Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
35 5 5 2. sz. tó felső 2 sz. tó alsó 5 3. sz. tó fi 2. ábra. A 2. és 3. számú tavak bevonatmintáiban mért klorofill-a mennyiségek box plot diagramja A 3. számú tóban a bevonatmintákban mért összes foszfor mennyisége egységnyi felületre vonatkoztatva kétszeres mennyiségű a 2. számú tóhoz képest (2. sz. tó: 0,26 ± 0,07 g m" 2; 3. sz. tó: 0,53 ± 0,31 g m" 2). Az évi átlagos öszszes nitrogén mennyiségek között nem mutatható ki különbség (2. sz. tó: 0,69 ± 0,14 g m" 2; 3. sz. tó: 0,79 ± 0,37 g m" 2). A tavak bevonatmintáiban alacsony intenzitású az oxigénfogyasztás és szignifikáns eltérés nem mutatható ki a szárazanyagra vonatkozatott ETS-aktivitások között (2. sz. tó: 16,05 ± 11,06 |xl 0 2 g" 1 h" 1; 3. sz. tó: 22,63 ± 12,95 nl 0 2 g"' h" 1; n = 6; t = -0,54; p = 0,596). Az intenzitás mértékét a kiülepedett szervetlen frakció aránya és a szerves anyag mennyisége befolyásolta. A kontroll tóhoz képest az elsődleges termelés mértékének növekedését eredményezte a megnövelt felületen képződött bevonat (1. sz. tó: 6,92 ± 3,27; 2. sz. tó: 8,33 ± 2,70; 3. sz. tó: 9,02 ± 3,73 g C m" 2 nap" 1). A vízkémiai eredmények alapján a három vizsgált tó között nem mutatható ki szignifikáns különbség. Azokban a tavakban, ahol a perifiton technológiát alkalmaztuk az egész rendszer (intenzív és extenzív rész) nettó halhozama magasabb, mint a kontroll tóban (3. ábra). A 2. számú tó intenzív részében kimagaslóan nagy volt a halhozam és a tápanyag-hasznosítás, mely az extenzív részben alacsonyabb halhozamot eredményezett. Az 1. és 3. sz. tó intenzív egységében az alacsonyabb halhozam miatt nagyobb mennyiségű tápanyag került ki az extenzív részbe, mint a 2. sz. tónál. A rendszer kombinált felépítéséből adódóan az intenzív részből kikerülő többlet tápanyag az extenzív részben a halprodukció növekedését okozta (Kosáros et al., 2008). 2747 n •-1715H363 5747 S3l 3173 • tilápia • ponty • lesőharcsa 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000 nettó halhozamok (kg ha1) 3. ábra. Nettó halhozamok a tavak intenzív és extenzív részeiben Becsültük a tavakban képződött összes és az elfogyasztott élőbevonat mennyiségét. Mindkét tóban átlagosan megegyező mennyiségű bevonat képződött (2. sz. tó: 58,5 kg; 3. sz. tó: 58,8 kg). Az elfogyasztott élőbevonat mennyisége a 3. sz. tóban 51,2 kg, míg a 2. sz. tóban 32,9 kg volt. A nagyobb mértékű perifiton fogyasztás magasabb extenzív halhozamot eredményezett a 3. sz. tóban. A kísérlet végére 366 m 2-ről 75 m 2-re csökkent az alzatok felülete, így a tavakban egyre kevesebb bevonat képződésére volt lehetőség, mely a halhozam növelhetőségét is korlátozta. Összefoglalás Az intenzív és extenzív haltermelő rendszerek együttes alkalmazásával csökkenthető az intenzív haltermelés környezet-terhelése és a takarmányozás nélküli extenzív részben többlet halprodukció állítható elő. Kísérletünkben az extenzív rész hatékonyságát mesterséges alzaton képződött élőbevonattal növeltük, mely a természetes táplálékforrás bővítésének egyik lehetséges módja. Három tavat vizsgáltunk, ahol két esetben a tavak területével azonos felületet biztosítottunk a bevonat képződéséhez. A két vizsgált vízréteg közül a felső 20 cm-en szignifikánsan nagyobb mennyiségű perifiton képződött. Az élőbevonat évi átlagos szárazanyag mennyisége alapján (2. sz. tó: 58,5 kg; 3. sz. tó: 58,8 kg) a tavak között szignifikánsan nem volt különbség, de a nagyobb mértékű perifiton fogyasztás (2. sz. tóban 32,9 kg; a 3. sz. tóban 51,2 kg) magasabb extenzív halhozamot eredményezett. Köszönetnyilvánítás 2007-ben a kutatómunkát a SustainAqua EU-projekt támogatta (COLL-CT-2006-030384). Irodalom Azim, M.E., Rahaman, M.M., Wahab, M.A., Asaeda, T., Little, D.C., Verdegem, M.C.J., 2004. Periphyton-based pond polyculture system: a bioeconomic comparison of on-farm and on-station trials. Aquaculture, 242: 381-396. Azim, M.E., Verdegem, M.C.J., Van Dam, A.A., Beveridge, M.C.M., 2005. Periphyton and Aquatic Production. In: Azim, M.E., Beveridge, M.C.M., Van Dam, A.A., Verdegem, M.C.J. (eds.) Periphyton Ecology, Exploitation and Management. CABI Publishing. London, UK. pp. 1-14, 179-188. Behning, A.L., 1924. Zur Erforschung der am Flussboden der Wolga lebenden Organismen. Monogr. volz. Biol. Stanc. Saratow, 1:1-398. Dussart, B.H., 1966. Limonologie L'étude des eaux continentales. Ed. Gauthier-Villars, Paris. pp. 1-667. Kiss K. M., Deák Cs., Borics G., Lakatos Gy., 2004. A vízi növényzet és élőbevonat a halastó-wetland rendszerben. In: Intenzív haltermelő telepek elfolyóvizének kezelése halastavak és létesített vizes élőhelyek alkalmazásával. Szerk: Kerepeczki É., Konferencia kiadvány, HAKI, Szarvas. 33-41. p. Kosáros T., Gál D., Hegedűs R., Pékár F., 2008. Kombinált intenzívextenzív tavi haltermelő rendszer élőbevonatának vizsgálata. In: Orosz Z. et al. (szerk.) IV. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia, Debrecen, pp. 173-178. Lakatos, G., 1976. A terminological system of the biotecton (periphyton). Acta Biol. Debrecina, 13: 193-198. Lakatos, G., Kiss, M., Mészáros, I., 1999. Heavy metál content of common reed (Phragmites australis /Cav./ Trin. ex Steudel) and its periphyton in Hungárián shallow standing waters. Hydrobiologia, 415: 47-53. Packard, T.T., 1971. The measurement of respiratory electron-transport activity in matiné phytoplankton. Journal of Marine Research, 29: 235-244. Van Dam, A.A., Beveridge, M.C.M., Azim, M.E. and Verdegem, M.C.J., 2002. The potential of fish production based on periphyton. Reviews in Fish Biology and Fisheries, 12: 1-31. Welcomme, R.L., 1972. An evaluation of the acadjas method of fishing as practised in the coastal lagoons of Dahomey (West Africa). J. Fish. Biol., 4: 39-55. A szerzők levélcíme Kosáros Tünde ( kosarost@haki h u). Dr. Gál Dénes ( gald@haki.h u ). Dr. Pékár Ferenc ( pekarf@haki.h u ) HAKI, 5540 Szarvas, Anna-liget 8. Dr. Lakatos Gyula (lakgvu@,delfin.klte.h u ) Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1
