Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
3. szám - Vágás István: A vízszín-esés változásai a Tisza árhullámában
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 3. SZ. A mércekapcsolat-történeti vonalak alakulása nyomán megállapíthatjuk a kapcsolatba hozott alsó és felső vízmérce szelvényei közötti átlagos vízszín-esés árhullámfejlődés során bekövetkezett változásait. Ismeretes a kiskörei és a szolnoki vízmérce egymásnak megfelelő pontjai közötti 2,26 m magasságkülönbség, ami a közöttük lévő 67,1 km távolságon 3,37 cm/km. Az árhullám áradó ágán a vízállások két vízmérce november 13-i együtt-járása mutatta a legnagyobb eltérést az átlagos vízszín-esést jellemző mércekapcsolati egyenestől. Ennek az /. ábrán berajzolt 1-gyel jelölt húrja 70 cm-rel arányos, ami azt jelenti, hogy a vízszín esése az átlagos értékhez képest ezen a napon 1,04 cm/km-rel 3,37 + 1,04 = 4,41 cm/km-re nőtt. Az árhullám apadó ágán a legnagyobb eltérést mutató, 2-vel jelölt húr december 4-én 135 cm-rel volt arányos, ami 2,01 cm/km esés-változást jelentett, vagyis ezen a napon a két vízmérce között átlagosan 3,37 - 2,01 = 1,36 cm/km volt a vízszín esése. Ez abból is látszik, hogy az 1. ábra szerint aznap Kiskörén 500 cm volt a vízállás, míg Szolnokon ugyanakkor 650 cm. Az áradási időszak 4.41 cm/km, az apadási időszak 1,36 cm/km vízszín esése azt mutatja, hogy az esésekben beálló változás egyetlen árhullám levonulása során is 3,24-szeres lehetett. Ez igen nagy eltéréseket okozhat a permanens, állandó sebességű vízmozgás feltételeit tükröző vízhozam-görbe mechanikus használata esetén. Szeged és Zenta között semleges folyószakasz alakult ki, hiszen a köztük lévő mércekapcsolat-történeti vonal gyakorlatilag egyenes (2. ábra), és azt mutatja, hogy bármely zentai vízállásnak 10-15 cm-rel magasabb számértékü szegedi vízállás felelt meg. A két vízmérce közötti alap vízszín-esés 4,1 cm/km értéke ennek az árhullámnak a levonulása alatt nem változott meg. Zenta és Titel között az alap vízszín-esés átlagos értéke a 112.5 km távolságon érvényesülő 4,65 m magasságkülönbség mellett 4,10 cm/km. A Duna által előidézett Tisza-torkolati duzzasztás miatt ez az árhullám itt a vízszín-esés csökkenésével kezdődött, amely november 10én érte el a 3. ábrán 1-gyel jelölt 40 cm-rel arányos értéket. Az ehhez tartozó 0,35 cm/km esés az alap-esést 4,10 - 0,35 = 3,75 cm/km-re változtatta. December 4-én viszont a 80 cm-rel arányos, 2-vel jelölt ábrahúr tanúsága 99szerint 0,71 cm esés-növekedés keletkezett, azaz 4,10 + 0,71 = 4,81 cm/km lett a vízszín átlagos esése Zenta és Titel között. Az esésekben beálló változás az adott folyószakaszon /,2^-szoros értékű volt. VÁGÁS ISTVÁN A vízszín-esés tiszai változásának természete A vízszín-esés lehetséges változásainak mértéke az egyébként nagyon kis-esésü Tiszán elsősorban arányaiban jelentékeny. Az 1-2 cm/km esés-változás ugyanis önmagában nem volna különlegesen magas, azonban a kis alap-esés mellett akár kétszeres-háromszoros lehet értékének változási tartománya. Ennek a vízhozam-görbére, vagyis a vízhozamok vízállásokkal alkotott függvényére gyakorolt hatásokkal a szerző - Vágás /. (2008) - tanulmánya foglalkozik. E szerint, ha ismeretes a vízszín-esések v|/-vel jelölt változásának aránya, akkor a Tiszára vonatkozóan: D 2,,= (y 2-yi) = 0/ + 3,5) . -1] (1) D 2I = a folyó vízállásának megnövekedése (méterben) ha a vízállás y r rő\y 2-re változott vj/ 2,, = a vízszín-esés változásának aránya (ha y 2 > yi, akkor v|/, 2 = (i, lij) > 1 Egyszerű számítás is mutatja, hogy a y = 2 arány is 2 méternél nagyobb D értékekre vezethet, de még a y/ = 1,2 arány is fél méteres eltéréseket hozhat a vízhozam-görbéről ugyanannál a vízhozamnál leolvasható vízállásokban a Tiszát illetően. Mindebből az következik, hogy a vízszín-esések lehetséges változásának az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet és jelentőséget célszerű tulajdonítanunk. Ebben a rövid tanulmányban módszert igyekeztünk bemutatni arra, hogyan lehet kiszámítani és jellemezni egy tiszai árhullám nyomán az egyes folyószakaszokon bekövetkező vízszín-esés változásokat. Irodalom Bezdán, M.: A Tisza bal parti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra. Hidrológiai Közlöny, 1999.2. Bezdán, M.: Árhullámok befejeződése a Közép- és Alsó-Tiszán. Hidrológiai Közlöny, 2002. 2. Bezdán, M.: A folyóvízszín természetes duzzasztásának - süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán. Hidrológiai Közlöny, 2008. 1 Bogdánfy, Ö.: A természetes vízfolyások hidraulikája. Franklin Társulat, Budapest, 1906. Korbéty, J.: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. Sztávik, L. (szerk.): A Duna és a Tisza szorításában. A 2006. é. árvizek és belvizek krónikája. Közlekedési Dokumentációs Kft., Bp,, 2007. Vágás, I.: A Tisza árvizei. VÍZDOK, Budapest, 1982. Vágás, /.: A Tisza 1998. novemberi, bal parti mellékfolyói hatását nélkülöző rendkívüli árhulláma. Hidrológiai Közlöny, 1999. 1. sz. Vágás, /,: Hozzászólás Bezdán Mária: „A Tisza bal parti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra" c. tanulmányához, Hidr. Közi, 1999. 2. Vágás, 1.: A vízfolyások természete, Elet és Tudomány, 2006. 33. s7. Vágás, 1.: A nagyvízi vízállások vízhozam-függése a kis-esésü alföldi Tiszán. Hidrológiai Közlöny, 2008. 5. sz. A kézirat véglegesítve: 2009. január 1. oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, címzetes műszaki egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője. Fluctuations of water-level gradient in flood waves of River Tisza Vágás, I.
