Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009 . 89. ÉVF. 6. SZ. nagy hasonlóságot mutatott a főággal, azzal a különbséggel, hogy itt a CyAPP abundancia értékek magasabbak voltak (3*10 3 és 2,3*10 5 sejt ml" 1 között, átlagérték: 4,5* 10 4 sejt ml" 1). A vizsgált időszakban a kolóniás APP abundanciája a Duna főágában 0 és 3,1 *10 4 sejt ml" 1 között változott, átlagosan 0,3*10 4 sejt ml" 1 volt. Ezzel szemben a mellékágban ennél jóval magasabb volt a kolóniás formák abundanciája, 0 és 1,1*10 5 sejt ml" 1 között, az átlagérték is egy nagyságrenddel nagyobb volt mint a főágban, 1,9*10 4 sejt ml" 1. A kolóniás pikoalgák (KolAPP) akárcsak a Balatonban a Dunában is nyáron jelentek meg, amikor a pikocianobaktériumok uralták a nyári pikoplankton együtteseket. Nyáron maximális részesedésük a pikoplanktonon belül a Duna főágában 23 %, a mellékágban pedig 56 % volt. Télen ezzel szemben a magányos pikoeukarióták az uralkodó tagjai a pikoplankton frakciónak, a kolóniás formák ekkor egyáltalán nem fordultak elő. A pikoplanktonnak a teljes fitoplankton biomasszából való részesedését vizsgálva megállapítottuk, hogy a Duna gödi szakaszán a főágban a pikoplankton részesedése mindvégig igen alacsony, 0,03 és 4,35 % közötti, átlagosan 0,81 % volt. A 4,35%-os maximumot 2003 szeptemberében mértük, amikor a teljes fitoplankton biomassza igen alacsony volt (az a-klorofill koncentráció 3,39 pg l" 1). Elmondhatjuk tehát, hogy a pikoplankton részesedése az összes algabiomasszában a Duna gödi szakaszán a főágban a két és fél éves vizsgálati periódus alatt igen alacsony volt, egy esetben sem érte el az 5 %-ot. Ami a pikoplankton együttesek összetételét illeti, elmondhatjuk, hogy az általunk vizsgált időszakban a Duna gödi szakaszán úgy a fő-, mint a mellékágban a pikoplankton frakció domináns komponensei a fikocianinban gazdag kokkoid 0,8-1,2 |im nagyságú cianobaktériumok (CyAPP) voltak. Fikoeritrines formákat egyetlen mintavétel alkalmával sem találtunk, sem, a főágban, sem pedig a mellékágban. A pikocianobaktériumok képezték a pikoalga együttesek mintegy 80-90 %-át, kivéve a téli hónapokat. A pikoeukarióták részesedése a téli hónapokban, amikor a teljes APP abundancia igen alacsony volt, gyakran meghaladta a 30 %ot, nyáron viszont többnyire hiányoztak a pikoplankton együttesekből, ebben a tekintetben a pikoplankton viselkedése megegyezett a Balatonban és a Dunában. A pikocianobaktériumok dinamikáját befolyásoló tényezők a Dunában A pikoalgák dinamikáját befolyásoló tényezőket kutatva megvizsgáltuk a vízállás és a hőmérséklet hatását. A pikocianobaktériumok abundanciáját összevetve a hőmérséklet görbékkel, mindkét évben azt tapasztaltuk, hogy a Duna főágában ezek a görbék hasonló lefutásúak. Mindkét évben a pikoalgák abundancia maximumát augusztusban mértük, ami egybeesett a vízhőmérsékleti görbék maximumával (2. ábra). Megvizsgálva a vízállás hatását az APP abundanciára, azt tapasztaltuk, hogy magas vízállás mellett a pikoabundancia mindig alacsony értéket mutat (3. ábra). Az adatok azt is megmutatják, hogy késő ősszel, illetve télen az alacsony vízállás ellenére sem alakul ki gazdag pikoalga népesség, mivel ekkor a vízhőmérséklet nem kedvező a számukra. A Dunában a nanoplankton túlnyomó részét alkotó Centrales rendbe tartozó kovamoszatok szaporodása már kora tavasszal megkezdődik, és szorosan követik a víz felmelegedését. A lényegesen hőigényesebb pikocianobaktériumok szaporodása, mint a 2. ábrán is látható, később következik be, amelybe erőteljesen beleszól a vízállásváltozás is. A vízállás hatását vizsgálva, eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a magas vízállás kedvezőtlen hatással van a pikoalgák egyedsűrűségére, azaz magas vízállás mellett a pikoabundancia mindig alacsony értéket mutat (5. ábra). A Dunára jellemző nyári magas vízállások, nagy vízhozamok esetén még a kedvező vízhőmérséklet ellenére sem tudnak a pikocianobaktériumok elszaporodni, csak az árhullám levonulása után. Ősszel, pedig a csökkenő vízhőmérséklet korlátozza szaporodásukat, abban az esetben is, ha a kis vízhozam kedvező lenne számukra. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a folyóvizekben a pikocianobaktériumok dinamikáját elsősorban a vízjárási, és a hőmérsékleti/fény viszonyok szabályozzák. A Dunában a zooplankton általi kifalás (top down kontroll) nem korlátozza a pikoplankton szaporodását, mert a szűrő zooplankton gyakorlatilag hiányzik a folyó vizéből (V.-BALOGH et al., 1994) . -^-Vízhőfok 2. ábra. A pikoplankton évszakos dinamikája és a vízhőmérséklet változása a Duna gödi szakaszán a főágban 2002-2005 között A kolónia képződés okait vizsgálva nyomon követtük a fitoplankton számára felvehető nitrogénformák és az ortofoszfát koncentrációjának változását. A Dunában, ellentétben a Balatonnal, a tápanyagiimitációval nem magyarázható meg teljesen a kolóniaképződés. Igaz ugyan, hogy itt is, akárcsak a Balatonban, a kolóniás formák évszakos dinamikája ellentétes úgy az ásványi nitrogénformák, mint az ortofoszfát foszfor koncentrációjának görbéjével, de a Dunát nem tekinthetjük tápanyag limitáltnak, hiszen a nyári minimum idején is az esetek többségében bőségesen található í í í A k s? í f í f & -é 3 n# <s>- Jp- $ ^ # • # # # / # # # / / ^ / 1. ábra A pikoplankton abundanciájának évszakos változásai a 2002 októbere és 2005februárja között a Duna gödi szakaszának fő- és mellékágában
