsolódnak, a víz-összetételt, hőmérsékletet, gáztartalmat meghatározó általános adottságokon és feltételeken belül jelentkeznek olyan önálló kőzettestek is, amelyek kisebb-nagyobb mértékben egyedi vízföldtani sajátosságokkal rendelkeznek, és ezek az egyediségek víz-közforgalmukban is megmutatkozik, így, miután a rendszer víz-közforgalmának fő megcsapolója a tárgyalt forrásterület, ezért ide irányulnak a feláramlási pályák különböző gázosságú oldott sótartalmú és hőmérsékletű vizei, és itt találkoznak, megtartva egyedi jellemzőiket. A Szabó J. által említett mészkődomb az építkezések, tereprendezések miatt ma már nehezen rekonstruálható. A rendelkezésre álló vízkémiai adottságok alapján a Szliácsnál feltörő ásványvizek az erősen széndioxid gázos (2182 mg/l) főleg kalcium-hidrogénkarbonátos típusba sorolhatók, és genetikailag változó hőmérsékletű (hideg, langyos, meleg) karsztos ásványvizek körébe tartoznak, amelyeknek össz-sótartalma kb. 600 mg/l-től 3000 mg/l fölé is emelkedhet. Egyes forrásokban a szulfát az uralkodó, mert meghaladja a hidrogén-karbonát mennyiségét is. 7. Alsómicsinye (Dolná Miciná) A Zólyomi-medencéhez kapcsolódva a Garam keleti oldalán az eddig ismerteken felül még több helyen törnek fel szénsavas ásványvizek. Ezek sorába tartoznak a micsinyei ásványvizek is, amelyek arról nevezetesek, hogy környezetükben 1-3 m magasságú forráskúpokat hoztak létre, és a turista térképek is jelzik micsinyei travertino megjelöléssel 16. ábra!. Alsó f K- Alsómicsinye Jor ws 6. ábra. Az alsómicsinyei kúpképző források és a környéken fakadó egyéb ásványvizek helyszínrajza 1. Alsómicsinyei források, 2. Csécsény-i ásványvíz feltörés. E forrásoknál a mészképződési dinamika alárendelt és csak helyi jelentőségű. Egyes források a lapos helyi elterjedésü kúpok tetején kis forrás járatból lépnek ki. A források gáztartalma jelentős mert a vízfeltörési helyeken erős buborékolás tapasztalható. 8. Bajmóc (Bojnice) A Nyitra folyó völgyének jobb oldalán Bajmócnál alakultak ki olyan vízföldtani adottságok, amelyek megteremtették e részen ásványvíz források felszínre lépését, amelyek egy jelentős nagyságú fedett karsztrendszer ásványvíz készletét csapolják meg természetes úton. A Franko O. (1971.) szerkesztette vízföldtani szelvény szerint a paleogén (homokkő) és triász karbonátos kőzetek települnek a források alatt és a rendszer működését és felszín alatti vízközforgalmát a Kis Magura hegység felszínen lévő karbonátos kőzetei képezik a tápterületet