Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

57 K = 4950000 ' SIN(0,02 "t- 1,4) + 5049999, ahol t az év napja (sorszám). Felföldy (1985) alapján figye­lembe vettük a lehető legkisebb és legnagyobb fitoplankton mennyiség között eltérések nagyságrendjét, valamint azt, hogy a nyári és téli maximumok közötti eltérés két nagyság­rendnyi lehet (Vörös & Kiss 1985). 1. táblázat: A Tukey teszt eredményeinek táblázatos összefoglalója 10 000 000 1 000 000 100 000 10 000 1 000 100 10 1 1 27 53 79 105 131 157 183 209 235 261 287 313 339 365 év napja) {sorszám) A2 (HC) A2 (MPI) B2 (HC) Valós A2 (HC) 0,9961 1 0,4996 A2 (MPI) 0,3153 0,9959 0,369 B2 (HC) 0,005955 0,3212 0,5022 Valós 1,989 2,304 1,983 1. ábra. A fény hatását kifejező szinusz-görbe, amely a populáció növekedésének felső határát szabja meg Végül a fitoplankton összes mennyiséget az egyes elmé­leti fajok lineáris kombinációjával kapjuk meg (ahol c kons­tans szorzót jelent): N su m = Z(c i-N 1) A modell az OMSZ által szolgáltatott napi hőmérsékleti adatsoraira az MS Excel Solver segédprogramja segítségé­vel történt illesztés után klímaváltozási szcenáriók adatsora­ira lett futtatva. Az IPCC (2007) által ajánlott A2 és B2 szcenáriókon alapuló, 2070-2100. időszakra vonatkozó, PR­UDENCE EU projekt (Christensen 2005) adatbázisából származó három napi hőmérsékleti adatsorai kerültek fel­használásra. Ezeket egyrészt a Hadley Centre (HC) által fut­tatott HadCM3 klímaváltozási modell A2 és B2 szcenárióit jelentik. Másrészt az A2 szcenárióra a Max Planck Institute (MPI) futtatási eredményei jelentik a harmadik adatsort. Minden szcenárió 31 futási évet tartalmaz. A modellezési eredmények statisztikai elemzéséhez a Past program 1.36-os verzióját (Hammer et al. 2001) hasz­náltuk. Indikátorként a fitoplankton évenkénti összes meny­nyiségét vettük, és egytényezős ANOVA-val ellenőriztük, hogy várható értékeiket tekintve az egyes szcenáriók között van-e különbség. Annak eldöntésére, hogy mely csoportok között lehet lényeges különbség, a post-hoc Tukey tesztet alkalmaztuk, a homogenitást pedig Levene teszttel ellenő­riztük. A szórások összehasonlítását kétmintás F próbával végeztük, páronként. Eredmények A fitoplankton mennyiségének terepi és a modell által szimulált adatai (2. ábra) alapján elmondhatjuk, hogy a mo­dell jól illeszkedik a tapasztalati értékekhez. A modell klímaváltozási szcenáriók adatsoraira történő futtatása alapján predikciók tehetők a 2070-2100 körüli idő­szakra várható változásokra. Indikátorként az évenkénti ös­szes mennyiséget tekintve elmondható, hogy nincsenek szignifikáns különbségek az egyes szcenáriókra és valós a­datokra futtatott adatsorok között (egy utas ANOV A, p = 0,3481). A páronkénti összehasonlításon alapuló Tukey teszt eredményei alapján (/. táblázat) látható, hogy az egyes szcenáriók egymáshoz nagy mértékben hasonlítanak, azon­ban a valós adatok és a szcenáriók között inkább eltérések tapasztalhatók. Azonban az egyes szcenáriók és valós ada­tok szórásai egymástól szignifikánsan különböznek (két­mintás F próba esetén p < 0,01 minden esetben). Az adatso­rok átvizsgálása alapján kiderül, hogy a valós adatoktól való kismértékű eltérés összességében inkább abundancia növe­kedést jelent. Az eredmények értékelése Az évszázad végére várható, igen drasztikus felmelege­dés a modell alapján változást okoz a dunai fitoplankton je­lenleg ismert szezonális mintázatában. Az eltérés jellegéről leghatározottabban azt állíthatjuk, hogy a jövőben jóval na­gyobb évek közötti különbségek várhatók a fitoplankton ab­undanciájában, mert szignifikáns eltérés a szórások tekinte­tében mutatkozik. Az abundancia növekedés tűnik a változás egy jellemző irányának. Tavi rendszerekre vonatkozó modellek többségé­ben is a felmelegedésre adott válasz jellemzően a fitoplank­ton mennyiségének növekedése irányába mutat (Komatsu et al. 2007, Peeters et al. 2007). Egyes munkákban - például Elliott et al. (2005) egy angliai víztározón készített modellje esetén - a jövőben a tavaszi alganövekedés fokozottabb, de a nyári nagy abundanciájú fitoplankton együttesek hama­rabb visszaszorulnak a fokozódó tavaszi vízvirágzás okozta tápanyag-limitáció miatt. Kistavakban végzett korábbi tapasztalatok szerint (Vada­di & Hufnagel 2007; Vadadi és mts.ai 2008) az erősebb fel­melegedés következtében a klímaváltozás hatása az algák­nál hasonló képet mutat, mint ugyanott a zooplankton eseté­ben: korábbi maximumok, viszont csökkenő egyedszámok. A korábbi maximumok, amelyek korábban akár zooplank­ton (Sipkay és mts.ai 2007) vagy makrogerinctelen (Sipkay és mts.ai 2008) csoportok jelen munkában említetthez ha­sonló szemléletű modellezése esetén is tapasztalhatók vol­tak, a vizek gyorsabb felmelegedésével magyarázhatók. Több tanulmány is korábbi maximumokat prediktál az alga biomasszában, azonban ez általában a biomassza növekedé­sével jár együtt (Flanagan et al. 2003), különösen a téli fél­évben (Thackeray et al. 2008). Azonban a fitoplankton ab­undancia felmelegedés hatására bekövetkező csökkenésére is találunk példát tavakban (Anneville et al. 2002), de ott mindez a tápanyagokkal kapcsolatban, ill. azon keresztül valósul meg (oligotrofizáció). Következésképpen a várható felmelegedés hatására az alga biomassza változása különbö­ző vízterekben más és más lehet. Köszönetnyilvánítás Munkánkat az OTKA T042583, az MTA VAHAVA pro­jektje, a KLIMAKKT konzorcium és az MTA TKI „Alkalmaz­kodás a klímaváltozáshoz" Kutatócsoportja támogatta. Irodalom Anneville, O., Gammeler, S. & Straile, D. (2002) Phosphorus decrease and climate variability: mediators of synchrony in phytoplankton ehanges among European peri-alpine lakes. Freshwater Biology 50 (10): 1731-1746 Christensen, J. H. (2005): Prediction of Régiónál scenarios and Uncer­tainties for Defining European Climate change risks and Effects. Fi­nal Report. DMI, Copenhagen. Elliott, J. A., Thackeray, S. J„ Huntingford, C. & Jones, R.G. (2005): Combining a régiónál climate model with a phytoplankton commu­nity model to predict future ehanges in phytoplankton in lakes. Freshwater Biology 50: 1404-1411. Feljöldy L (1981): A vizek környezettana. Altalános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp.: 290. Flanagan, K. M„ McCauley, E„ Wrona, F. & Prowse, T. (2003): Cli­mate change: the potential for latitudinal effects on algal biomass in aquatic ecosystems. Can. J. Fish Aquat. Sci. 60: 635-639.

Next

/
Oldalképek
Tartalom