Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Nagy László: Árvízvédelmi gátak megbízhatóságon alapuló számításának lépései
NAGY L.: Árvízvédelmi gátak megbízhatósága 61 génybe kell venni, hogy a valószínűségek lehető legrészletesebb elemzése elvégezhető legyen. Fel kell használni minden elérhető történelmi adatot, hogy összeállításra kerüljön a jelentősebb káresetek listája. A számítással történő becslésnél a határállapotok két lehetséges esetét kell figyelembe venni: a terhelhetőség és a használhatóság határesetét. 6. Becsülni kell a mértékadó keresztszelvényben a különböző tönkremeneteli mechanizmusok valószínűségét (Pfl)7. A mechanizmusok tönkremeneteli valószínűsége alapján meg kell határozni az elemet jellemző keresztmetszet eredő tönkremeneteli valószínűségét (p f m). Külön kell értékelni azokat a tönkremeneteli mechanizmusokat, amelyek idöbeli párhuzamosságuk alapján részben átfedést jelentenek (például mentett oldali rézsűcsúszás és meghágásból származó mentett oldali elmosás egy időben), illetve azokat, amelyek több tönkremeneteli mechanizmushoz vezethetnek párhuzamosan (például a hullámzás okozhat vízoldali elmosást, a korona elhabolását, meghágást vagy koronán átcsapás következtében mentett oldali elmosást). 8. Az egyes elemek valószínűsége (pfn,) alapján számoljuk az árvízvédelmi vonal tönkremeneteli valószínűségét (Pfl). 9. Árvízvédelmi vonalak tönkremeneteli valószínűsége alapadat az öblözet, mint rendszer tönkremeneteli valószínűség számításához (p f s). Árvízvédelmi rendszer tönkremeneteli valószínűsége az árvízvédelmi rendszer részeinek (mint pl. gátaknak, árvízvédelmi falaknak, nyári gátaknak, lokalizációs töltéseknek, stb.) tönkremenetele alapján számítható. 10. Az öblözet elöntési valószínűségét (p f ö) az öblözetet védő teljes rendszer tönkremeneteli valószínűsége (p f s) alapján határozzuk meg a vízállás valószínűség figyelembe vételével. Figyelembe kell venni az öblözetben és a kazettákban a vízmozgást és feltöltődést. 5. Összefoglalás Paradigma-váltásra van szükség, az új biztonságpolitikai megfogalmazásnál a veszély elleni defenzív tevékenységről át kell térni a megelőzésre, a kockázatkezelésre és az árvizekkel történő együttélésre, észben tartva, hogy az árvizek megelőzése nem korlátozódhat csak az olyan árvízi eseményekre, amelyek gyakran fordulnak elő. A vízkárelhárítás magában kell, hogy foglalja a ritka eseményeket is. A vezérlő elv a meglévő rendszer olyan fejlesztése kell legyen, amelynél a szerzett jogok nem csorbulnak. Előre lépni, fejleszteni a társadalmi igények kielégítése, a nagyobb biztonság irányába kell. A szerkezeti jellegű intézkedések (a védművek) az árvízvédelem fontos elemei, elsődlegesen az emberi egészség és biztonság, továbbá az értékes javak és tulajdonok védelmét szolgálják. A kockázatelemzésen - mint a legjobb elérhető számítási módszeren - alapuló vizsgálatnál nem csak a műszaki biztonságot veszik figyelembe, hanem a védett (gazdasági) értékben keletkező károkat is. NAGY LÁSZLÓ Ezzel a társadalmi gazdasági igényeket a biztonság megfogalmazása jobban követni tudja (sőt helyenként a fejlődés motorja is lehet). Jelen közleményben meghatároztam azt a számítási szerkezetet, mely egy árvízvédelmi öblözet elöntési valószínűségének meghatározásához szükséges. Bemutattam, hogyan lehet alkalmazni a talajfizikai jellemzők változékonyságára épülő kockázat számítást az árvízvédelmi öblözetek biztonságánál. Szem előtt kell tartanunk, hogy az árvízmentesítés, a védettség soha sem abszolút mértékű, ami hamis biztonságérzetet kelthet. Figyelembe kell ezért venni a megmaradó kockázatot, beleértve a lehetséges tönkremenetelt és meghibásodást. Megbízhatósági elven alapuló számítással kimutatható, hogy - a megismert leggyengébb láncszem nem alkalmas az öblözet árvízvédelmi gátjainak, mint rendszernek a jellemzésére. Nem zárható ki, hogy még gyengébb láncszemet is lehet találni; - az abszolút biztonság nem létezik, elérése gazdaságtalan ábránd, a rossz kockázat kommunikáció eredménye. Azt a hamis biztonságérzetet kelti, hogy a jelenlegi gáttervezési és gátépítési szabványok és előírások betartása teljes biztonságot nyújt, pedig ekkor még jelentős reziduális kockázatra kell számítani. A reziduális kockázat eltérő mértéke minden árvízvédelmi öblözetre már jelenleg is meghatározható. Irodalom MSz 10429-84 Árvízvédelmi gátak terhelései és biztonsági tényezői. 1984. MSz 15292-98 Árvízvédelmi gátak biztonsága. 1998. Nagy L., Tóth S.: Veszély, Zóna és Kockázat térképezés. Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évf., 2. füzet, pp. 288-308, 2001. Nagy L.: Árvízi kockázati térképezés műszaki előkészítés I. ütem. Kockázat az árvízvédelmi földműveknél. Zárójelentés. OMFB által támogatott alkalmazott kutatás. 1996. Nagy L.: Árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározása. Hidrológiai közlöny, 3. szám, pp. 137-144, 2001. Nagy L.: Az árvíz típusai. Víztükör, XXXVIII. évi, 6. szám, 1999. Nagy L.: Az árvízi biztonság fejlődése. Hidrológiai Közlöny, 80. évf., 2. szám. pp. 111-118,2000. Nagy L.: Az árvíz-kockázati térképezés alapjai. Hidrológiai Közlöny, 80. évf., 4. szám, pp. 251-258, 2000. Nagy L.: Az árvízvédelmi biztonság és a kockázat. Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évf., 2. füzet, Megjelenés alatt, 2004. Nagy L.: Az árvízvédelmi biztonság és kockázat, Kutatási jelentés kézirat. „Magyarország vízgazdálkodási stratégiája az ezredfordulón", MTA Stratégiai kutatási program. 1999. Nagy L.: Az árvízvédelmi biztonság jelenlegi megfogalmazása, Hidrológiai Közlöny, LXXXV évf., 4. füzet, pp. 1-7, 2004. Nagy L.: Az árvízvédelmi gátak geotechnikai problémái. Vízügyi Közlemények, LXXXII. évf., 1. füzet, pp. 121-146, 2000. Nagy L.: Az árvízvédelmi gátak terhelései és biztonsági tényezői. Víztükör, XL. évf., 1. szám, p. 7-8, 2000. Nagy L.: Az elviselhető kockázat. Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évf., 4. füzet, pp. 429-450, 2001. Nagy L.: Kockázat számítás az árvízvédelemben - az EU javaslata. Hidrológiai Közlöny, 2. szám, 17-20, 2005. A kézirat beérkezett: 2009. május 7-én dr. (PhD), oki. mérnök, oki. szakmérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak éveken át tanácsosa, jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnikai Tanszékének főmunkatársa. A Hidrológiai Közlönyben megjelent eddigi cikkei mellett 2007-ben jelent meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadásában „Az 1876. évi árvizek" c., és a „Védekezés az árvízvédelmi gátak suvadása ellen" c. könyve.
