Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

2. szám - Gribovszki Zoltán–Kalicz Péter–Szilágyi József: Napi periódusú ingadozás a hidrológiai jellemzőkben

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 2. SZ. O LO O O o 154 156 158 160 162 10. ábra. A vízfolyásból hiányzó elpárologtatott vízmennyiség számítása az alap-vízhozam napi maximumait összekötő görbe és az aktuális napi hullámzás közötti különbségként. Jelen ábrán a maximális vízhozamokat összekötő görbe egy spline függvény alapján lett generálva (Kalicz et al. 2005) Reigner (1966) a Pennsylvania-i Dilldown-patak vízgyűjtőjén végzett a vízfolyás vízhozamában jelentkező napi periódusú hullámzással kapcsolatos vizsgálatokat. A vízfolyás hidrográfjának analízisében, a csapadékmentes periódusokban jelentkező napi hullámzás azon maximális értékeit használta egy potenciális kiürülési görbe pontjaiként, amelyeknek környezetében legalább 8 h időtartamig 95 %-os, vagy nagyobb relatív páratartalom volt jellemző. Vizsgálatai szerint ezek a maximális értékek ideális esetben 5 napos gyakorisággal követték egymást. Az így kapott potenciális kiürülési görbe és az aktuális, napi periódusú hullámzást mutató hidrográf vízhozam értékeinek különbség-képzésével és napi összegzésével számította a vízfolyás menti zóna vízvesztését. A vízvesztés okának a vízfolyás-menli zóna növényállományainak vízfogyasztását látta. Az így kapott vízveszteségek, mint az evapotranszpiráció jelzőszáma (mint függő változó) és a napi átlagos vízhozam, valamint az aktuális és megelőző nap súlyozott levegő telítési hiánya (mint független) között többváltozós, nemlineáris regressziós kapcsolatot állított fel. A kidolgozott összefüggés az adatsorok teljes varianciájának 76 %-át magyarázta. Reigner (1966) vizsgálataihoz kapcsoltan megállapította, hogy a vízfolyás-menti zónában érzékelhető talajvízszintek a vízfolyás vízjárásához hasonló napi ritmust mutatnak. Kissé távolabb azonban a vízfolyástól már nem érzékelhető a periodikus hullámzás a talajvízszintekben. Elemzései alapján megállapítja, hogy a vízfolyás hidrográlja alapján számolt evapotranszspiráció és az egyéb meteorológiai módszerekkel számolt potenciális evapotranszspiráció értékei között nagyságrendi eltérés van (kevesebb a hidrográf alapján számolt érték). A különbség okát a vízfogyasztó ripáris zóna kiterjedésének pontatlan meghatározásában látja, amely zóna kiterjedése szerinte az ottani talajvízállás függvényében dinamikusan változik. Rönsch (1967) a lefolyásváltozás meteorológiai jellemzőkben kimutatható okait vizsgálta az Alsó-Harzban található Selke vízgyűjtőben. A vizsgált meteorológiai paraméter a telítési hiány és a globál-sugárzás volt. Hylckama (1968) arizonai mérései kapcsán szoros összefüggést állapított meg a talajvíz napi periódusú süllyedése és a légnyomás között. Ennek ellenére a változás okának a párolgást tekintette. Hegemann (1969 in Pörtge 1996) a lefolyás különböző típusú változásait írta le egy Ruhrbeli vízgyűjtőn. Két szélsőségként megjelent nála a fokozatos lefolyás-csökkenésjellemző napi periódus nélkül ill., csapadékmentes időszakban a hullámzó süllyedés és visszaemelkedés. Roche (1970) a tóvízszint napi periódusú süllyedését figyelte meg a Csád-tónál. A Rajna-menti Schiefer-hegységben Weyer (1972) a lefolyás tanulmányozásakor egy a párolgás-menettel párhuzamosan futó lefolyás-változást figyelt meg csapadékmentes időszakban. A Bonneville-Régióban (Utah) napi talaj víz-változást mért Turk (1975). Az amplitúdók nyáron 1,5-től 6 cm-ig, télen pedig 0,5-től 1,0 cm-ig változtak. Turk megállapítása szerint a változás lehetséges okai leginkább a légnyomásban keresendők. Feddes et al. (1976) wageningeni (Hollandia) vizsgálataihoz kapcsolódóan a talajnedvesség felszín-közeli napi periódusú változását írta le. Olivry (1976) a Bamiéké vízgyűjtőjében (Kamerun) napi periódusú lefolyás-változást írt le. Úgy látta, hogy a jelenség alapja az evapotranszspiráció napi lefutásának megváltozásában keresendő. A folyamatot all. ábra mutatja be. Í<í [> ft^-vHozzáfolyás Délelőtt :ETP-0 _L _l L Hozzáfolyás Napközben : ETP emelkedik { f f / ^ / //> Hozzáfolyás Éjjel :ETP csökken 11. ábra. Egy patak vízállásnak változása különböző evapotranszspirációs állapotok mellett (Olivry 1976 nyomán). ET, evapotranszspiráció.