Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. 115.B. A Kiskörei Duzzasztónál a hordalékszállítás meghatározására Rákóczi László egyidejű méréssorozatot végzett a be- és kilépésnél. Az egyedi mérések különbségében jelentős ellentmondások voltak tapasztalhatók. Ezek részben magyarázhatók a mérési eljárás viszonylag nagy bizonytalanságával, de a legnagyobb eltéréseket az okozta, hogy a nem permanens üzemelés (csúcsolás) következtében a duzzasztó környezetében időnként a koncentráció ugrásszerűen, nagymértékben megnövekedett (a gyorsulások helyi felkavarodást okoztak). Az egyes méréssorozatok összes hordalékszállításának összehasonlítása már lényegesen kevesebb ellentmondást tartalmazott, de nem vezetett általánosítható összefüggésekre. 115.D. A hordalék-koncentrációt jellemző összefüggés meghatározásával kapcsolatban megállapítottuk, hogy a vízállás vagy vízhozam mellett figyelembe kell venni a vízszintesést is és amint a későbbiekben bebizonyult, a vízszintesés változásának intenzitását is. A rendelkezésünkre álló mérési adatok alapján kiegyenlítő számítással határoztunk meg olyan összefüggést, amelyik tartalmazta a vízszintesést is, de a változásának intenzitását nem. Ennek következtében az összefüggés igen jól leírta a hordalék-koncentráció változást az árhullám felfutó ágában és közel permanens állapotban, de a tetőzés környéki gyors csökkenését nem. Ezt a gyors csökkenést időben elnyújtotta, átlagolva a hozamokat, és így a teljes árhullám összes hordaléktömegét lényegesen nem befolyásolta. Az adatok kiegyenlítésénél figyelembe vettük a kiugróan magas koncentrációkat is (a mérők szerint feltehetően hibás mérések), mivel azokhoz minden esetben kiugróan magas vízszintesés tartozott, de ezek a lehetséges maximum (Bogárdi János) alatt voltak, és pozitív mérési hiba csak szándékosan követhető el, ami az adott esetben elképzelhetetlen. Az összefüggés megbízhatósága (a vízállás-tetőzést megelőző egy-két nap kivételével) a korábbi összefüggésekhez képest igen jó, az adatok szórása 30 % alatt volt, míg a korábbi, egyváltozós összefüggésektől való eltérések mértéke elérte a 2-3 nagyságrendet is. Ennek ellenére célszerű lenne megvizsgálni, hogy a vízszintesés-változás intenzitásának bevezetésével lehetne-e tovább javítani az összefüggést, főleg a tetőzés időszakára vonatkozóan. Az öblítő-csatornák vízforgalma és a Tisza hordalékforgalma alapján kiszámítottuk a vizsgálat időszakára (5 év) vonatkozóan a tározóba jutó, illetve onnan távozó hordalék mennyiségét. Laczay Istx'án a vizsgálat időszakában több alkalommal echográfos felvételeket készített a tározó meghatározott szelvényeiben és magában a Tiszában is. A mérések helyi bizonytalanságainak (pontonkénti 10-15 cm-es eltérések) csökkentésére az adott szelvényekben kiegyenlített különbségvonalakat szerkesztettünk. Ezek alapján feltöltődés-kimélyülés vonalakat szerkesztettünk, majd számítottuk annak köbtartalmát. A változások azt mutatták, hogy a tározó öblözeteinek délkeleti, hullámzásnak kitett részein, a teljes terület harmad negyed részén kis mértékű (10-15 cm-es) kimélyülés mutatható ki, míg a többi részen feltöltődik a meder. A feltöltődés általában 0-15 cm közt változik, de az öblítőcsatornák ki- és betorkollásánál elérik a 60-70 cm-t is. A vizsgált időszak átlagos feltöltődése évi 3 cm-re adódott. Az ennek megfelelő iszaptömeg a tározóba jutó hordalék tömegének mintegy 75 %-a. A 75 %-os kiülepedést reálisnak elfogadva a kétféle úton számított hordalék-menynyiség igen jó egyezést mutat. A VÍZIG javaslatunkra néhány ponton 1 m

:-es lapokat helyezett a fenékre, a feliszapolódás rendszeres ellenőrzésére a felső öblözetekben. Ezek azt mutatták, hogy a betorkollások közelében a feliszapolódás kezdetben igen gyors, majd egyre lassuló ütemben folytatódik. Átlagos helyeken az így mért feliszapolódás és az echografálással meghatározott érték jól egyezett. A pontonként rendszeresen végzett mérések azonban nem csak az abszolút értékek meghatározására voltak alkalmasak, hanem az időbeli folyamat megismerésére is. A duzzasztott Tiszaszakasz medre átlagosan feltöltődik. A feltöltődés mértéke azonban kisebb a vártnál (alig haladja meg a tározóét), és inkább mederátalakulásra utal, mint általános feltöltődésre. Ugyanis a teljes hossz mentén a keresztszelvények szélességének harmadában (a régi sodorvonal környezete) továbbra is kimélyülés mutatkozik és csak a domború parti részek töltődnek fel azt a látszatot keltve, hogy a régi meder keskenyedik és mélyül. A kimélyülés összesített térfogata mintegy a fele a feliszapolódott térfogatnak, ami arra mutat, hogy a feltöltődés anyagának mintegy fele helyi átrendeződésből származhat és csak a másik fele származik az érkező víz hordalékából. [102] (103)(105 b) 5. Vízfolyások 5.1. Áramlás 12. Vízhozamgörbék összehasonlíthatósága a relatív vízhozamok alapján (Q-Qmin)*100/(Q

ma

x-Q

m

m). A jég beállása Magyarországon 4 %-os relatív vízhozamnál következik be. A beállt jég által okozott vízhozam-csökkenés számítható a vizsgált szelvény jellemzőiből összeállított, s/m dimenziójú osztályozó tényező (speciális ellenállás-tényező), és a pillanatnyi látszólagos relatív vízhozam alapján. A hazai vízfolyások közül a Duna jégbeállása jelentősen eltér a többiétől. A Duna alulról torlódva, több hét alatt áll be, és a vízhozam-csökkenés a Lászlóffy-féle elgondolás alapján számítható. A Tisza átmeneti jellegű beállás szempontjából, mivel egyszerre sok helyen kezd torlódni, és néhány nap (3-4 nap) alatt egész hosszában beáll, általában jelentős duzzadás nélkül. Az általunk javasolt számítási mód már jó közelítésként alkalmazható. A kisebb vízfolyások 1-2 nap alatt a partról befelé haladva állnak be, és ezekre a javasolt összefüggések mintegy 40 szelvény adatai alapján igen jól alkalmazhatók, ha a vizsgált szelvény a (jellemző szakasz) legnagyobb ellenállású a környezetben a jégszállítás szempontjából (általában hídszelvények). [9] [60] [65] 15. A permanens állapot beálltának a vízállás stabilitásának biztosítása szükséges, de nem elégséges feltétele. A Keleti főcsatornában a vízállás észlelhető beállása (1 cm-en belül, 2-3 óra után) után még 72 óráig változik (nő) a vízhozam, mivel a sebességeloszlás úgy változik, hogy fokozatosan éri el az optimális energia diszperziós tényezőt (a szelvényre jellemző legegyenletesebb sebes-