Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. A főkoordináta-analízis (1. ábra) hasonló képet mutat, amelynek alakulásában a fajkészlet mellett a fajszámok kapnak szerepet. A mintavételi helyek nagy része (a kis fajszámú helyek) egy csoportot alkot, amitől jól láthatóan elkülönül két, nagyobb faj számokkal jellemezhető szakaszokat magába foglaló csoport. Az egyik csoportban a nagy, állandó vízjárású patakok (pl. a Zala és az Eger-víz egyes szakaszai) találhatók (ritrális csoport). A másik csoportba a valamilyen állóvízhez (Balaton, halastó) közeli, és/vagy lassú áramlású, gazdag növényzetű szakaszok tartoznak (flebális csoport). 434 -433 43 -428 -42 -434 42 42 418 416 414 413 4.1 408 m 404 402 0 40Q 404 406 408 0J Ám 1 1. ábra. A Balaton vízgyűjtő területén található vízfolyások osztályozása főkoordin áta-an alízissel „ Taxonómiai különbözőség" A „taxonómiai különbözőség" (A +) kiszámolásánál faj, génusz, alcsalád és család taxonómiai szinteket vettünk figyelembe (2. táblázat). A régiók teljes fajkészletéből számolt A + értékek nem különböztek egymástól számottevően, habár a déli befolyókra számolt érték kisebb volt a másik két területre számolt értéknél. A három régióba tartozó vízfolyások átlagos A + értékei (a mintavételi helyekre különkülön kiszámolt A + értékek átlagai) nem különböztek egymástól szignifikánsan (egyutas ANOVA, F = 0,162, df = 2, p = 0,851). Az országos fajkészletből számolt A + értéknél (2,6) csak az északi befolyókra számolt A + érték volt nagyobb, míg a Balaton vízrendszerére (csak befolyók) számolt A + értéknél (2,602) mindhárom régió A + értéke kisebb volt (2. ábra). A ritrális és a flebális csoportok diverzitása és „taxonómiai különbözősége" A régiók árvaszúnyog-faunájának diverzitása között nem találtunk különbségeket, ugyanakkor a főkoordinátaanalízis alapján elkülönülő ritrális és flebális csoportok felhívták a figyelmet arra, hogy a különböző típusú vízfolyások között különbségek lehetnek. A ritrális csoportba tartozó vízfolyások faj száma szignifikánsan nagyobb (3A. ábra), mint a flebális csoportba tartozóké (egyutas ANOVA, F = 5,811, df= 1, p = 0,027). Hasonlóképpen alakulnak a „taxonómiai különbözőség" értékei (3B. ábra), amelyek szintén szignifikánsan nagyobbak a ritrális csoportban (egyutas ANOVA, F = 5,137, df = 1, p = 0,045). Mindkét csoportban a számolt átlagos A + érték (ritrális: A + = 2,581; flebális: A + = 2,492) alatta marad a Balaton vízrendszerén található vízfolyásokra számolt értéknél (A + = 2,602). 2. táblázat A különböző taxonómiai szintekhez tartozó taxonszámok és a „taxonómiai különbözőség" (A 4) értéke a Balaton vízgyűjtőjének három régiójában Észak Dél Zala Faj 100 69 107 Génusz 51 43 56 Alcsalád 5 4 5 Család 1 1 1 2,601 2,591 2,599 2,61 2.6 i/i £ u 2,59 IS •O 2,58 O 2,58 E c 2,57 2,57 S 2,56 2,55 Balaton vízgyűjtő észak _ _Zala dél • Magyarország 110 fajszám 2. ábra. A „taxonómiai különbözőség" (A) értékei a Balaton vízgyűjtő területének három régiójában, a fajszámok függvényében ábrázolva. A szaggatott vonalak Magyarország, illetve a Balaton vízgyűjtőjének teljes fajkészletéből számolt értékeket jelölik. Diszkusszió A Balaton vízrendszerén található vízfolyások árvaszúnyog-faunájuk alapján igen vegyes képet mutatnak: kiemelkedően fajgazdag és fajokban feltűnően szegény patakok egyaránt találhatók. A Balaton vízgyűjtőjét földrajzilag három nagy régióra bontottuk: északi oldali befolyók, déli oldali befolyók és a Zala vízrendszere. A három, földrajzilag elkülönített régió árvaszúnyog-faunája nem különbözik a faj számok, a faj készlet és a P-diverzitás alapján. Elkülönülő csoportokat alkotnak azonban a nagyobb, gyorsabb áramlású vízfolyások, és az állóvizekhez közeli és/vagy lassú áramlású, növényzettel gazdagon benőtt szakaszok. Az előbbi vízfolyás-szakaszok a ritrális, az utóbbiak a flebális élettájba sorolhatók (Dévai et al. 2001). A flebális szakaszok emellett antropogén hatásoknak jobban kitettek (mederszabályozás, szennyezések). Mind a ritrális, mind a flebális csoportban mindhárom régióból találunk vízfolyásokat. A két csoportba tartozó vízfolyás-szakaszok faj száma nagyobb volt a három régió más helyein tapasztaltnál, ugyanakkor a flebális szakaszokon szignifikánsan kisebb volt. A „taxonómiai különbözőség" (taxonomic distinctness) szintén szignifikánsan kisebb volt a flebális szakaszokon. Ez arra utal, hogy a még nagy fajszámú, ám az antropogén hatásoknak jobban kitett patakszakaszokon csökken a taxonómiai diverzitás mértéke (Campbell és Novelo-Gutiérrez 2007; Warwick és Clarké 1998; Warwick és Light 2002). Végeredményben megállapítható, hogy a Balaton vízrendszerén belül a vízfolyások árvaszúnyog-faunájának diverzitását nem a földrajzi elhelyezkedésük, hanem más természetföldrajzi jellemzőik, valamint antropogén hatások határozzák meg.
