Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Rátky István–Rátky Éva: Lehetőségek a Tisza vízszállító-képességének javítására
43 180 200 220 240 260 280 300 320 340 360 380 X, tkm 9. ábra. K(f m+kh )/ K (fm+hU m és Z kh t_, Kétségtelen, hogy viszonylag nagyobb Z csökkenés a rosszabb vízszállító-képességű (nagyobb vízfelszín-esésű) helyeken érhető el, de ha e helyek közötti folyószakaszokon nem javítjuk a hullámtér vízszállítását, akkor a következő simítási helyig 'elfogy' a Z csökkenés hatása. Minél nagyobb mértékű a simítás (nagyobb a Ak h l), annál nagyobb lesz a AZ ma x, továbbá a fel- és alvízben annál hosszabb szakaszon - bár csökkenő mértékben - fejti ki hatását a k h, javítás. Szerencsére sokkal hosszabb szakaszon történik a AZ ma x csökkenés, mint amilyen hosszon a k h, javítása ezt létrehozza. A 9. ábrán az is látható, hogy a felső szakaszon történő vízszállító-képesség javítás, a hullám gyorsabb levonulása miatt a folyó alsó szakaszán kedvezőtlen is lehet. Ez figyelhető meg Algyő alatti folyó szakaszon. Itt -80 fkm-es szakaszon (egy része szerb területen) nem javítottuk az eredeti vízszállító-képességet. Ennek visszaduzzasztó hatása látható a vízszintnövekedésben. Meg kell jegyezni, hogy a gyorsabb hullámlevonulás a modellbeli kifolyási szelvényre is hatott, amit most e számításnál nem vettünk figyelembe. Összefoglalás A vízszállító-képesség javítási lehetőségével kapcsolatban végzett vizsgálataink leglényegesebb eredményei a következők: 1) A vízszállító-képességet legnagyobb mértékben a víztükör-szélesség (ő/„), a simasági együttható (k) és a hidraulikus középmélység (H h) befolyásolja. 2) A Tiszán jelentős hosszon alig van lehetőség a B hl vagy H h érdemleges változtatására. A gyakorlatban szinte kizárólag egyetlen lehetőség van a fajlagos vízszállítóképesség (K(f m+ht )) számottevő növelésére, a k növelése. ídeti - Zkht=i5 hossz-menti eloszlása 3) A nagyvízi meder, ezen belül a hullámtér vízszállító-képessége nagyon rossz. Az átlagnál rosszabb vízszállító-képességű folyószakaszokat, azok hossz-menti eloszlását a 8. ábrán láthatjuk. 4) A Tisza Kisköre és déli-országhatár közötti szakaszára a simasági együtthatók (bearányosítási paraméterek) átlagos értékei kf m m = 28,4 m 1 Vs, és k h, m = 7,4 m' 3/s. A simasági együtthatót legnagyobb mértékben a növényzet (helye, állapota, sűrűsége, stb.) befolyásolja. Tehát a növényzet ritkításával (esetleg áthelyezésével) lehet jelentős vízszállítóképesség javítást elérni. 5) A 2006. április 22.-i hullámtéri érdesség mellett - a főmeder szélességénél ötször-nyolcszor szélesebb 1000-1500 m széles hullámtér a teljes nagyvízi hozamnak csak 20-30 %-át szállítja. 6) Összességében 140-150 fkm hullámtéri hosszon (a jobb- és baloldali hullámtéri hosszat külön számolva) közel 80 %-os k ht m javítás (8,4 m 1/ 3/s-ról 15 m' / 3/s-ra) eredményeként, e szakaszon átlagosan kétszeresére nőtt a hullámtéren szállított vízhozam. Javítás nélkül a teljes nagy vízi hozam ~14 %-át szállította a hullámtér, javítás után közel kétszeresét 27 %-át. 7) Ahol a K ífm+hl ) az átlagos érték (K fj mthl) m) 80 %-ánál kisebb, ott reálisan megvalósítható növényzet-ritkítást feltételezve, a hullámtér teljes szélességére k h,= 15 m 1 3/s értéket felvéve, -70 fkm hosszon 10 cm alatti, -70 fkm-en 10-20 cm közötti és -30 fkm szakaszon 2030 cm közötti a tetőző vízszintek (Z ma x-ok) csökkenése. 8) Természetesen a rosszabb vízszállító-képességű folyószakaszokon végzett növényzet-ritkításával viszonylag nagyobb vízszint-csökkentő hatást lehet elérni, mint a jobb vízszállító-képességű szakaszokon. Ugyanakkor hosszabb szakaszon folyamatos (hossz-mentén megsza-
