Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A Szepesváralja (Spisské Podhradie, Szlovákia) környéki forráskúp-képző hideg szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik vizsgálata

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. (barlang és üregképződés) még napjainkban is tart, bár a források kis hozamából következtetve mára már csökkenő mértékű. A hideg szénsavban dús vizek eloszlása a vizsgált területen arra utal, hogy a felszín alatti fedett karsztrendszer megcsapolása Szepesváralja környezetében nagy területekre terjed ki, és a területre jellemző fő törésvonalakhoz kapcsolódik. A polányfalvi, szepestölgyesi Kiszelka forrás, és a szlavini vízkilépések a Branyiszkói-hegység nyugati peremén húzódó észak-déli irányú törésrendszerhez kapcsolódnak, mert a források is észak-déli irányú elrendeződésben helyezkednek el. A Sziva Brada-i források és mészkőkúpok-sora kelet-nyugati elrendeződést mutat, jelezve egy kelet-nyugati irányú vízvezető töréses zónát. De a nagy és hatalmas kúpok elrendeződéséből és ehhez kapcsolódó Dobra Volna-i mai forrásból kirajzolódik még egy észak-déli irányba húzódó törésrendszer is, ahol a fent leírt kelet-nyugati és észak-déli töréses zónák találkoznak és keresztezik egymást. Ezen a részen képződtek a leghatalmasabb kúpok, jelezve azt, hogy a két törésrendszer fő találkozásának környezetében volt a pliocén-pleisztocén paleo-karsztos szénsavas ásványvizes hidrodinamikai rendszernek megcsapolási területe. Ezen a részen alakultak ki a paleo feláramlási pályák, amelyek mentén az ásványvizes karsztos rendszer felszín alatti víz-közforgalmának folyamatossága biztosított volt hosszú időn keresztül, és fennmaradt addig, amíg a felszínfejlődési folyamatok olyan irányú változásokat nem okoztak, amelyekre a felszín alatti gázos ásványvizes karsztrendszer új, a jelenlegi eredeti szétszórt feláramlási pályákkal és helyi vízközforgalommal reagált, kihasználva a térség erős tektonizáltságát. A mai források közül a két legjelentősebb forráscsoportról az alábbi megfigyelések és vizsgálati megállapodások tehetők: A Sziva Brada-i mészkőkúp ásványvízforrásai Szepesváraljától nyugatra törnek fel egy kb. 100 m átmérőjű 10-15 m magasságú forrás-mészkő vön keresztül, amelynek tengerszint feletti magasságát 490 m-ben közlik. A szakirodalom szerint a kúp több kisebb kúp összenövésével alakult ki. A forráskúp tetején fakadt még 1974-ben egy forrás, amely már elapadt, és helyette a kúp keleti oldalában fürt kút feltörő vize forrássá alakítva rak le mészanyagot a vízkilépés alatt félkörívesen. A kivált mészkő mikrókaszkádos kifej lődésü. Ettől a forrástól délre fakad még egy kis vízhozamú foglalt forrás is melynek vizét szívesen fogyasztják. Vízhozama 1-2 1/ min. A mészképződés szempontjából legérdekesebb forrás a kúp délnyugati oldalán fakad kis vízhozammal és erős CO" gáz feltöréssel szörcsögő hang kíséretében és jelentős buborékképződéssel. Itt a megfigyelések szerint a képződő buborékok felületén mészhártya képződik, és ezek a mészbuborékok a vízen úszva egyes helyeken összetorlódnak nagy tömegben, miközben a mészhártya vastagszik. A mészbuborékok egy jelentős része összecementálódva fosszilizálódik, és majd fokozatosan betemetődik. A mészbuborékok másik része összeomlik, illetve kipukkad, visszahagyva a képződött mészhártya íves maradványait, amelyek szintén azután betemetődnek a gyors mészképződés miatt. Megfigyelhető továbbá még, hogy e nagyobb buborékok /2-3cm/ elpattannak, mert a keletkezésük során a felületi feszültség és a mészhártya összetartó ereje nem elégséges ennek megakadályozásához. Ezért a mészbuborékok képződésének és megmaradásának méretnagysági korlátai vannak. így a megfigyelések szerint 1,0-1,2 cm-nél nagyobb véglegesen megmaradó mészbuborék a tanulmányozott helyen nem képződik, de ennél kisebb méretű mészbuborékok tömeges keletkezése tapasztalható, mert egyes helyeken összetorlódva a mészbuborékok százai figyelhetők meg. Kovanda J. (1971) már foglalkozott az ilyen mészbuborékos kiválású mészkövekkel. Vizsgálatai szerint Karlovy Varynál képződött ilyen kifejlődésű mészanyag. Könyvében képet is közöl bizonyításként buborékos aragonitként leírva. Szemléltetés érdekében mellékelem fekete fehér fotójának másolatát (11. ábra). 11. ábra. Kovanda J. (1971) közölt kép a Karlovy Vary-í mészkőkúp mészbuborékos mészkövéről levéllenyomattal Az előzőkben leírt mészbuborékos képződés csak a források kilépésének közvetlen környezetére jellemzők, és csak erősen gázos vizek esetében jönnek létre. A forrás alatt a kúp oldalán lefolyó mészben gazdag vízből már mikrokaszkádos fehér-szürke, s enyhén vöröses mészkő képződik. Nagy Z. könyvében foglakozik a Sziva Brada-i forrásokkal, megemlítve, hogy az itt fakadó meszes savanyúvizeket egykor fürdésre és gyógyításra használták fel. A másik nevezetes Szepesváralja környéki forráscsoport Baldócnál ismeretes ahol szintén hideg szénsavas források fakadnak. Itt hat helyen tör fel a víz, és ezekre támaszkodva már a 19. század végén jelentős és ismert fürdőhely volt. Baldócnak az ásványforrásokon túlmenően jó minőségű gyógyiszapja is van, amelyet külön iszapfürdőben hasznosítanak. A Deák forrás vizét pedig, mint kiváló „borvizet" palackozzák és forgalmazzák. A Luci ás az Angi források látják el a fürdőt vízzel, de hasznosítják még az Ilka és Ernestine források vizét is. Baldóc környékén holocén előtti mészkőkúpokat nem találtunk, ezért a baldóci ásványvíz kilépések az ásványvizes karsztrendszernek a legújabban megnyílt feláramlási pályájához és felszín alatti vízközforgalmához kapcsolódik. A többi előzőekben felsorolt Szepesváralja környéki szénsavas ásványforrásoknak csak helyi jelentőségük van kis vízhozamaik miatt. Ezeknek őseihez a paleo-forrásokhoz kapcsolódnak környékükön a plio-pleisztocénben felhalmozódott nagy és hatalmas mészkőkúpok. Az előzőekben tárgyalt források vízhozamaik alapján a kis vízhozamú források sorába tartoznak. így pl. a Sziva Brada-i források össz-vízhozama nem éri el a 601/ min.-t. A Baldoc-i forrás pedig kb. 250 l/min.-t szolgáltat.