Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

129 A süllős-foki-morotva zöld légivadász {erythromma viridulum charpentier, 1840) imágó-populációjának jellemzése Kézér Krisztina

1 - Jakab Tibor

2 - Schnitchen Csaba

1 - Cserháti Csaba

3 - Dévai György

1 'Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. - 2Kossuth Lajos Gimnázium, 5350. Tiszafüred, Baross G. út 36. - 'Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Szilárdtest Fizika Tsz., 4032. Debrecen, Bem tér 18/b Kivonat: A szitakötők (Odonata) taxonómiai azonosítása során előfordul, hogy az alfaji besorolás, sőt olykor a faji hovatartozás is bizonytalan vagy kérdéses. Az ilyen esetek komoly nehézséget okoznak akkor, ha a taxonösszetételt chorológiai vagy ökológiai szempontból szeretnénk értékelni. A tisztázás igénye a hazai szitakötő-fauna egyik tagja, a zöld légivadász (Erythromma viridulum CHARPENTIER, 1840) esetében is felmerül, mivel BUCHHOLZ 1963-ban megjelent dolgozatában - Macedóniában végzett kutatásai alapján - megállapította, hogy az Erythromma viridulum ott talált egyedeinek taxonómiai státusza valószínűleg nem azonos a Németországban élőkével. Revíziós igényű munkánk során el kívánjuk dönteni, hogy hazánkban melyik, mindkettő, vagy esetleg egy harmadik formakör található. A kérdés tisztázása érdekében a zöld légivadász egy hazai [Süllős-foki-morotva (Kisar)] populációjából gyűjtött 102 hím és 20 nőstény imágó jellegzetes morfometriai bélyegeit (a teljes test-, potroh- és szárnyhosszt, ill. a fej, a szárny, a láb, a potrohvég jellegzetes méreteit) vettük fel. Ezekről a bélyegekről digitális fényképezőgéppel, fénymikroszkóppal és pásztázó elektronmikroszkóppal felvételeket is készítettünk, s az adatsorokat statisztikai módszerekkel is értékeltük. Vizsgálatainkkal elsősorban a faj hazánkban élő populációinak érdemi összehasonlításához, s emellett a külföldi eredményekkel történő összevetéshez kívánunk referenciaalapot biztosítani. Kulcsszavak:£>yfArom/na viridulum, morfometria, bélyeganalízis, ivari különbségek, Süllős-foki-morotva. Bevezetés X2, 10PHX3) és a potrohvégi fogókészülék (FK1, FK2, FK3) A faunisztikai felmérések során több élőlénycsoportnál egy- jellegzetes méreteit, ill. a nőstényeknél a tojókészülék egy re inkább igényként merül fel az alfaji szintű taxonómiai (TK1) jellemző méretét. azonosítás, ami különösen a chorológiai és/vagy az ökológiai célú értékelő munkánál lehet előfeltétel. Napjainkban azonban egyes fajok esetében nemcsak az alfaji, hanem olykor a faji besorolás is bizonytalan, még olyan csoportoknál is, amelyeknél korábban alapos revízió történt. Ilyen eset merülhet fel a hazai szitakötő-fauna egyik tagja, a zöld légi vadász (Erythromma viridulum CHARPENTIER, 1840) esetében is. A problémát először KARL F. BUCHHOLZ német kutató vetette fel, aki Macedóniában végzett kutatásai alapján úgy vélte, hogy az Erythromma viridulum ott talált egyedeinek taxonómiai státusza valószínűleg nem azonos a Németországban élőkével. Ebből kiindulva mi is meg szeretnénk bizonyosodni arról, hogy hazánkban melyik, esetleg mindkettő, vagy a VARGA ZOLTÁN által revideált vörös légivadászhoz [Pyrrhosoma nymphula (SULZER, 1776) ssp. interposita VARGA, 1968] hasonlóan egy harmadik formakör található. A faj biológiájának és előfordulási körülményeinek főbb hazai jellemzőiről a forrásmunkák (elsősorban ASKEW 2004, DÉVAI 1976, SCHMIDT 1929, STEINMANN 1984, ÚJHELYI 1957) és saját tapasztalataink alapján készített korábbi dolgozatunkból (KÉZÉR et al. 2009) lehet tájékozódni. Anyag és módszer Terepmunkánk során a zöld légivadász egy hazai [Süllős-foki-morotva (Kisar)] populációjából gyűjtöttünk 102 hím és 20 nőstény egyedet, majd ezeket 70%-os etil-alkoholban tartósítottuk és tároltuk. A gyűjtést 2008. július 12-én DÉVAI GYÖRGY, JAKAB TIBOR és KÉZÉR KRISZTINA végezték. A Süllős-foki-morotva a Tisza bal partján, a mentett oldalon található, s a Beregi-síkon fekszik. Kistó típusú holtmeder, ami a két vége felől erősen elmocsarasodik, egyetlen nagyobb összefüggő nyíltvizes foltjára sűrű, főleg alámerült hínárnövényzet jellemző. A morfometriai bélyegek felvételekor digitális tolómérővel állapítottuk meg (1. ábra) a test teljes hosszát (Th), a potroh teljes hosszát (Ph), ill. mindkét szárnypár (jobb=J, bal=B, E=elülső, H=hátulsó) teljes hosszát (JESZh, JHSZh, BESZh, BHSZh). Zeiss gyártmányú Technival típusú sztereomikroszkóppal mértük a fejen (2. ábra) a fej legnagyobb szélességét (Fs), továbbá (3. ábra) az utófejpajzs legnagyobb szélességét (UFs), a felső ajak legnagyobb szélességét (FAs) és a csáptőízek közötti távolságot (CSTkt); a jobboldali harmadik lábon (4. ábra) a comb (femur) hosszát (J3LCh) és a lábszár (tibia) hosszát (J3LLh); a hímek potrohán (5. ábra) a 10. potrohszelvény hátlemezének szélességét a hátsó szegélyen (lOPHs), a 10. potrohszelvény hátlemezén lévő X alakú fekete folt (10PHX1, 10PHTöbb egyednél a jellegzetes bélyegekről Olympus S2XTR30-as típusú sztereomikroszkóppal és Olympus C-7070 típusú digitális fényképezőgéppel felvételeket is készítettünk. Az elektronmikroszkópos képek Hitachi S-4300 CFE gyártmányú pásztázó elektronmikroszkóppal készültek. Mivel az elektronmikroszkópos felvételek készítésekor a minta nedvességtartalma gondot okoz a vákuumban, a mintákat egyre koncentráltabb etil-alkoholsorozatban víztelenítettük, melynek utolsó tagja abszolút alkohol volt. Ezt követően a mintákat 24 órára szárítószekrénybe tettük, és 80 °C-on szárítottuk. Az elektronnyaláb alatti feltöltődés miatt a szabad felületeket aranyréteg felpárologtatásával tettük vezetővé. A kizárólag dokumentációs célú fényképek elkészítéséhez a Halápi-tározónál (Debrecen) begyűjtött egyedeket használtuk. Eredményeinket az R szoftverkörnyezet (R DEVELOPMENT CORE TEAM 2008) BiplotGUI csomag (GRANGE 2009) segítségével diszkriminanciaanalízissel (CVA) értékeltük. Eredmények és értékelésük Morfometriai vizsgálataink eredményeit az 1. táblázatban összegeztük, feltüntetve külön a hím és a nőstény imágók általunk vizsgált méreteinek minimum-, maximum-, átlag- és szórásértékeit. A szórásértékekből készített diagramokról (6-7. ábra) jól leolvasható, hogy a láb méretei (J3LCh, J3LLh), továbbá a hímeknél a 9. potrohszelvény hátsó szegélyén lévő tüskék száma (9PHtsz) kiemelkedően nagy szórást mutat. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a szórás hogyan viszonyul az átlagértékhez. Ennek érdekében kiszámítottuk, hogy a szórás hány százaléka a középértéknek. Ez az érték 5 % felett volt a hímek esetében az utó fej-pajzs teljes szélességénél (UFs), a csáptőízek közötti távolságnál (CSTkt), a 10. potrohszelvény hátlemezének a hátsó szegélyen mért szélességénél (lOPHs) a fogókészülék két jellemző méreténél (FK1, FK2) és a jobboldali harmadik lábon a comb (femur) hosszánál (J3LCh); a nőstények esetében pedig az utófejpajzs teljes szélességénél (UFs), a felső ajak teljes szélességénél (FAs), a csáptőízek közötti távolságnál (CSTkt), a jobboldali harmadik lábon a comb (femur) hosszánál (J3LCh), a jobboldali harmadik lábon a lábszár (tibia) hosszánál (J3LLh). 10% feletti értéket kaptunk a hímek esetében a 9. potrohszelvény hátlemezének hátsó szegélyén lévő tüskék számá-