Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Marton Lajos: Alföldi rétegvizek potenciometrikus szintjeinek változása

25 Debrecen-Nyírgelse szelvény 0 pont::EOV X=246,0; EOV Y=841,0 km; végpont: EOV X=273,0; EOV Y =868,0 km km 5. ábra. DNy-EK irányú potenciometrikus szelvény a Dél-Nyírségben, 1966-1986-1998 A Debrecen-Létavértes szelvény A következőkben a Dél-Nyírség Debrecentől DK irányban Létavértesen át az országhatárig terjedő terület fő vízadójának energia-szint változásait mutatjuk be. A Nyírség délkeleti részének hidrogeológiai viszonyai több tekintetben eltérnek a tájegység egészétől. Szűkebb területünk, Létavértes a Nyírség délkeleti peremén helyezkedik el. Formakincsében fontos elemek a völgyek és a nyírvízlaposok. Felszínén a futóhomok az uralkodó. A futóhomok jellegzetes kísérőjelensége a „kovárványosodás", amely a felszín alatt 1-6 m mélységben jelentkezik, ott, ahol a szivárgó víz geológiai hatótényezőjeként vashidroxid kicsapódás történik. Gyepvasércnek is nevezik, a Dél-Nyírség nyírvizes laposaiban fejlődött ki, elsősorban Nagyléta környékén. Többnyire gumók, bekérgezés formájában található, 10-50 cm-es vastagságban. Vastartalma Nagylétánál és Bagamérnál 19-25 %, kovasavtartalma 33-67 % (Urbancsek 1955). A területre jellemzőek az ÉÉK-DDNy-i irányú völgyek, s a Nyírség legnagyobb parabola- és szegélybuckái ezen a területen halmozódtak fel. A jellegzetes EEKDDNy irányú völgyekben állandó vízfolyást nem találunk. A terület korábban nagyrészt lefolyástalan volt. A 19. század végi belvízrendezés során főfolyásoknak nevezett csatornákat létesítettek, melyekhez egy-egy csatornafiirt kapcsolódik. A két település (Nagyléta és Vértes) egyesüléséből létrejött Létavértes domborzati viszonyai eléggé változatosak, két parabolabuckán terül el. Vértes községrész a nyugati oldalon fekszik, 110-115 m tengerszint feletti magassággal. Nagyléta községrész keleten hasonló 111117 m tengerszint feletti magasságú. A két település-rész közötti völgyben folyik a Il-es főfolyásnak is nevezett Konyári Kálló, amely időszakos vízfolyás, hossza 68 km, vízgyűjtő területe 669 km

2 (Pécsi, 1969). Eredeti (emberi beavatkozás előtti) állapotban DK-en Hosszúpályi és Nagyléta térségében nem voltak jelentős potenciálkülönbségek a vízadók között. Az elmúlt évtizedekben azonban a nagymértékű vízkivételek hatására ezek a viszonyok megváltoztak. A debreceni víztermelés regionális kiterjedésű változásokat indukált a potenciometrikus szintek alakulásában, és Létavértes térségében is jelentős különbségek alakultak ki a felső és alsó-pleisztocén vízadók szintjei között. A létavértesi vízbázisvédelmi program keretében 2002-ben megszerkesztettük a terület alsó-pleisztocén nyugalmi potenciometrikus felületének térképét az 1950es, 1965-69, 1971, 1976, 1986 és 2000-es évekre. Az így elkészült területi ábrázolások alapján szelvényeket szerkesztettünk a debreceni IV-es vízmű környezetétől 45 fokos szögben DK felé induló és Létavértesig tartó 22,6 km hosszú vonal mentén (Marton 2002). A különböző évek potenciometrikus szintjeiből a 6. ábrán látható regionális leszívási vonalakat kaptuk. A szelvény kezdőpontja EOVX=246,0; EOVY=849,0 km; végpontja EOVX= 230,0; EOVY= 865,0 km. Az eredeti állapotban, a nagyobb vízkivételek előtti időben a réteg potenciometrikus szintje Debrecen felől Létavértes irányában lejtett. Az 1950-es években Debrecen környékén már volt annyi mérési adat, hogy kisebb területre meg lehetett a felületet határozni, ennek függőleges síkmetszetét mutatja a legfelső görbe. Az 1965-69 közötti időszak állapotát a második görbe ábrázolja. 1971-től kezdődően már minden évben volt annyi mérési adat, amelyekből meg lehetett a felületeket határozni. Az 1971, 1976 és 1986. évi leszívási görbék eléggé hasonlítanak egymáshoz, csak egyre mélyebben helyezkednek el. Egészen más alakot mutatnak a közelmúlt évek görbéi, amelyek közül itt a 2000. évi potenciometrikus szint helyzete kerül közlésre, vastagabb vonallal ábrázolva. Az 1986-87-es évek csúcstermelése után folyamatosan csökkent a közüzemi rétegvíztermelés, Debrecenben évi 24 millió m

3-ről mintegy 16 millió m

3-re. A vízkivétel csökkenésének eredménye az lett, hogy a víztest a közlekedő edények törvényei szerint mozdult el, Debrecenhez közel emelkedni kezdett, de Létavértesnél továbbra is süllyedt. Ugyanezt a jelenséget mértük ki a DebrecenNyírgelse vonalon 1998-ban. A hidraulikai viszonyoknak ilyen jellegű alakulása a rétegzett medencén belüli kontinuitás fényes bizonyítéka.