Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

199 Halivadék élőhelyek vizsgálata a Dunán a Gödi-sziget térségében (1671-1669 fkm) Gaebele Tibor, Guti Gábor MTA Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka u. 14 Kivonat: Az egyedfejlődésük során a halak élőhely-használata sajátosan változik, ezért a halivadék speciális indikátora a folyóvízi rendszerek élőhelyi változatosságának. A dunai halivadék fajegyüttesek vízjárásától függő és évszakos változásainak feltárása érdekében a Gödi-sziget térségében, 'pont abundacia' mintavételi stratégiára alapozott elektromos halászattal végeztünk felmérést. A vizsgálatok kezdeti szakaszában 10 abiotikus mutató mérésével jellemeztük a part menti jellegzetes élőhelyi struktúrákat, és elemeztük azok változásait a Duna vízállásának függvényében. Kulcsszavak: pont abundancia mintavétel, halbiológiai monitoring. Bevezetés Komplex élőhely-használatuk miatt halak általában jó indikátorai a folyóvízi rendszerek élőhelyi változatosságának és ökológiai állapotának (Hendricks és társai 1980, Schiemer 2000). Egy-egy folyószakasz ökológiai állapotának értékelésekor fontos szempont lehet a halállomány természetes utánpótlásának alakulása. Az utánpótlás egyik meghatározó tényezője a vízterület ivadéknevelő potenciálja, ami elsősorban a speciális élőhelyi igényű, és a kifejlett halakhoz képest szűkebb tolerancia-tartományú halivadék-állomány mennyiségi és minőségi mutatói alapján jellemezhető (Copp 1989a, Copp és társai 1991, Schiemer és társai 2001). A halivadék faj együttesek tanulmányozása az 1990-es években került az európai síkvidéki nagy folyók halbiológiai kutatásának előterébe (Penáz és társai 1991, Copp, 1992, Staas és Neumann 1996, Wintersberger 1996). A vizsgálatok rámutattak, hogy a halivadék érzékenyen reagál a folyószabályozások következményeire és a part menti élőhelyi struktúrák változásaira. A Duna ausztriai szakaszán végzett felmérések során megállapították többek között, hogy a sekély partszakaszok, a meredek partfalak és a kőszórásos partok halivadék fajegyüttesei jól elkülönülnek (Kurmayer és társai 1996). A Duna magyarországi szakaszán a Szigetköz térségében történtek vizsgálatok a halivadék makro- és mikro-élőhelyhasználatának feltárására (Copp és társai 1994), és a bősi vízlépcső környezeti hatásainak értékelésére (Guti 1996, 1997, 1998). A felmérések egyértelműen jelezték, hogy a vízáramlás döntő jelentőségű tényező a halivadék fajegyüttesek szerveződésében. A korábbi dunai halivadék kutatások kevésbé teijedtek ki a vízjárásától függő és évszakos változások elemzésére. A Duna gödi (1671-1669 fkm) szakaszán a közelmúltban megkezdett felméréssorozat keretében a halivadék élőhelyhasználatát és állományának dinamikáját tanulmányozzuk. A kutatás kezdeti szakaszában a mintavételi helyszín élőhelyi sajátosságainak időbeli változásait vizsgáltuk. Mintavételi terület, vizsgálati módszerek Göd térségében a Duna enyhe kanyarulatokban futó, nem vándorló, inkább elszélesedésre hajlamos, medre stabil, amelyben kisebb nagyobb szigetek találhatók egyesével. A 19. század közepén még két sziget volt a gödi folyószakaszon, amelyek közül a nagyobbik a Szentendrei-szigethez kapcsolódott és a 20 század elejére gyakorlatilag megszűnt. A hajózás nem igényelt különösebb szabályozási beavatkozásokat az 1930-as évek végéig, amikor lezárták a Gödi-sziget melletti mellékágat. Az 1950-es években vezetőművek és sarkantyúk építésével igyekeztek a gázlós mederszakasz hajózhatóságát javítani. A Gödi-szigetnél kijelölt mintavételi területen ún. 'pont abundacia' stratégiára alapozott elektromos halászattal (<Copp 1989b, Persat és Olivér 1991) végeztünk felméréssorozatot a halivadék fajegyüttesek megismerésére. A halászatokat vízben gázolva, akkumulátoros hordozható halászgéppel (DEKA 3000) valósítottuk meg márciustól szeptemberig, többnyire havi két alkalommal. A sziget környékén található jellegzetes élőhely-típusok mentén öt mintavételi szakaszt (120-150 m hosszú) jelöltünk ki: 1.) Gödi-sziget melletti mellékág alsó része, 2.) a főág a Gödi-szigetnél, sarkanytúk közötti lapos partszakasz, 3.) a főág a Gödi-sziget felett, lapos kavicsos partszakasz, 4.) a főág a Gödi-sziget felett, meredek agyagos partszakasz az Ilka-patak torkolatánál, 5.) a főág a Gödi-sziget felett, meredek kőszórásos partszakasz (1. ábra). 1. ábra. A mintavételi szakaszok a Gödi-sziget környékén Az egyes szakaszokon 30-30 'pont-mintát' gyűjtöttünk alkalmanként. Az egyes mintavételi pontok élőhelyi sajátosságait 10 abiotikus változóval jellemeztük. Ezek a változók a következők voltak: 1) parttól való távolság, 2) vízmélység, 3) aljzat összetétel (kőtömb > 10 cm, durva kavics 2-10 cm, apró kavics 0,2-2 cm, homok, iszap, agyag), 4) vízáramlás sebessége (lebegtetett műanyag gömb sodródási sebességének mérésével), 5) vízi növényzet borítása (0 %, < 10 %, 10-50 %, > 50 %), 6) szárazföldi vízi növényzet borítása (0 %, < 10%, 10-50 %, > 50 %), 7) uszadékfa mennyisége (0 %, <10 %, 10 %), 8) behajló fák borítása (0 %, <10 %, 10-50 %, > 50 %), 9) hőmérséklet, 10) átlátszóság (< 25 cm, 25-50 cm, > 50 cm).