Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
49 Nitrogén and carbon content and nitrogén uptake of attached algae at different depth of Laké Balaton M. Présing, Gy. Kenesi, H. Horváth, A. W. Kovács Balaton Limnological Research Institute of the Hungárián Academy of Sciences, Tihany Abstract Nitrogén and carbon content and nitrogén uptake of attached algae on reed (epiphyton) on stones (epilithon) in the littoral zone and in the uppermost lmm layer of sediment (phytobenthos) by 5 transsects of Laké Balaton were determined. The uptake velocity of algae on reed and stones was close to 1 pg N pg chlorophylf 1 day" 1 and the amount of uptaken nitrogén at different water level was determined by the underwater surface. Their daily maximai uptake (120 and 200 kg) was with orders of magnitude less, than that of the phytoplankton of the laké (601), consequently they are not competitors of phytoplankton for nitrogén. Uptake velocity of nitrogén by phytobenthos (4-5 ng N pg chlorophyll" 1 day" 1) was close to that of phytoplankton and did not change significantly with depth of water (light intensity) and with the quality of sediment. The uptake velocity and the amount of uptaken nitrogén at the shallow sandy southem shore of the laké will change with the depth of water. At the deeper northern parts the penetration of light to the water column (affected by decreasing of depth vs. stronger stirring up) will effect the primary production of phytobenthos, but in less extent the uptake of nitrogén. On one hand the attached algal community especially the phytobentos are supplied with surplus nitrogén which is mainly due to ammónium regeneration, on the other hand the light dependence of ammónium uptake is small. Keywords:attached algal community, N and C content, nitrogén uptake, N method Az érces szitakötő [cordulia aenea (linné, 1758)] egyik magyarországi populációjának átfogó jellemzése a morfológiai jellemzők, a testtömeg és az energiatartalom alapján Prill Éva 1 - Gyulavári Hajnalka 1 - Jakab Tibor 2 - Miskolczi Margit 1 - Dévai György 1 debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2Kossuth Lajos Gimnázium, 5350 Tiszafüred, Baross Gábor út 36. Kivonat:A Debreceni Egyetem Hidrobiológiái Tanszékén a Magyar Odonatológiai Adatbázis keretében a morfológiai jellemzőkre, a testtömegre és az energiatartalomra vonatkozó adatok elemzését végeztük el egy hazánkban ritka nagyszitakötőfaj, az érces szitakötő [Cordulia aenea (LINNÉ, 1758)] egyik populációjának (Egyek: Nagy-fai-morotva, Marázs, Saruka) imágóinál. Vizsgálataink során az ivari szintű eltéréseket és a különböző korcsoportok között lévő különbségeket igyekeztünk feltárni, összefüggést kerestünk a morfológiai jellemzők, a testtömeg és az energiatartalom adatsorai között, s korcsoportonként összehasonlítottuk a hímek és a nőstények testtömegét és energiatartalmát. Az imágók 15 morfometriai jellemzőjére, ill. szárazanyag* és víztartalmára vonatkozó adatsorokat elemezve megállapítottuk, hogy sem az ivarok, sem a korcsoportok között nincs jelentős különbség. A testtömeg az életkor előre haladásával növekszik, de ez nem nyilvánul meg a morfometriai jellemzők változásában. Az energiatartalom esetében az ivarok közötti különbségek a korral változnak: az időseknél kapott értékek jóval nagyobbak a fiatalokénál, a fiataloknál a két ivar közötti különbség csekély, az időseknél viszont a nőstények energiatartalma meghaladja a hímekét. Kulcssz.:morfometriai jellemzők, testtömeg, energiatartalom, szitakötők (Odonata), érces szitakötő (Cordulia aenea), imágók, ivarok, korcsoport. Bevezetés tolómérő és sztereomikroszkóp segítségével vettük fel, a A Debreceni Egyetem Hidrobiológiái Tanszékén a nedves és a száraz testtömeget analitikai mérlegen (OHMagyar Odonatológiai Adatbázis keretében elkezdődött AUS 001AV114C) mértük. Valamennyi vizsgált morfoa hazai szitakötők anyagforgalmi sajátosságaira és szerepére vonatkozó adatok gyűjtése és elemzése. A program keretében először a morfometriai jellemzőket és a testtömeget tanulmányoztuk (Farkas et al. 2007), majd megkezdtük a kalorimetriás vizsgálatokat is (Prill et al. 2008). Az érces szitakötő imágóin végzett vizsgálatoknál a fajon belüli, elsősorban az ivari szintű, az életkor szerinti és az egyedek közötti eltérések kimutatását tűztük ki célul. Anyag és módszer Az állatokat 2008-ban az Egyek közigazgatási területéhez tartozó Nagy-fai-morotva mellett és a szomszédos, Marázs és Saruka nevű külterületeken gyűjtöttük. Összesen 96 imágót vizsgáltunk, amelyek közül 67 volt a fiatal és 29 az idős egyed. A hím/nőstény arány a fiataloknál 31/36, az időseknél pedig 20/9. Az idős példányok közül 4 hímet és 4 nőstényt párzási kerékben fogtunk. A fiatal egyedek közül 3 példányt (1 hím és 2 nőstény) pásztázó elektronmikroszkópos képek készítéséhez használtunk fel. Munkánk során az állatokon a következő méreteket vettük fel: a test teljes hossza (Th), a potroh teljes hossza (Ph), a fej legnagyobb szélessége (Fs), az utófejpajzs legnagyobb szélessége (UFs), a csáptőízek közötti távolság (CSTkt), a jobboldali 3. láb combjának hossza (J3L Ch), a jobboldali 3. láb lábszárának hossza (J3LLh), mindkét szárnypár teljes hossza [(JESZh), (BESZh), (JHSZh), (BHSZh)], mindkét szárnypáron a szárnycsomó (nodus) és a szárnyjegy (pterostigma) disztális vége közötti távolság [(JESZNPkt), (BESZNPkt), (JHSZNPkt), (BHSZNPkt)]. Az imágók morfometriai adatait digitális metriai jellemző esetében megállapítottuk az átlag-, a szórás-, a minimum- és a maximumértékeket, különválasztva az ivarokat és a két (fiatal és idős) korcsoportot. Az energiatartalomra vonatkozó kalorimetriás vizsgálatokat Parr 1341 típusú oxigénbombás kaloriméterrel (Parr 1341 Plain Oxygen Bomb Calorimeter, Parr Instrument Company, Moline, Illinois, USA) végeztük. A berendezést benzoesawal kalibráltuk. A hőkibocsátás megfelelően alacsony (8000 kalória alatti) értéken belül tartása miatt 0,13-0,20 gramm tömegű mintákkal dolgoztunk. Ennek megfelelően e faj esetében a minták a fiatal korcsoportnál két vagy három, az idősnél egy vagy két egyedből álltak. A mintákat 80°C-on tömegállandóságig szárítottuk és homogenizáltuk. A bombában 30 atmoszféra töltési nyomást biztosítottunk oxigéngáz segítségével, ezért az égések tökéletesnek tekinthetők. A bombában képződő savak mennyiségét titrálással határoztuk meg, és a képződésükhöz szükséges hővel korrekciót alkalmaztunk. Hasonlóan jártunk el az elégett gyújtóvezeték átalakulásából származó hő esetében is. Eredmények és értékelésük Morfometriai vizsgálataink során a következő eredményeket kaptuk (lásd: 1. táblázat): Az ivarok szerinti méretkülönbségek alapján a 15 morfometriai jellemzőből 11 (Fs, UFs, CSTkt, JESZh, JESZNPkt, JHSZh, JHSZNPkt, BESZh, BESZNPkt, BHSZh, BHSZNPkt) a nőstényeknél, 4 (Th, Ph, J3LCh, J3LLh) a hímeknél volt nagyobb. A két ivar morfometriai adatai közötti eltérés azonban olyan csekély, hogy az 5 %-ot egyik méret esetében sem éri el. A két korcsoport eseté-
