Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Szilvássy Zoltán: Folyamszabályozás és a Víz-Keretirányelv
51 Folyamszabályozás és a „Víz-Keretirányelv" Szilvássy Zoltán 1118. Budapest, Kelenhegyi út 68/ A Kivonat: A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv készítése során a vizek jó ökológiai állapotát a szigorú Közösségi követelmények kielégítésével párhuzamosan kell megteremteni. A követelmények kielégítése során érzelmi töltetű, szakmailag megalapozatlan, politikai megfontolások nem érvényesülhetnek. A vázolt lényegesebb követelmények megvalósulását, illetve megnem valósulását vizsgálja a tanulmány a Duna példáján: Kulcsszavak: Víz-Keretirányelv, vízgyűjtő-gazdálkodás. Az Európai Közösségek megalakulásának korai stádiumaiban (a Római Szerződés, 1957) a vizekkel kapcsolatos legfontosabb problémát a felszíni vizek - elsősorban a Rajna - nagyfokú szennyezettsége és minőségük javitása jelentette. A Rajna esetében meg kellett oldani a két „nagy kibékülő" - Franciaország és az NSZK - vízminőségi konfliktusát is, amennyiben a szennyezés fő forrásai a francia sóbányák voltak. A megoldást végül is az „alvízi" országok - az NSZK és a Benelux országok - áldozatkészsége tette lehetővé, amelyek részt vállaltak a szükséges tisztítóberendezések megépítésében és a sóbányászat felszámolásában is. A Közösség nagy hangsúlyt helyezett a közös piacon belüli verseny egyenlő feltételeinek biztosítására, vagyis arra, hogy egyes gyártó cégek ne jussanak előnyösebb helyzetbe szennyvizeik kevésbé hatékony tisztítása révén. Ezért jelentek meg egymást követően a különféle vegyi anyagok megengedhető töménységét, a vízminőségi haváriák (Soveso, Bázel) elhárítását, osztrigatelepek és halászati vizek minőségét, stb. szabályozó irányelvek, melyek függelékeikkel együtt több száz oldalt tettek ki. A környezettudat fokozódásával, már az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés (1992. febr. 7) felé közeledve jelentek meg az első, környzetvédelmi szempontokra is kiterjedő irányelvek. Az átfedések kiküszöbölése, az áttekinthetőség megteremtése, az irányelvek egységes rendszerbe foglalása, a szerzett tapasztalatok figyelembevételével történő kiegészítése és módosítása iránti igény sürgette egy egységes jogszabály kidolgozását. A folyamatot konferenciák sorozatán élénk viták kísérték. Elhangzottak, pl. olyan vádak is, hogy a Bizottság az unió kibővítése és a „rossz vízminőségű" keleti-tömb országok felvétele érdekében „lazítani" óhajtja a követelményeket. Végül 2000. október 23-án megjelent az EURÓPAI PARLAMENT és a TANÁCS 2000/60/EC sz. IRÁNYELVE, a „Víz Keretirányelv", amely meghatározza a Közösségi Jogalkotás Keretéit a Vízügyi Politika területén. A jogszabály az egész Közösségre érvényes vízügyi politika követelményeit rögzíti, melyekkel összhangban kell a vizeket 2015-ig jó ökológiai állapotba hozni. Ezeket a követelményeket az Irányelv preambulumának a bekezdései fogalmazzák meg. Pl.: (11) A (Maastrichti) Szerződés 174 Cikkelye a Közösség környezetvédelmi politikájának elsőrendű céljaként a környezet minőségének megőrzését, védelmét és javítását határozza meg, az erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítását, valamint környezeti károk megelőzésének elvét szem elótt tartva. (12) A Szerződés 174. Cikkelyének megfelelően a környezetvédelmi politika kialakítása során a Közösség vegye figyelembe a mindenkori tudományos és műszaki ismereteket, a Közösség régióiban fennálló sajátos környezeti állapotokat, a teljes Közösség gazdasági és társadalmi fejlődését, egyes régióinak kiegyensúlyozott fejődését, valamint a beavatkozás, vagy nem-beavatkozás várható előnyeit és költségeit. (16) A vizek védelmét és az azokkal való fenntartható gazdálkodást fokozottan a Közösségi politika egyéb - energia, közlekedés-áruszállítás, mezőgazdaság, halászat, vidékfejlesztés és idegenforgalom - szakterületein belül kell megvalósítani. Az Irányelv keretet kíván biztosítani a folyamatos párbeszéd és a politika különféle területeinek további integrálását célzó stratégiák kialakítása részére. Hozzájárulhat továbbá a tagállamok együttműködésének elmélyítéséhez is, többek között az Európai Térségfejlesztési Perspektíva területén. (23) Egységes elvek vezéreljék a tagállamok erőfeszítéseit a Közösségi vizek mennyiségi és minőségi védelmének fokozására, a fenntartható vízhasználatok biztosítására, a vizek határokon túlnyúló problémáinak megoldására, a vízi, és az azoktól közvetlenül függő földi ökoszisztémák és vizes élőhelyek védelmére, valamint a Közösségi vizek potenciális használatainak megőrzésére és fejlesztésére. (25) A vizek minőségi, és - ahol környezetvédelmet érint - mennyiségi állapotát egységes kritériumok alapján kell meghatározni. (35) Vízgyűjtőkön, ahol a vízhasznosítás hatása országhatáron túlterjed, a jelen Irányelv szerint meghatározott környezetvédelmi célok elérésének követelményeit, és különösen minden beavatkozási programot, az egész vízgyűjtő-körzetre kiterjedő hatállyal kell egyeztetni. (36) A vízgyűjtő jellemzőinek és az emberi tevékenység hatásainak vizsgálatát a vízhasználat gazdaságossági vizsgálatával együtt kell elvégezni. ... (49) A Közösség jelen Irányelv szerinti egységes magatartásának biztosítására műszaki előírásokat kell megfogalmazni. A "víz-állapot" értékelésének mérőszámai ennek lényeges előfeltételei. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv készítése során a vizek jó ökológiai állapotát a szigorú Közösségi követelmények kielégítésével párhuzamosan kell megteremteni. A követelmények kielégítése során érzelmi töltetű, szakmailag megalapozatlan, politikai megfontolások nem érvényesülhetnek. A fentiekben vázolt lényegesebb követelmények megvalósulását, illetve meg-nem valósulását vizsgáljuk meg a Duna példáján: A folyó Monarchia-menti szakaszán egyes települések és müveit területek árvíz-mentesítésére II. József óta egyre több töltés épült.