Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Vasas, G., Gáspár, A., Páger, Cs., Surányi, Gy., Máthé Cs., Borbély G. (2004) Analysis of cyanobacterial toxins (anatoxin-a, cylindrospermopsim, microcystin-LR) by capillary electrophoresis. Electrophoresis 25, 108-115. Welker, M., von Dohren, H. (2006) Cyanobacterial peptides - Nature's own combinatorial biosynthesis FEMS Mic. Rew. 30, 530-563. Welker, M; Erhard, M (2007) Consistency between chemotyping of single filaments of Planktothrix rubescens (cyanobacteria) by MALDI-TOF and the peptide patterns of strains determined by HPLCMS J. MASS SPECTR. 42, 1062-1068. Rohrlack, T; Edvardsen, B; Skulberg, R, (2008) Oligopeptide chemotypes of the toxic freshwater cyanobacterium Planktothrix can form subpopulations with dissimilar ecological traits Limnol. Oceanog. 53, 1279-1293. Baumann H.I., F. Jüttner, (2008) Inter-annual stability of oligopeptide pattems of Planktothrix rubescens blooms and mass mortality of Daphnia in Lake Hallwilersee Limnologica - Ecology and Management of Inland Waters 38, 350-359 Magyarországi Planktothrix rubescens vízvirágzás vizsgálata és toxintermelésének jellemzése Vasas G. - Bácsi I. - Gonda S. - Gyémánt Gy. - Farkas O. Abstract: Several genera and species of cyanobacteria (blue-green algae) which form waterblooms in eutrophic lakes and reservoirs can produce cyclic heptapeptide hepatotoxins, named microcystins. Planktothrix rubescens is a cold water stenotherm species largely distributed in middle European and Southern sub-alpine lakes. During summer stratification it is usually located within the metalimnion. To study the occurrence of toxic blooms in Lake Kocka (Szirmabesenyő), the Planktothrix rubescens species (Oscillatoria rubescens) was considered. Herein we report the isolation and structural elucidation of (D- Asp3 Mdha7) Microcystin-RR and kasumigamid- mikroginin-, anabaenopeptin peptid variants from Planktothrix rubescens. The mass of Planktothrix rubescens collected in Hungary was shown to be toxic using sinapis test. Keywords: Planktothrix rubescens, (D- Asp 3 Mdha 7) Microcystin-RR, peptid variants. A Tapolcai-medence védett halfajinak populációdinamikája Weiperth András 1, Paulovits Gábor 2, Farkas János 3, Keresztessy Katalin 4 "MTA Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka u. 14. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. 3Eötvös Loránd Tud.egyetem Természettud. Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117. Bpest Pázmány P. Sét. 1/c "SZIE-MKK KTI Halgazdálkodási Tanszék, 2103. Gödöllő, Páter Károly út 1. Kivonat: Az elmúlt négy évben halfaunisztikai kutatásokat végeztünk a Tapolcai-medence vízfolyásaiban. Felmértük az Edericsi-, Lesence-, Kétöles-, Tapolca-patak, valamint az Eger-víz halegyütteseit. Célunk a védett fajok populációdinamikai paramétereinek meghatározása volt, melyet az egyedek főbb testparamétereinek regisztrálása után végeztünk el. A minták begyűjtése öszszesen 6 mintavételi szakaszon, évente két mintavétellel történt. Vizsgálati eredményeink a Tapolcai-medencében élő halállományok jelen állapotának bemutatásával fontos alapadatokat szolgáltatnak ezen élőhelyek védett hal-együtteseinek megőrzéséhez. Kulcsszavak: Balaton, Tapolcai-medence, befolyó vizek, hal Bevezetés Annak ellenére, hogy mind az elméleti hidrobiológiái, mind pedig a gyakorlati természetvédelem szempontjából nagy jelentőséggel bírnak, rendkívül hiányos ismeretekkel rendelkezünk a Balaton vízgyűjtő területén található vizes élőhelyek halegyütteseiről. A Balatonon végzett halbiológiai kutatások sokszor csak érintőlegesen foglalkoztak egyes befolyó halfaunáival. A kutatások eredményeit többen öszszefoglalták (Bíró 1981, Bíró és mtsai 2001, Lendvai és Keresztessy 2004, Bereczki és Takács 2007, Sály és mtsai 2007, Szipola és Végh 1992). A védett halfajokkal kapcsolatos kutatások a múltban és napjainkban is az egyik elsőszámú feladatot jelentik, mert az alkalmazott természetvédelem számára fontos adatokat szolgáltatnak (Bíró és Paulovits 1994, 1995, Keresztessy 1993a, és 1995, Takács és mtsai 2007). Anyag és módszer Az Edericsi-, Kétöles-patakon és az Eger-vízen egy helyszínen, a Tapolca- és Lesence-patakon két-két helyszínen folytattunk halfaunisztikai adatgyűjtéseket. 2004-2007 között évente 2 alkalommal. Elektromos kutató halászgépet (RADET IUP-12 típus) használtunk, melyre pulzáló egyen1 táblázat. Fajok egyedszámai áramként 4-15 Amper és 20-100 Hz jellemző. Ez a módszer a legkevésbé szelektív, de ugyanakkor a legkíméletesebb módszer lévén alkalmas védett halfajok óvatos gyűjtésére. Halfajok vizsgálata A helyszínen meghatároztuk a fajok egyedeinek törzshosszát (standard hossz, Lc), testtömegüket (W) 0,01 g pontosságig a vízparton megmértük, majd a halakat sérülésmentesen visszahelyeztük a gyűjtés helyszínén. A tömeges fajoknál (lápi póc, fenékjáró küllő, szivárványos ökle) komplett növekedésvizsgálatot végeztünk. A testhossz és a testtömeg összefüggését a TESCH (1968) által javasolt W = aL b szerint számoltuk. Az életkort PETERSEN módszerével, a hossz- méretcsoportok gyakorisága alapján becsültük. A biomasszát és produkciót CHAPMAN (1968) nyomán számítottuk. Az adatokat Microsoft Excel 97 számítógépes programját használtuk. Eredmények, értékelés Kutatásaink során 5 fajba tartozó, összesen 1240 egyedet sikerült gyűjteni öt patak 6 mintavételi területén. A mintavételekkor gyűjtött egyedszámokat az 1. táblázat tartalmazza. Az egyes patakokra kiszámolt biomassza adatokat a 2. táblázatban tüntettük fel, kg/ha értékben. Halfajok 2004 2005 2006 2007 Összes egyed Halfajok Tavasz Osz Tavasz Osz Tavasz Osz Tavasz Osz Összes egyed Lápi póc (Umbra krameri, WALBAUM 1792) 15 22 13 35 18 61 12 38 214 Fenékjáró küllő (Gobio gobio. LINNAEUS 1758) 16 28 16 22 24 21 18 29 174 Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus, BLOCH 1783) 80 92 99 67 82 115 154 90 779 Réti csík (Misgurnus fossilis, LINNAEUS 1758) 2 7 1 2 3 7 2 4 28 Vágócsík (Cobitis elongatoides, BACESCU & MAIER 1969) 17 13 2 1 5 2 1 4 45 Mintavételek összfogása 130 162 131 127 132 206 187 165 1240
