Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
4. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 2009. május 26-án megrendezett közgyűlésérő. Egyesületi kitüntetések. Megemlékezések
62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. CO Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamának meghívott előadójaként Budapesten oktatott. A Magyar-Olasz Kormányközi Együttműködés keretében a 2000-02 időszakban megvalósult „A feltételezett éghajlat-változás hatása az olasz és a magyar folyók vízjárására" c. projekt szervezőjeként többször is dolgozott magyar intézményekben és szervezte a projekt magyarországi résztvevőinek olaszországi munkaprogramjait. Benedini professzort a Magyar Hidrológiai Társaság a magyar hidrológusokkal való sok évtizedes eredményes együttmüködéséért, valamint a Duna-vízgyüjtőbeli országok regionális hidrológiai együttműködésében betöltött szerepéért választja külföldi tiszteleti tagjai sorába. Az MHT Külföldi Tiszteleti Tag címet adományoz dr. Pavol Miklánek részére Dr. Pavol Miklánek 1979-ben szerzett hidrológus és klimatológus oklevelet a pozsonyi Comenius Tudományegyetemen. „A földrajztudomány kandidátusa" minősítést 1985-ben, a Szlovák Tudományos Akadémián szerezte. 1980 óta a Szlovák Tudományos Akadémia, Hidrológiai Intézetének főmunkatársa. 1990 óta az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja (IHP) Szlovák Nemzeti Bizottságának tudományos titkára, 1998 óta elnöke. 1992 óta az európai referencia-vízgyűjtők, nemzetközi projekt irányító testületének tagja. 1999 és 2002 között a Duna-vízgyűjtőbeli országok IHP keretében folyó hidrológiai együttműködésének nemzetközi koordinátora. A 2000-ben Pozsonyban tartott XX. Dunakonferencia fő szervezője. Miklánek dr. az utóbbi két évtizedben igen jelentős és eredményes munkát végzett a Duna vízgyűjtőjén található 13 ország közös érdekű hidrológiai együttműködésben, mind a kétévenkénti Duna-konferenciák előkészítésében és lebonyolításában, mind pedig a közös kiadványok előállítását célzó, 1971 -ben kezdődött közvetlen szakértői együttműködésben, amelynek az 1999 és 2002 közötti 4 éves időszakában soros főkoordinátora is volt. 1999 és 2002 közötti szlovák, mind az azt követő, 2003 és 2005 közötti magyar koordinációs időszakban optimális kapcsolatot alakított ki magyar partnereivel, s ezzel nagyban hozzájárult az együttműködés eredményességéhez. Dr. Pavol Mikláneket a Magyar Hidrológiai Társaság 2009-ben elsősorban a Duna-vízgyüjtőbeli országok hidrológusainak együttműködésében játszott kimagasló szerepe, s ezen belül a szlovák és a magyar hidrológusok közötti eredményes tudományos együttműködéséért választja külföldi tiszteleti tagjai sorába. A Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj Bíráló Bizottsága dr. Marton Lajost a felszín alatti víztermeléssel kapcsolatos ismeretek széles körű tudományos, rendszerező áttekintéséért és az azok gyakorlati alkalmazására vonatkozó útmutatásért nívódíjban részesíti. Dr. Marton Lajos: A hidrogeológia alapvető hidraulikai kérdései: a zárt és átszivárgó vízadó rendszerek hidraulikájának áttekintése (Hidrológiai Közlöny, 2008. évf. 2. sz. 1-10.old.) c. tanulmánya felvázolja a hidrogeológiai számítások során alkalmazott analitikus összefüggések fejlődését az 1865-ban publikált Darcy-törvénytől napjainkig. Áttekinthetővé teszi ezen összefüggések lehetőségeit, és korlátait, megalapozza a „gyári" szoftvereket használó numerikus modellezések működésének megértését. Eközben hangsúlyozza azokat a meggondolásokat és számítási lehetőségeket, amelyek gyakran ma is újdonságnak számítanak: ezek szerint valamely vízadó réteg utánpótlódása nem csak oldalirányból, hanem az alatta illetve felette lévő - korábban számítási nehézségek miatt vízzárónak tekintett - rétegekből is történhet. A tanulmány lényegében a felszín alatti vizekből történő termelés lehetőségeivel és hatásaival foglalkozik, miközben az utánpótlódásban szerepet kapó nagyobb térség regionális vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. Részletese kifejti a termeltetett réteg felett és alatt elhelyezkedő rétegek szerepét: ezek részben nem lehetnek teljesen vízzáróak, részben pedig saját konszolidációjuk révén is vizet adhatnak le a (ennek gyakorlati következménye lesz a víztermelés környezetében mérhető terepsüllyedés). A regionális vizsgálatok és a rétegek közötti átszivárgási folyamatok értékelése során felhívja a figyelmet annak a jelenségnek fontosságára is, amikor nem valamilyen termelés, hanem természeti adottságok révén alakul ki a vízmozgás: a topográfiailag kiemelt helyzetű területekről - gravitációsan - a mélyebb vízvezető rétegek egy vagy több féligáteresztő rétegen keresztül is kaphatnak táplálást, ami aztán a mélyedések környezetében szükségszerűen felfelé történő áramlássá válik. A cikk legfontosabb eredménye a sokrétű lehetőségek közötti eligazodás támogatása Ezen túl a Szerző gyakorlati alkalmazásokat is bemutat, számítja pl a Debrecen környéki alsó-pleisztocénből történő víztermelés leszívási görbéit. A Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj Bíráló Bizottsága dr. Nagy Lászlónak az árvédekezési gyakorlatban jól hasznosítható, saját tudományos eredményeit világosan bemutató „Jól graduált talajok áteresztőképességi együtthatója" (Közúti és Mélyépítési szemle 58. évf., 8. sz.) c. tanulmányát nívódíjban részesíti. A cikkben tárgyalt téma régóta foglalkoztatja különböző intenzitással a szakmát, azonban a tanulmányban vizsgált szempontok, körülmények és azok kombinálása, valamint az árvízvédelmi gyakorlatban közvetlenül hasznosítható eredmények jelentős újdonságot hoztak. A cikk a témát a szakirodalomban fellelhető módszerek világos bemutatása és értékelése után a cikk írója által elvégzett kísérletek alapján tárgyalja. A szakirodalmi összefoglaló és azokban fellelhető eljárások értékelése világos, érthető és áttekinthető. Jól bemutatja az egyes módszerek alkalmazhatósági határait, rámutat azok hiányosságaira. A szerző által elvégzett kísérlet leírása világos, egyértelmű. A kísérlet eredményeit mind írásban, mind ábrák felhasználásával is jól bemutatja. A mérési eredmények ismertetése szintén jól követhető. Bemutatja az egyes mérési sorozatok érvényességi határait is. A tanulmánynak az árvízvédelmi töltésekre vonatkozó gyakorlati következtetései: - Két azonos d 1 0-zel rendelkező talaj közül a jól graduált talaj áteresztőképességi együtthatója várhatóan alacsonyabb, az áramlással szemben az ellenállása nagyobb; - Az a tény, hogy a jól graduált talajok áteresztőképességi együtthatója kisebb a vártnál, csökkenti a biztonságot, ha ez a talaj az árvédelmi gátak mentett oldali fedőrétegében található; - A jól graduált talajnál előforduló (a buzgárképződéshez hasonló) szemcse-kimosódás nem vezetett talajtörési folyamathoz.