Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Langó Zsuzsanna–Balázs Zoltán: Az eltűnt mélységi víz nyomában Kőbányán
LANGÓ ZS. - BALÁZS Z.: Az eltűnt mélységi viz nyomában Kőbányán 7 levő Polgári Serfőző udvarán telepített 100.48 m mély kút volt az első, amelyben a véső az alsó mediterránig hatolt le és feltárta a tulajdonképpeni gazdag víztartó rétegeket 1892-1893-ban. Ezzel megindulhatott a kőbányai ipari sörgyártás óriási fellendülése. A verseny hatalmas volt, 1892 és 1914 között szinte minden serfőző fúratott ártézi kutakat. A Zsigmondy-féle fúrások nyilvántartása alapján a következő serfőzők kútjai készültek el. 1892-93 Polgári Serfőző I.sz. 100,48 m 1894 Részvény Serfőző I.sz. 98,14 m Király Serfőző I.sz. 98.12 m Király Serfőző II.sz. 104.40 m Polgár Serfőző II.sz. 110.46 m 1895 Dréher Serfőző I. sz 146.09 m 1895-96 Részvény Serfőző II.sz. 111.54 m 1896 Dréher Serfőző II. sz. 179.41 m 1897 Király Serfőző III.sz. 99.50 m 1900 Dréher Serfőző III.sz. 147.37 m 1901 Dréher Serfőző IV. sz. 193.42 m Dréher Serfőző V.sz 181.22 m 1907-08 Polgári Serfőző III.sz. 141.00 m 1908 Polgári Serfőző IV. 142.26 m 1909 Dréher Serfőző VI: sz 157.72 m Haggenmacher I.sz. 152.56 m 1910 Haggenmacher II. sz. 176.42 m 1913-14 Haggenmacher III.sz. 218.35 m (Halaváts 1910, Csath 1983) A kutak víztartó rétegei főként az alsó mediterrán korú kavicsos s homokos rétegekben voltak. Amint a fúrásokat szaporították, oly mértékben szállott alá a víz is a fúrás csövében. így a Polgári Serfőző I. kútjában 1892től 1912-ig a vízszint 17 m-ről 37 m-re süllyedt, a Részvény Serfőző I. kútjában 1894-1912 között 8 m-ről 22 m mélyre szállott, vagyis ebben a két kőbányai kútban a vízszint 20 m, illetőleg 14 m-t süllyedt, azért mert az altalajt közben több mint húsz fúrással csapolták meg. A Kőbánya-rákosvidéki fúrások a főváros pesti részének perifériáján félkörben sorakoznak. Egykori tengerek, vagy tavak medencéinek peremén, lencsésen kiékelődő rétegekből fakadnak, vizük a csőben csak ritkán szökik a felszínre. Valamennyi kút a neogén korú kavicsos és homokos üledékből kapja vizét, mégis úgy mélységük, mint hőfokuk rendkívül változó. A rákosi állomás kútjai aránylag csekély mélységben szokatlanul magas hőfokúak (I. kút 210 m mély 27°C vízzel, II. kút 107 m mély 21°C vízzel), addig a Duna-parti kutak nagyobb mélységből is csekély hőfokú vizet adnak (Sertésvágóhíd kútja 320 m mélyből 13 °C vízzel) s ugyanezt a jelenséget mutatják a cinkotai dombokon levő fúrások is. A kőbányai serfőzők kútjai normális jellegűek. (Ha keletről nyugatra szeljük a kutakat, azonnal kitűnik a limnikus üledék lencsés szerkezete). A 7 km távolságot felölelő szelvény közepén a rétegek lesüllyedtek, szép teknőt alkotnak, s ennek közepén a 46lm fúrás mélyed. Míg az alsó-mediterrán korú burdigalieni emeletet nyugaton a budafoki dombokban homok és kavics alkotja, s míg keleten a fóti dombokban homok és tufás kavics uralkodik, addig a Kőbánya alatt levő mélyedésben finom iszapból lerakódott agyagot hozott föl a fúró. Ez azt mutatja, hogy az egykori partokon folyókavics rakódott le, amely a teknő belseje felé közeledve, homokká vált, míg a teknő közepén finom iszap lebegett. A víztartó rétegek főképp az alsó mediterránkorú kavicsos s homokos rétegekben vannak, de a víz sehol sem ömlik ki önerejéből, hanem tükre 10-30 m mélyen marad a térszín alatt (Schaffer 1919). Ebből a neogén időszaki, miocén kori rétegből kapta vizét a pesti Illés-kút vagy (Illyna Voda) (Az Orczy kert, Ludovika környékén volt található) is. Forrása törés mentén fakadt, a szarmata mészkőréteg és a homokkő rétegsora között. Ez a szerkezet ezen a vidéken a felszín közelébe emelkedett. A forrásokban szegény Pest leghíresebb forráskútja volt. A forrást a török elől menekülő szerbek (rácok) fedezték fel maguknak, s mivel alkalmas helynek látszott az Illés-napi vízszentelési ceremónia véghezviteléhez, mint a körmenet „végállomása" el is keresztelték Illés vizének, Illyna Vodának. Nevét onnan kapta, hogy az Isten Illés próféta könyörgésére esőt vagy éltető vizet adott a bálványimádás miatt szárazsággal sújtott embereknek. Hatalmas volt a kút hozama, ha a budai kutakéhoz hasonlítjuk. A számítások szerint elérte a percenkénti ötszáz litert. Fölöslege a közeli Festetics-kert tavait és több majort táplált. A forrást korábban is ismerték, hiszen vizét a török előtti időben a városba vezeték. Feltételezhető, hogy Mátyás király régóta keresett pesti vadászkastélyához is eljutott a forrás vize. A sörgyárak környékén fúrt sok mélységi kút miatt vize a mélyebb rétegekbe süllyedt és az I. világháború utáni évekre hozama gyakorlatilag elapadt, ma már csupán a szépen helyreállított, 1799-ben épült kútház emlékeztet a hajdan volt híres bővizű forrásra (Buza 1994, 2003). A ma használt sörgyári víz A pesti oldalon sorakozó mélységi kutak vízhozama jelentően megcsappant az intenzív vízkitermelés miatt, és mint látuk a híres Illés kút vize is eltűnt. A sörgyár kapuja azonban nem zárult be emiatt. A Dréher gyár vízszükségletét 1930-ban még 6 kút látta el, naponta 120 000 hl vizet szolgáltatva (Dréher Concern 1932). A víz utáni kutatás mégis elengedhetetlenné vált. Kiváló karbonátos vizet találtak Cinkota és Mátyásföld határán, a forrásmajori mélységi kutakban, melyek összetétele igen hasonló a kőbányai vízéhez. 1983-ban 115 m mélyből kalcium-magnézium tartalmú karbonátos vizet hoztak fel a forrásmajori 6. sz. kútból. Ca 2+ +63 mg/l Mg 2+ +31,7 mg/l HCOj 329 mg/l A mátyásföldi vízbázis 1995-ben fúrt 138 m mélységű, 4. számú kútja vízének kémiai analízise a következő értékeket mutatja: Ca 2+ +50 mg/l Mg 2+ +43.9 mg/l HCO,421 mg/l 1901-ben Spiegl Béla vegyész, Zsigmondy Béla által fúrt, a IV. és V. Dréher kút vizének kémiai vizsgálata során a következő eredménye jutott a legfontosabb összetevők tekintetében (Halaváts 1910): Mész (CaO) 49.8 mg/l Magnézia (MgO) 50 mg/l Összes keménység 11.98 német fok A hidrogén-karbonát tartalomra vonatkozólag nem adott meg adatot ebben az esetben a vizsgálat.
