Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. tchtint TM árnyékoló fólia) biztosítják. A fotoszintetron tehát több, különbözőképpen árnyékolt rekesszel rendelkezett, így különböző fényintenzitásokon mértük az algák fotoszintézisét. A víz mozgatását és állandó hőmérsékleten tartását Neslab RTE-211 típusú ultratermosztáttal oldottuk meg. A vízfürdő hőmérsékletét a tóvíz aktuális hőmérsékletére állítottuk be. A P-I görbék alapján meghatároztuk a Pmax (maximális elsődleges termelés) értékeket (pgC l" 1 h" !) az Eilers & Peeters (1988) modell segítségével. A P nl;l x segítségével pedig megbecsültük a fitoplankton elsődleges termelését felületegységre vonatkoztatva (Vörös és V.Balogh 1998): Lo gp t= 1,81 +0,607 Log Pma x (1) Eredmények és értékelésük Meghatároztuk a fitoplankton fotoszintézisét egységnyi klorofill koncentrációra vonatkoztatva, ez esetben nem észleletünk egyértelmű tendenciát a Balaton hossztengelye 1. ábra: A fitoplankton fotoszintiézise egységnyi a-klorofill koncentrációra vonatkoztatva a Balaton négy medencéjében Kiszámítottuk a fitoplankton elsődleges termelését felületegységre vonatkoztatva. Ebben az esetben egy csökkenő tendenciát figyeltünk meg a Balaton hossztengelyében, a Keszthelyi-medencétől a Siófoki-medence felé haladva. Minden esetben a Keszthelyi-medencében kaptuk a legnagyobb (1156-1887 mgC m" 2 nap"') a Siófoki-medencében pedig a legkisebb (397-633 mgC m" 2 nap" 1) elsődleges termelés értékeket (2. ábra). Ennek az az oka, hogy a Balaton hossztengelyében a Keszthelyi-medencétől a Siófoki-medence felé haladva egy csökkenő trofikus grádiens van. A Balaton 51 befolyója közül a Zala folyó adja a további 50 befolyó által összesen szállított vízmennyiség felét, de a Zala hozza a külső foszforterhelés körülbelül 30 %-át is (Virág 1997). Ezért a Keszthelyi-medence és kisebb mértékben a Szigligeti-medence foszforterhelése magasabb a másik két medencéénél, ami magyarázza a Balaton hossztengelyében o 1 , 1 • 1 Keszthely Szigliget Zánka Tihany Fűzfő 2. ábra: A fitoplankton elsődleges termelése felületegységre vonatkoztatva a Balaton négy medencéjében 2006 és 2007 nyarán, az év legproduktivabb időszakában. A 2006-ban és 2007-ben végzett nyári méréseink egyértelmű bizonyítékát adták annak, hogy a Balaton legeutrófabb területe a Keszthelyi-medence, itt a legnagyobb a lebegő algák biomasszája és produkciója. Keszthelyről kiindulva keleti irányban a trofitás csökkent és a tó legtisztább vizű területe a Tihany-félszigettől keletre elterülő Siófoki medence volt. Ez a trofitási grádiens a tó egyik alapvető sajátsága és már évtizedekkel ezelőtt is fennállt (Tamás 1967). A fentiekből következően a Balaton állapota jellemezhető két szélső értékkel, azaz a legszennyezettebb Keszthelyi- és a legtisztább Siófoki-medencével. Jól ismert, hogy a Balaton az 1970-es évek elején erőteljesen eutrofizálódott (Herodek 1979), majd az 1980-as évek közepén elkezdődött, foszforterhelést csökkentő nagyberuházások (vízminőség védelmi tározók építése, szennyvíz körcsatoma kiépítése és a kémiai szennyvíztisztítási fokozat bevezetése) eredményeként jelentős mértékben a korábbinak mintegy harmadára csökkent a tó külső foszfor-terhelése (Clement et al. 2005). Utóbbi eredményeként javult a tó vízminősége és 1995 óta a Keszthelyi-medencében sem fordulnak elő olyan mértékű nyári alga-tömegprodukciók, amelyek alkalmatlanná tennék azt fürdőzés céljára. A fenti történéseket azonban eddig még nem értékelték ki a fitoplankton elsődleges termelése tükrében. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már az 1960-as évek elején történtek fotoszintézis mérések a Balatonban (Böszörményi et al. 1962) és több-kevesebb rendszerességgel azóta is folytatódnak (Herodek 1976, Herodek & Tamás 1976, 1978, Herodek et al. 1982, Szász 1989, Vörös 1989, Vörös & V-Balogh 1998, Vörös et al. 1983, 2003, 2005, Somogyi & Vörös 2006). Ezeknek az irodalmi adatoknak valamint Vörös számos publikálatlan adatának és saját 2006 és 2007 évi méréseink segítségével felrajzoltuk a tó életében az utóbbi négy évtizedben bekövetkezett változásokat. A 3. ábrán jól látható, hogy az 1960-as és az 1970-es évek eleje közötti évtizedben drámaian megnőtt a fitoplankton produkciója a Keszthelyi-medencében. Ezt a több mint tízszeres növekedést a Zala folyón érkező foszforterhelés hasonló mértékű növekedése okozta. Az ezt követő évtizedben a fitoplankton elsődleges termelése tartósan magas, maximális értékeit tekintve 9-10 g C m" 2 nap" 1 körüli volt. Ezután következett be egy markáns csökkenés, amelynek eredményeként az utóbbi években a fitoplankton maximális elsődleges termelése 2-3 g C m" 2 nap" közötti. Utóbbi ugyan duplája az 1960-as évek produkciójának, de a foszforterhelés további csökkentése az úgynevezett pontszerű források kontrolljával tovább már nem csökkenthető. A diffúz forrásokból származó foszforterhelés csökkentése pedig az előbbinél sokkal összetettebb és drágább, erre a közeljövőben kevés remény van. A Keszthelyi-medence eredményeit, ha összehasonlítjuk a Siófoki-medence mérési eredményeivel, két nagyon szembetűnő eltérést tapasztalunk. Az első különbség az, hogy a Siófoki-medence produktivitása közel egy egész nagyságrenddel kisebb, mint a Keszthelyi-medencéé (4. ábra), ez a különbség, amint azt már korábban kifejtettük, az eltérő külső tápanyagterhelés következménye. A másik figyelemre méltó eltérés az, hogy a trofitás növekedése a Siófoki-medencében nem volt olyan gyors, mint a Keszthelyiben és egészen az 1980-as évek közepéig tartott. Emellett a vízminőség javulása is egy évtizedet késett a Keszthelyihez képest. Ennek az eltérő időbeliségnek az okát nem ismerjük, a külső terhelés változásában ilyen mértékű aszinkronitás nem volt megfigyelhető. Eredményeink nem adják meg ennek a jelenségnek a magyarázatát, elmentén. Értéke átlagosan 4,8 pgC pg Chl" 1 h" 1 volt (1. ábra) Keszthely Szigliget Zánka Tihany Fűzfő -•-PmaxCHL 2007. 07. •Pmax CHL 2007. 08. j^PmaxCHL 2006. 08. megfigyelhető trofikus gradienst (Kutas & Herodek 1987). 2000
