Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Szentgyörgyi Zsuzsa: Beszélgetés Mosonyi Emil akadémikussal (1994)

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. levő talajvízre nincs semmiféle negatív hatás, mert a természetes Duna-víz befolyása alatt áll ez a terület. Az északi részen már bajok vannak. Ott már megindult a kiszáradás folyamata és a talajvíz lesüllyedt. De miért? Mert ez a rész semmiféle víztáplálást nem kap. Most szerintem a magyar fél helytelenül látja a probléma megoldását, amikor minden erőfeszítését kizárólagosan a Duna medrében hagyandó vízhozam növelésére összpontosítja. Ha sikerül is neki az 50 m

3/s minimális vízhozamot (ahogy értesültem) 400 m

3/s-ra megnövelni, az a „siker" önmagában nem sokat ér. Ez a vízmennyiség a kisvízi, tehát a meder mélyen fekvő részében folyik át, s ezért a talajvíz táplálására nem alkalmas. A hozzá nem értők nincsenek tisztában a fizikai alapfogalmakkal, amikor azt hiszik, hogy a talajba való beszivárgás intenzitása attól függ, hogy a mederben mennyi víz folyik. Ez abszolút nevetséges álláspont, mert a beszivárgás lassú folyamat, s így az elszivárgó vízmennyiség csak igen kicsiny hányada az átfolyó vízmennyiségnek. A beszivárgás intenzitása attól fíigg, hogy mekkora nyomás alatt van a víz. Tehát ha kevés víz folyik a mederben, de magas vízállással, akkor több szivárog be, mintha sok víz folyik alacsony vízállással. Ezért javasoltuk mi eredetileg már 30 évvel ezelőtt, hogy a régi Dunába küszöböket kell építeni. Később, amikor németországi működésem alatt a Rajnánál szakértő voltam, láttam, hogy ez az elgondolásom helyes volt. A Rajnánál ugyanígy oldották meg a dolgot. Amikor a franciák elvezették a Rajna folyó vizét a Grand Canale d'Alsace-ba (a Rajna ott körülbelül olyan méretű, mint nálunk a Duna), akkor csak 15 m

3/s vizet 4-éngedtek az öreg mederbe, amit kissé megnöveltek, amint már említettem. Ez a mennyiség bőségesen ellátja az egész környéket, a talajt és a régi medreket szivárgó vízzel, mert megfelelő magas küszöbökkel fölemelték a vízszintet és a víznyomás így elég a beszivárgás intenzitásának fokozásához. A megoldásra nálunk is tettek javaslatokat. Az az érzésem, hogy egyes környezetvédők ezeket a javaslatokat nem akarják akceptálni, mert akkor kiderülne, hogy kevés pénzzel meg lehetne oldani a Szigetköz kérdését és nyilvánvaló lenne a demagógia. Következő elgondolásom: a dunakiliti jelenleg nyitott műnél (amelyik tudvalevőleg a régi Duna-medernek egy mesterségesen ásott oldalágába épült) nincs elég magas vízállás ahhoz, hogy táplálni lehessen a felső Szigetközt. Szerintem a megoldás egyszerű. A dunakiliti duzzasztómű táján az öreg Duna-mederbe be kell építeni - egyszerű kőszórással - egy küszöböt, olyan magasságra, amely Dunakílitinél annyira megemeli a vízszintet, hogy az ott kifolyó vízmennyiség táplálhassa azokat a felduzzasztandó holtágakat, amelyek a Szigetköz felső részén a talajvizet szabályozni tudják. A küszöb magasságával és az esetleges szigetközi mellékágakba épült kisebb művekkel olyan módon lehetne a Szigetköz vízállását és talajvizét szabályozni, hogy az jobb viszonyokat teremtene, mim amilyen az ősállapotban volt! Ezen kívül, amint már említettem, a Szigetköz bizonságát az árvíz-megosztás megnövelné. Ismételten hangsúlyozom, hogy a bővítendő övcsatorna segítségével új területeket lehetne a vízellátásba bevonni. Mindezt kevés pénzzel lehetne megvalósítani. Sajnos állandóan halogatják ezeknek az egyszerű kérdéseknek a megoldását, nehogy nyilvánosságra kerüljön egy tökéletes szakmai és pénzügyi csőd! Magyarországon, ahol egyébként, azt kell mondjam, hódoló tanítványainak sora várja, hivatalosan semmiféle közreműködésre nem kérték fel az utóbbi időben? Semmire nem kértek fel és én nem is érzem magam megbántva. Olyan sok nemzetközi meghívásom van, hogy ezek teljesen kimerítik tevékenységem lehetőségeit. Túl vagyok azon a koron, hogy hiúsági komplexusaim legyenek, vagy megbántva érezzem magamat. Úgy látom, hivatalosan azért nem veszik igénybe segítségemet, mert sokan félnek az őszinte, objektív tudományos véleménytől. Jobb sokaknak az, ha háttérbe lehet szorítani és el lehet némítani volt munkatársaimat és tanítványaimat, valamint a vízépítésben dolgozó többi szakembert, akiket a sajtó, a rádió a tévé igaztalanul meghurcolt, mégpedig több esetben olyan primitív és durva módon, ami a demokráciákban nem szokásos. Engem azonban nem lehetne így elnémítani. Sokaknak kellemetlen órákat tudnék okozni - anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani -, ha megmondanám őszinte véleményemet. Úgy érzem, Magyarországon ma a szakszerűség háttérbe szorult! Befejezésül ismét megkérdezem: kik felelősek azért, hogy az országgyűlést és a kormányt oktalan hatalmas kiadásokba sodorták - a magyar adófizető nép terhére - és környezetvédelem címén környezetellenes intézkedésekre kényszerítették! Professzor úr, köszönöm a beszélgetést. Abstract: Keywords: SZENTGYÖRGYI ZSUZSA Interview with Prof. Emil Mosonyi Szentgyörgyi, Zs. „.. .what exactly is the true story of the Nagymaros River Dam?" was the title of the interview given by Emil Mosonyi, Member of the Hungarian Academy of Sciences, former president and present honorary member of the Hungarian Hydrological Society, which was published in no. 1, 1994, of the journal Magyar Tudomány. The abridged version of the interview in the Jan, 4, 1994 issue of the daily „Népszabadság" has aroused nationwide interest and appeared subsequently in the Győr regional daily .JCisalföld", too. Intent on providing accurate information to our professional public, the text is reproduced here, although the details of Professor Mosonyi's CV, professional activities and international reputation have been omitted, these being familiar to our readers. Appreciation is due to Ms. Zsuzsa Szentgyörgyi, El. Eng., Ph. D., the reporter of the interview, for having again alerted the Hungarian public to the unsolved problems attached to the project and for having consented to publishing the interview in this journal. Bős-Nagymaros River Dam Project, hydropower, water management. oki. villamosmérnök, egyetemi doktor. A Méréstechnikai és Automatizálási Tud. Egyesületben társelnökséget, az MTCSZ-bed elnökségi tagságot töltött be. Szakmai működése az ipari kutatásfejlesztés és az elektronizálás tárgykörét foglalja magában. 80-nál több szakmai cikknek, OMFB tanulmánynak szerzője, vagy társszerzője. A Magyar Tudomány szerkesztője. Több szakmai kitüntetésben részesítenék.