Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Nekrológ - Dr. Ing. W. Kresser, (1919–2008)
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 1. SZ. Nekrológ em. o. Univ. Prof. Dr. Ing. Werner Kresser Dornbirn, 1919. július 20. — Bécs, 2008. június 20. A világ hidrológusainak egész közösségét, s azon belül az osztrák és a magyar vízimérnökök társadalmát is súlyos veszteség érte az utóbbi évtizedekben élő legendaként, de mindvégig teljes szellemi frissességben köztünk élő Kresser professzor halálával. 1942-ben szerzett mérnöki oklevelet a Bécsi Műszaki Egyetemen. 1946-53 között az Osztrák Vízrajzi Szolgálat munkatársa, 1953-tól 1959-ig igazgatója. 1959-től 1989.évi emeritálásáig a Bécsi Műszaki Egyetem Hidraulikai, Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézetének volt vezető professzora, az osztrák vízépítő mérnökök sok generációjának mestere, példaképe, olykor szakmai vitáinak „békebírája". Közkedvelt, gyakran anekdotákkal is fűszerezett egyetemi és a tágabb közönségnek is tartott előadásait, a fölényes szaktudás és kiváló pedagógiai érzék mellett, a szakmája iránti föltételen lelkesedés és odaadás jellemezte. Többször kérték fel ünnepi alkalmak előadójául, pl. „A víz, mint az ember életfeltétele" vagy „A víz és az ember" témakörökben. Nagyszámú tudományos közleményeinek fő témakörei: a turbulens vízsebesség-eloszlás nyílt medrekben és zárt vezetékekben, a vízfolyások hordalék- és lebegőanyag-szállítása, a vízmérlegek előállítása, a hidrológiai folyamatok rövid- és hosszúidejű előrejelzése. (Az utóbbi témáról írt egyegy alapvető, átfogó tanulmánya a Vízügyi Közlemények 1961.évi 4., és 1964.évi 2. füzetében is megjelent.) Hosszú évekig Ausztria Tározó-Bizottságának aktív tagjaként is dolgozott. Az Osztrák Hidrológiai Társaság elnöki és é a Nemzetközi Duna-kutató Munkaközösség (IAD) alelnöki tisztét is betöltötte Kiterjedt magyar kapcsolatai közül kiemelendő, hogy Lászlóffy Woldemán&\ közösen elsőként írt az egész Duna-vízgyűjtőt átfogó hidrológiai tanulmányt (La Houille Blanche, 1964). Ok ketten voltak, a szovjet Afanaszjev professzorral együtt, a Duna-vízgyüjtőbeli — kezdetben 8, ma már 13 — ország hidrológusait 1961 óta kétévenként mozgósító, az egykori vasfüggönyön átnyúló Hidrológiai Előrejelzési Konferenciák elindítói. (Kresser professzor, nagy tisztelettel övezett „alapító atyaként", utoljára az 1994.évi budapesti és az 1996.évi gráci konferencián még személyesen is részt vett.) Rendszeresen ismertette magyar szakfolyóiratok közleményeit az osztrák sajtóban, s számos magyar vízimérnöknek biztosított előadási lehetőséget osztrák szakmai fórumokon. A Magyar Hidrológiai Társaság 1961-ben intézményesített „külföldi tiszteleti tag" kitüntetését — számos bel-és külföldi kitüntetéséhez, köztük a francia ,yPalmes Académiques" commandeur-i kinevezéséhez csatlakozva — Kresser professzornak — többek közt az ugyancsak világhírű Pardé professzorral együtt — már a kitüntetés alapításának évében, 1961-ben odaítélték. Dr. Domokos Miklós Szentirmai Lászlóné, Trohacsevszkaja Ludmilla Donyeck, 1946. jan. 27. - Budapest, 2008. július 8. A Leningrádi Plechanov Banyamernöki Egyetemen tanult 1964-1969 között bányamérnök-hidrogeológusi diplomát szerzett. Tanulmányai során külső geológiai szakmai gyakorlatait Szibériában, a Krím félszigeten, és a Kaukázusban végezte. Az egyetemi tanulmányainak befejezése után férjével, Szentirmai Lászlóval települt át Magyarországra 1970-ben, és helyezkedett el a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai-Építésfoldtani Osztályán. Az osztály profiljának megfelelően azonnal bekapcsolódott az akkor induló budapesti építésföldtani térképezési munkálatokba, amelynek a később közvetlen irányítója és főleg a vízföldtani térképek, és ezen belül a talajvíz adottságokat rögzítő és ábrázoló lapok szerkesztését végezte. így az évek során a főváros felszín alatti vizeire vonatkozóan széleskörű ismereteket és áttekintést szerzett. Emellett még aktív közreműködője volt az alápincézett városok, mint pl. Pécs, Szekszárd, Paks, Szentendre pincéinek elvizesedéseivel kapcsolatosan fellépő állékonysági problémák mérnökgeológiai okainak felderítésében, egyes pincék veszélyességi állapotának megállapításaiban. Továbbá irányítója és vezetője volt ezeknek az alápincézett városoknak építés-hídrológiai viszonyait rögzítő térképezéseinek. E munkálatok során számos kezdő fiatal szakembert tanított be ezekbe a vizes munkálatokba, és adta át az évek során szerzett szakmai tapasztalatait és ismereteit. Kiemelkedő önálló munkája volt Szentendre város építés-földtani építés-hidrológiai adottságait tartalmazó és ábrázoló térképek megszerkesztése és elkészítése, amelyek az alapvető vízföldtani és építésföldtani adottságról tájékoztatnak. Ezek a szerkesztett térképek könnyen kezelhető szép kivitelben készültek, és számos új ismeretet is tartalmaznak. Ezekkel a munkálatokkal jelentősen hozzájárult az építésföldtan, építés-hidrológia hazai fejlődéséhez. Meghatározó munkája volt még a Budapest Építés-hidrológiai Atlaszának elkészítése 1989-ben, amelyen belül egyedül és önállóan szerkesztette meg a teljes főváros területére vonatkozó talajvíz térképeket és ezen belül a becsült maximális talajvíznek hidroizohipszás térképlapjait. E kiadványt még napjainkban is széles körben felhasználják, főleg a geotechnikai szakvéleményekhez Munkahelyén, az FT V-ben aktív szerepet játszott még a környezetvédelmi munkálatokhoz kapcsolódó elvi és gyakorlati feladatok szakvéleményezési és metodikai kidolgozásában. Aktív szakmai tevékenységét 28 szakcikk és tanulmány, nagyszámú építésföldtani, környezetvédelmi, vízföldtani szakvélemény bizonyítja. A Magyar Hidrológiai Társaságnak hosszú éveken keresztül volt aktív tagja, a Hidrológiai Közlönynek szerzője. Az utóbbi évtizedben a Víz-Föld-Védelem Bt. ügyvezetője volt, és főleg a főváros területére vonatkozóan végzett szakvéleményezési munkálatokat. Szakmai ismereteit számos külföldi tanulmányúttal bővítette. Halálával értékes és gazdag szakmai múltú vizes mérnök távozott el hosszú betegség után körünkből. Scheuer Gyula