Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

2. szám - Kovács Ákos–Szilágyi József: Párolgásszámítási vizsgálatok hazai nagy tavainkon. I.

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 2. SZ. ciós időszak júniusában a vízmérlegből kapott párolgás szintén meghaladja a Penman-féle potenciális párolgást, így ennél a hónapnál is előfordulhat, hogy a Penman-féle potenciális párolgás egységnyi súllyal szerepel a súlyozásnál. A többi hónapban végig a Penman és a nedves környezeti párolgás között helyezkedik el a tényleges párolgás, így előzetesen ennél a tónál várjuk a legjobb eredményeket. 6. ábra: A Velencei-tó 1961-2000 közti párolgásainak havi átlaga és szórása a verifikációs időszakban (páratlan évek) Következtetések, összefoglalás Mind a három tó esetében alapvető probléma volt, hogy a nedves környezeti párolgás számításához felhasznált Priestley-Taylor egyenletben az á-t csak az irodalomban leggyakrabban használt 1,26-os konstans értékre tudtuk felvenni. Az á pontosabb, esetleg évszaktól függő meghatározásához azonban további kutatásokra lenne szükség. Az á kalibrálásának hiánya, mint láthattuk, főként a nyári hónapokban okozhatott gondot. Feltűnő, hogy augusztusban és szeptemberben mind a három tónál kb. azonosak a vízmérlegből kapott párolgások (bár mindegyik tónál más időintervallumot vizsgáltunk), ennek ellenére a Priestley-Taylor egyenlet jóval nagyobb párolgást ad e két hónapra a Balatonnál, mint a másik két tónál. Az hogy a Priestley-Taylor egyenlet magasabb értékeket adott a Balaton esetében ebben a két hónapban (továbbá októberben és novemberben is), a nettó sugárzás magasabb értékei miatt történt. Az egyenlet másik változója 5 meg8 + y közelítőleg azonos értékeket vesz fel mind a három tó esetében. Megjegyezzük, hogy a magasabb nettó-sugárzás nem azért keletkezett, mert eltérő idő-intervallumokat vizsgáltunk. Kutatásunk azt igazolja, hogy abban az esetben is létezik ez a különbség, ha a Balatonnál, a Velencei-tónál és a Fertő-tónál is egyaránt az 1960-2000 közötti periódust vizsgáljuk. A különbség oka tehát a Balaton átlagos vízmélységéből (amit 3,0 m-ben határoztunk meg, szemben a Fertőtó 1,5 és a Velencei-tó 0,9 m-es átlag-mélységével) adódó relatíve magas hőtározó képességből következik. A nedves környezeti párolgás szórása minden hónapban elhanyagolható mértékű (1-4 mm), bármely tavat is vizsgáljunk. A Penman egyenletből kapott párolgás szórására ez már nem igaz, a nyári hónapokban az átlaghoz képest mindkét irányban 5-6 mm-rel is eltérhet gridponttól függően (a legnagyobb eltérés í 8 mm a balatoni verifikációs időszak júliusában). Mivel a Priestley-Taylor -egyenlet átlaga és a Penman egyenlet átlaga között nyáron minden esetben 30 mm-nél kisebb az eltérés, ezért a súlyozásnál is jelentősen megváltozhat az eredmény attól függően, hogy melyik gridpont modelladataiból számoljuk a Penman-féle párolgást. Bár ezek a számítások model ladatokkal lettek elvégezve, mégis látható, hogy ennek a módszernek van létjogosultsága. A módszer hibái és előnyei azonban csak akkor kerülnek igazán a felszínre, ha megvizsgáljuk mindhárom tónál az éves szintű korrelációt a vízmérlegből kapott párolgás és a becsült párolgás között. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Simonies Lászlónak a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a Velencei-tó vízmérlegéből adódó havonkénti párolgás-értékeket, valamint Varga Györgynek a VITUKI munkatársának és Kutrucz Gyulának, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársának, akik a Balaton, illetve a Fertő-tó esetében biztosították a vízmérlegből adódó párolgás-értékeket. A tanulmány az Európai Unió CLAVIER (Climate Change and Variability) 6. keretprogramja által támogatott kutatási projekt részeként történt. Irodalom Brutsaert, W., 2005. Hydrology: An Introduction. University Press, Cambridge, 605pp. Morton, F.I., 1983. Operational estimates of areal evapotranspiration and their significance to the science and practice of hydrology. J. Hydrol. 66, 1-76. Penman, H.L., 1948. Natural evaporation from open water, bare soil, and grass. In: Proc. Royal Soc. London, A193, pp. 120-146. Priestley, C.H.B., Taylor, R.J., 1972. On the assessment of surface heat flux and evaporation using large-scale parameters. Mon. Weather Rev. 100, 81-92. Szilágyi, J., Józsa, J., 2008. New findings about the complementary relationship-based evaporation estimation methods, J. Hydrol., 354, 171-186. A kézirat beérkezett: 2008. december 17. KOVÁCS ÁKOS 2007-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) építőmérnöki diplomát szerzett. 2007-től a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási tanszékén doktorandusz. SZILAGYI JÓZSEF az MTA doktora, okleveles meteorológus, hidrológiai MSc (Nem Hampshire-i Egyetem), PhD (Kaliforniai Egyetem), egyetemi tanár (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Evaporation estimation comparison for Lake Balaton, Lake Ferto, and Lake Velencei in Hungary I. Kovács, Á. - Szilágyi, J. Abstract: This study - with the help of (a) long-term water balance derived monthly evaporation estimates for three shallow, medium-sized lakes in Hungary (Velencei, Ferto, Balaton), and; (b) regional climate model (REMO) outputs as inputs to the employed potential evaporation equations —, has confirmed that shallow-lake evaporation can typically be considered as intermediary between two well-defined potential evaporation rates: the Penman evaporation rate and the Priestley-Taylor, so-called equilibrium or wet-environment evaporation rate. As the mean depth of the lake increases from 0,9 m (Velencei) to 3 m (Balaton), lake evaporation for the latter may exceed the Penman evaporation rate typically in the fall, due to not negligable heat storage within the lake. By weighting the two potential evaporation rates on a monthly basis, lake evaporation can be fairly well estimated. Key words: wet environment evaporation, Penman evaporation, lake evaporatio