Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

200. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Az egyes mintavételi szakaszok hasonlóságát hierarchi­kus osztályozással (euklideszi távolság) vizsgáltuk az abio­tikus élőhelyi változók alapján, alacsony és közepes vízállás mellett. A statisztikai elemzésekhez a SYN-TAX 2000 (Pod­ani 2000) programcsomagot használtunk. A vízállás jellem­zéséhez a budapesti vízmérce ( www.datanet.hu/hydroinfo ) adatait használtuk. Eredmények A 2008. március 1-től szeptember 30-ig teijedő időszak­ban a Duna vízállása 146 és 489 cm között ingadozott (2. ábra). A vizsgált 7 hónapon belül a vízállás 29 napig (14 %) volt 200 cm-nél kisebb, 95 napig (44 %) volt 200 és 300 cm között, 81 napig (38 %) volt 300 és 400 cm között és 9 napig (4 %) haladta meg a 400 cm-t. A tavasztól kora őszig teijedő időszakban (március 27­től szeptember 24-ig) összesen 15 alkalommal hajtottunk végre mintavételt (I. táblázat). A 200 cm-nél kisebb vízál­lásnál 2, a 200 és 300 cm közötti vízállásnál 6, a 300 és 400 cm közötti vízállásnál 5 és a 400 cm feletti vízállásnál 2 fel­mérés történt. 3. ábra. Az öt mintavételi szakasz hierarchikus osztályozása abiotikus változók alapján alacsony 4. ábra. A öt mintavételi szakasz hierarchikus osztályozása abiotikus változók alapján közepes dunai vízállásnál (a mellékág átfolyik). 1. táblázat: A Duna budapesti vízállása a mintavételek napján Dátum Vízállás (cm) 03. 27. 281 04. 08. 314 04. 16. 299 04. 25. 388 04. 30. 349 05. 08. 292 05. 23. 360 05. 27. 294 06. 20. 249 07. 25. 414 08. 08. 212 08. 12. 305 08. 19. 438 09. 09. 157 09. 24. 146 Az egyes mintavételi szakaszok élőhelyi sajátosságai a Duna vízállásával összefüggően jelentős mértékben változ­tak. A változás különösen szembetűnő a Gödi-sziget mellet­ti mellékágban, amelynek átfolyása megszűnik a 270 cm­nél alacsonyabb vízállásnál. A mellékág állóvizes állapotá­ban a víz átlátszósága jelentősen megnövekedik és a vízi növényzet foltszerű állományai is kialakulnak. A felméré­sek 27 %-ánál (4 alkalom) a vízállás nem haladta meg a 270 cm-t. A vízállás emelkedésével a partvonal az ártéri ligeter­dő irányába tolódik, amelynek hatása (uszadékfák gyakori­sága, szárazföldi növényzet és behajló fák borítása) egyre jelentősebbé válik. Az élőhelyi sajátosságok vízállással összefüggő változá­sát jelzi a mintavételi szakaszok alacsony és közepes vízál­lás melletti hierarchikus osztályozásának eltérése (3. és 4. ábra). A meredek partfalú, kőszórásos partszakasz (5. sza­kasz) a vízállástól függetlenül jól elkülönült a többi élőhely­től. A folyószabályozással módosított partszakaszon nem fi­gyelhető meg növényzet, vagy bedőlt fa, az aljzatot több­nyire kőtömbök alkotják és a parttól 1 méterre már jelentős a vízáramlás sebessége. Alacsony vízállásnál a mellékág és a főág sarkantyúk közötti sekély szakaszának nagyobb ha­sonlóságát lehetett megfigyelni (1. és 2. szakasz). Mindkét helyszín gyakorlatilag állóvizű, aljzatukban általában az ap­ró kavics és a homok keveréke a meghatározó. Ezekhez ha­sonlónak mutatkozott a sziget feletti sekély partszakasz (3. szakasz) is, amelynek mintegy 10 m széles parti sávjában nem volt számottevő vízáramlás és aljzatát többnyire az ap­rókavics-homok keverék jellemezte. A homokkal és iszap­pal fedett, agyagos aljzatú, meredekebb partszakasz (4. sza­kasz) abiotikus változói ugyanakkor elkülönültek az előbbi élőhelyek mutatóitól. A vízállás emelkedésével viszont nőtt a bedőlt fák és a vízbe került szárazföldi növényzet előfor­dulási gyakorisága a mintavételi pontokon, ezért jelentősen mérséklődött a sziget feletti sekély és meredek partszaka­szok (3. és 4. szakasz) különbözősége. A vízállás növekedé­sével nagymértékben csökkent továbbá a mellékág és a főág sarkantyúk közötti szakaszának (1. és 2. szakasz) hasonló­sága. Közepes vízálláskor a mellékág partoldala mentén jel­legzetes élőhelyi elemek a bedőlt fák és a víz alá kerülő szá­razföldi növényzet. Az eredmények értékelése A 2008-ban végrehajtott felméréssorozattal a kis és kö­zepes vízállásokra jellemző élőhelyi mintázatok tanulmá­nyozására volt lehetőségünk. A budapesti vízmérce eddigi legalacsonyabb vízállása 51 cm, aminél közel 100 cm-rel dunai vízállásnál (a mellékág nem folyik át). 2. ábra. A Duna vízállásának alakulása Budapestnél 2008. március 1-től szeptember 30-ie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom