Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Faludi Gábor–Nebojszki László: A karapancsai szivattyútelep

FALUDI G. - NEBOJSZKI L.: A karapancsai szivattyútelep 29 gába, a Kadia-Dunába vezették, s déli ágának végénél 1904-ben megépítették a vízátemelő karapancsai szivattyútelepet. A sziget első belvízrendezési tervét 1903ban Küzdényi Szilárd készítette, kiegészítő tervet Porgányi Lajos, később Ihrig Dénes készített. Ezek alapján épült tovább, és fokozatosan, évtizedek alatt vált teljessé a csatornahálózat. A természetes vízfolyásokat, fokokat összekötötték, kitisztították, szükség szerint kiegészítették, mélyítették. A szivattyútelep a belvízcsatornák gyűjtőjének szerepét betöltő Kadia-Dunából (amely kitűnő horgászvíz) átemeli a fölösleges belvizet egy nyomócsatornán keresztül a Baja-Bezdáni tápcsatornába. A szivattyútelep szükségessége, főbb adatai A XIX. század végének, XX. század elejének gazdasági konjuktúrája kedvező feltételeket teremtett a vízrendezésekhez, és a kapcsolódó építőiparra, ill. gépgyártásra is serkentőleg hatott. Az állam megfelelő hátteret biztosítva igyekezett a társulatok működéséhez megfelelő jogi és gazdasági feltételeket biztosítani (1885. évi XXIII. törvénycikk a vízjogról). Több eredménytelen előzmény után az említett törvény 82. §-a alapján a Mohácsi-szigeten lévő érdekeltségekből megalakult a társulat, hamarosan megkezdte az árvízvédelmi töltések, majd a belvízlevezető csatornarendszer legfontosabb elemeinek és a szivattyútelepnek az építését Karapancsán. A sziget nyugati partján épülő új védőgátról így írt a korabeli sajtó: „Arvédelem a Dunán. Baja és Mohács között az úgynevezett Margitta szigeten a föld mivel őkn ek szántóföldjei, alacsony fekvéseiknél fogva a Duna legcsekélyebb áradásánál víz alá kerülnek. Ezért a minap nagyobb védgát építéséhez fogtak hozzá e ponton. Mintegy 800 munkás van foglalkoztatva a töltés építésnél. A munka befejezése után 16000 katasztrális hold szántóföld lesz kivonva az árterületből és válik teljesen használhatóvá. " (Bácska, 1900. 72. szám, szept. 18.) KoroficuuJiú. .uivnHinitaU[v CUlaLlftO* h«tq/zt(Uttii 1. ábra. A karapancsai szivattyútelep általános helyszínrajza (Ihrig, 1934) Az 1904-ben elkészült szivattyútelep épületei az átvágással holtággá tett Kadia-Duna (a helyszínrajzon Belvízmedence, Ó-Duna) parti részén állnak. A téglából készült gépház géptermének alapja 60 centiméter vastagságú beton (ez hordozza a gépalapokat is), amelynek hoszszanti, déli falához a szívóakna, míg északkeleti sarkához eredetileg a nyitott, trapézszelvényü kinyomó csatorna kapcsolódott. Az utóbbi 160 méter hosszú, és a BajaBezdáni tápcsatornába (a helyszínrajzon Befogadó, Ferenc csatorna) jutatta a vizet. Az átemelést végző két TK 800 típusú, kettősbeömlésű, csigaházas örvényszivattyút a budapesti Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt szállította. A fennmaradt repertórium szerint a gyárban 10508/ 1904. számon regisztrálták az 1904. június 11-én érkezett megrendelést, amelyre a gyártási utasítást augusztus 26-án adták ki, és október közepére vállalták a 904. számú Körting-szabadalom alapján készült gépek szállítását. Egy gépegység üzemi jellemzőit az alábbiak szerint tervezték: vízszállítás Q=l,3 m

3/s, szállítómagasság H = 2,3 m, fordulatszám n = 175 fordulat/perc, névleges teljesítmény P = 75 LE. Fagáz-üzemelés, hétköznapok A telep igazi érdekességét a szivattyúkat évtizedeken át hajtó, fagázzal működő motorok és a gáz előállítására szolgáló berendezések jelentik. A karapancsai és a bezdáni szivattyútelepek voltak az országban az elsők, amelyeket nem gőz-, hanem szívógáz gépekkel szereltek fel. (Porgányi, 1930) Szóbeli közlések és írásos visszaemlékezések felhasználásával, sok-sok konzultációval, az olvasó szíves engedelmével - néhány részmozaik felvillantásával - tekintsünk be a telep mindennapi életébe. A mohácsi székhelyű Margittaszigeti Társulat igazgató-főmérnöke Ihrig Dénes volt (1935-1948, 1927-1935ig ugyanott szakaszmérnök) „lhrig felkereste a bezdáni szivattyútelepen dolgozó Bognár József szerb nyelvű, eredeti hamisítatlan okmányokkal rendelkező vizsgázott gépész apámat azzal az ajánlattal, hogy vállalja el a karapancsai telep vezetését. Apám elvállalta, és 1944. január 5-én, a magyarok lemenetele után költözött a család vontatott dereglyével, vízen, a Bajai-Bezdáni tápcsatornán a karapancsai szivattyútelepre - 5 éves voltam akkor" írja - mondja Bognár József főgépész ugyancsak József nevű fia, aki 1944-től 20 évig élt a telepen. A szivattyúzás, a gépek üzemeltetése, a telep vezetése a gépésztől több összetevőből álló, kiterjedt tevékenységet igényelt. Feladatainak egyike az volt, hogy 2-3 hetente körbekerékpározza a sziget közbülső részén lévő csatornákat (kb. 40 km), és tapasztalatait jelezze a társulatnak (Mohács), majd a vízügyi igazgatóságnak (Pécs). A szivattyúzás időszakai tél eleje, november-december (talajmunkák) és a koratavasz, a február-március (vetés) voltak. Nem szivattyúztak áprilisban és májusban akkor sem, ha a belvíz nagyobb volt a kelleténél, ugyanis a vegetáció jelentős mennyiségű vizet igényelt. A szivattyúzás megkezdése és időtartama a személyes helyszíni szemrevételezés és tapasztalat alapján a gépész hatásköre volt! (Elő kapcsolat a környezettel!) A társulat a gépész áttételével napi kapcsolatban volt a termelő gazdákkal, erdészettel azért, hogy megfelelő információk legyenek arról, hogy a mentesítendő területeken milyen haszonnövényeket termelnek, és ezek vetése - betakarítása zökkenőmentes legyen, vagy legalábbis szinkronban lehessen a belvízhelyzettel. (Tapasztalat, szakértelem, bizalom!) Itt jegyezzük meg, hogy a mentesítendő terület talaja áradmányos öntéstalaj, ami abból következett, hogy a homokhátságig benyúló löszpartig a Duna az év jelentős időszakában elárasztotta a területet. Kezdetben a 2 König-rendszerű, Ganz-gyártmányú szívógázmotor működtetéséhez szükséges hajtóanyagot faszénből állították elő, majd Ihrig Dénes itteni működé-