Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Matkovics Lívia: A bigárti vízerőmű energetikai szerepe és hatása a Hernád vízgyűjtőjére

MATK.OVICS L.: A gibárti vízerőmű energetikai szerepe és hatása a Hernád vízgyűjtőjén 43 3.5. A Hernád vízgyűjtőjének ismertetése A Hernád Szlovákiában Poprádtól délre ered, és a Sajóba torkollik. A 286,2 km hosszú folyó teljes vízgyűjtőterülete 5436 km

2. A folyó jelentősebb mellékágai a hazai vízgyűjtőn a Garadna, a Bélus, a Vasonca, a Vadász, a Kis-Hernád, a Szartos, a Csenkő és a Gönci patakok. A Hernád vízgyűjtőjén található tározók közül 3 található Magyarországon, melyek össztérfogata 1,393 millió m

3. A magyarországi Hernád-völgy jellemző talajfélesége az öntéstalaj. A völgy baloldalán főként mezőségi talajok, a jobboldalon barna erdőtalajok, míg a peremeken fakó erdőtalajok találhatók. A folyó magyarországi vízgyüjtő-területének kétharmada sík terület, a szélein enyhe lejtők, lankák húzódnak. A sík területek elsősorban szántók. A maradék egyharmadot erdők, kertek, legelők, rétek és nádas mocsarak foglalják el. [21] A magyarországi vízgyűjtőn az évi csapadék 530 580 mm. A középhőmérséklet januárban -4 - -3 C°, júliusban 18-21 C°. Az éghajlat átmenet képez a síkság és az északi, alpesi terület között. A Hernád medencében 12 folyószakaszt előzetesen erősen módosítottnak jelöltek, ezek teljes hossza 333,4 km, amely 52 %-át teszi ki a medenceében lévő víztestek hosszának. Az erősen módosítottra jelöltek a következők: a Hernád folyó Spisská Nová Ves/Igló-tól a kassai szennyvíz-tisztító telepig, a teljes Hnilec/Gölnic szakasz, a Torysa/Tarca szakasz a Slavkovsky patakkal való összefolyástól a torkolatig, valamint a Sokoliansky és a Rudniansky patak. A Hernád folyó mentén a folyó felső magyarországi szakasza (Hidasnémetitől a magyar-szlovák határig) nincs kijelölve erősen módosított státuszra. Az alsó szakasz Hidasnémetitől a Slaná/Sajó folyóig erősen módosított státuszra jelölt. [30] A VKI szerint védett területnek számítanak az - Ivóvízvédelmi területek, - Gazdasági szempontból fontos vízi állatfajok védelmére kijelölt területek, - Üdülési célra kijelölt víztestek (beleértve a fürdővizeket), - Tápanyag-érzékeny területek, - Élőhely- és madárvédelmi területek. A gibárti folyószakaszon megtalálhatók a keszegfélék, a pontyfélék, köztük a védett paduc is; a nemes halak közül a ponty, a csuka, a süllő, a márna, a bálin (ragadozó őn) valamint a harcsa. Elvétve kifognak néhány pisztrángot is, melyek valószínűleg Kéked környékéről úsznak le a Hernádon. A víz tisztaságát bizonyítja a kagylók, csigák és az apró rákok, valamint a békák jelenléte a folyóban. A 70-es évek végéig kérészek („tiszavirág") is éltek a folyóban, de a Szlovákiából érkező nagy mennyiségű ipari szennyvíz hatására kipusztultak. A folyó mentén vadkacsa, szürke gém, vízi csirke, vízityúk él, a kócsagok pedig ott is telelnek. Az árterületen védett madarak fészkelnek, mint a fekete gólya és a holló. 4. Jogi szabályozás 4.1. Vízgazdálkodás Magyarországon A víz- és környezetvédelem szempontjai a magyar vízügyi jogalkotásban korán megjelentek. Az 1885. évi vízjogi alaptörvény kimondta, hogy a folyók szennyezése tilos. Az 1913. évi XVIII. tc. szerint a vízerőművek fontossága két tekintetben fogalmazható: pótolják az ország kőszénben való szegénységét, másrészt az olcsó villamosenergia-termeléssel nagyban hozzájárulnak a magyar ipar fejlődéséhez. A törvény részletekbe menően szabályozta a vízerőmüvek építésével kapcsolatos eljárásokat. [15] A II. világháború után 1954-ben Mosonyi Emil irányításával elkészült az ország első komplex vízgazdálkodási keretterve, mely Európában is egyedülálló volt. A keretterv kitért a vízgazdálkodás helyzetére, a fejlesztési lehetőségekre, valamint felmérte a vízkészleteket és a vízhasználatokat. Elkészült az ország vízmérlege a vízminőségek figyelembevételével. 4.2. Nemzetközi egyezmények 1992-ben Rio de Janeiróban megszületett az elhatározás, hogy az üvegház-hatású gázok kibocsátását mérsékelni kellene. Az 1997 decemberében aláírt Kyotói Egyezmény értelmében az 1990-es állapothoz képest az országoknak 2008 és 2012 között 5,2 %-kal csökkenteniük kell az üvegház-hatású gázok kibocsátását. 2004-re az üvegház-hatást okozó gázokat kibocsátó országok 55 %a ratifikálta a szerződést, így 2005. február 16-án ténylegesen is hatályba lépett a Kyotói Egyezmény. A kibocsátás csökkentése érdekében az országok egyre több megújuló energiát kell, hogy termeljenek. [25], [26] Az 1997 novemberében az EU Bizottság által kiadott Energia a Jövőért - Megújuló energiaforrások c. "Fehér Könyv", tartalmazza a megújuló energiaforrások részarányának 2010-re való megduplázását, és így az EU teljes belföldi energiafelhasználásának 12 %-ra növelését lehetővé tevő közösségi stratégiát és cselekvési tervet. [24] Európa a 70-es évektől kezdve tesz kísérletet a vizek állapotának javítása érdekében. 2000. december 22-én az Európai Unió hatályba léptette a Víz Keretirányelvét (2000/60/EK, továbbiakban: VKI), melynek célja, hogy 2015-ig a felszíni és felszín alatti vizeket jó állapotba hozzák. A VKI bizonyos mértékig ellentétben áll a korábbi jogszabályokkal, melyek a megújuló energia, és ezen belül a vízenergia hasznosítását szorgalmazzák. A vizek jó állapota érdekében ugyanis biztosítani kell a biológiai átjárhatóságot, a megfelelő hordalékszállítást, a kisvízi vízszállítást, illetve mellőzni kell a vízerőművek csúcsra járatását és az ezzel előidézett mesterséges árhullámok kialakulását. Ugyanakkor a Keretirányelv nem tiltja a vízerőművek létesítését, csak bizonyos feltételekhez köti. A VKI a vízerő-hasznosítanak is csak a negatív hatásait tárgyalja, és ezen hatások csökkentésére, illetve kiküszöbölésére keresi a megoldást. A vizek jó állapota mellett figyelembe kell venni a gazdasági és a társadalmi érdekeket is. A VKI bevezeti az erősen módosított, ill. a mesterséges víztest fogalmát. "Egy felszíni víztest mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítható akkor, ha a víztest jó ökológiai állapotának eléréséhez szükséges intézkedések jelentős mértékben káros hatással lehetnek: - a tágabb környezetre; - a hajózásra, ide értve a kikötői létesítményeket vagy a szabadidő eltöltésre; - az olyan tevékenységekre, melyek a víz tározását igénylik, mint például az ivóvízellátás, az energiatermelés vagy az öntözés;