Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Putarich Ivánszky Veronika: Magyar mérnökök a vajdasági belvizek rendezésében

62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 1. SZ. Magyar mérnökök a vajdasági belvizek rendezésében Putarich Ivánszky Veronika, ivera@sbb.co.y

u

. Újvidéki Egyetem, Szerbia Kivonat: A dolgozat történelmi áttekintést ad Európa legrégibb belvíz-rendszerének építéséről. 2008-ban 110 éves a Ferenc csatorna. 1957-ben újjárendezésével és továbbfejlesztésével épült ki a Duna-Tisza-Duna több-hasznosítású csatornarendszer. A háború miatt a Ferenc-csatorna működésének 100 éves évfordulóját nem tudták megünnepelni, de 2008-ban a 110 éves évfordulót remélhetőleg lesz alkalom ünnepélyes keretek között megtartani. Megemlékezni, a már elfelejtett kitűnő magyar mérnökökről, és azok odaadó munkájáról, vízügyi történelem, Vajdaság, vízrendezés. Kulcsszavak: 280 évvel ezelőtt már a törökök megkezdték a mocsarak lecsapolását. A XVII században Bánát területének a 35 %-a víz alatt állt. A törököktől Temesvár 1716-ban felszabadult, de a bécsi kormány a felszabadult területekre nem engedte vissza a magyar földesurakat, a rebelliseket. Claudius Florimund Mercy (1666-1734) királyi marsall a teljes hatalmat (közigazgatást) a kezében tartotta, az állapot tarthatatlan volt. Dél Bánát területén, 750 ezer ha-on, 60 ezer lakos élt, az emberek elmenekültek innen. Mercy kénytelen volt saját katonáival vízrendezési munkákba kezdeni. 1718-tól 1733-ig, majdnem haláláig, a belvíz lecsapoláson dolgozott. Mercy célja az volt, hogy a Temesvár környéki erdők fakitermelését, vízi úton az Alföldre szállítsa, hogy az építkezés és az ipar meginduljon. Megépítette Temesvárról Klekre a 70 km-es belvízcsatornát, a Béga-folyóval párhuzamosan. Ebben az időben az utak, főleg esős időben nehezen járhatóak voltak, így a vízi közlekedésnek, folyami utaknak, nagy jelentőségük volt. P Temes-es Begavölgy átnézeti térképe a Bega folyó csatornázásának föl tüntetésével. A Béga és a Temes első vízrendezési terve Mária Terézia intézkedéseivel támogatta a vízrendezéseket, és II. József császár (1770 körül) francia és holland mérnököket hívott Magyarországra, a lakhatatlan, ingoványos mocsarak, belvizek felszámolására. A holland Maximillian Fremont tervei alapján (1741), Ilingya és Alibunár területét lecsapolták. A kivitelezést, az Állami Építészeti Igazgatóság vezette, melynek központja Torontál volt. A Temes, a Béga és a Béga-csatorna szabályozására zsilipeket építetek, amelyek rendezték a vízjárást a két Begában és a Temessen. Kosztka János 1740-ben született Lúgoson, 23 éves korától Fremont mellett dolgozott, és 1770-ben átvette a helyét. Lecsapolta a Maros, a két Béga, és a Temes öntés-területét. A Béga öntés-területéből, 150.000 ha-ból, termőterületet varázsolt. Bánát más részein még 100.000 ha-t, és ugyancsak még 250.000 ha-t lecsapoltak, ezeket a területeket termőföldé alakították, e rendezésekkel lakhatóvá vált 500.000 ha terület. Ebben az időben nagyon nehéz volt a mezőgazdasági árúk szállításának a feltételeit biztosítani. Az utak roszszak voltak, esős időben csúszósak, a vízi úton történő szállítás sokkal biztonságosabb és olcsóbb volt. A bécsi Kamara az áruszállítást 4 közlekedési fő útvonalra osztotta. Pancsovától az osztrák határig terjedő vonalnak Kosztka János volt az igazgatója. Az árú szállítását, a Hajózási Társaság (Torontál megyei központü) igazgatója, Spacsek János (1750-1801) biztosította, aki a kinevezését 1776-ban, személyesen, II. József-tői vette át. Sátor Dániel 1798-tól volt a Béga főmérnöke, és 1812 -ben elkészítette a Béga (a befogadó) rendezési tervét Temesvártól a Jankó hídig. A terv kivitelezésében segítségére voltak: Dudovits Mihály, Duffand Péter, Spatzer János, Fischer József és Szatmáry Sámuel mérnökök. Ekkor már Új Becse a nagy gabonaraktáraival, a Monarchia éléstára volt. 1781-ben a bécsi kormány kezdeményezésére megkezdődött a Tisza szabályozása, rossz elképzelések, és rossz tervek alapján. Ennek eredménye volt, hogy az 1830-as tiszai árvízkor, 400.000 kh elöntött terület volt. Az 1848-as forradalom leverése után, és az 1855, évi Tisza-i nagy árvíz után, ismét megkezdődött a Tisza folyam-szabályozása. A felső szakaszon Szegedtől-Új Becséig, az építkezést Katona Antal (1816-1881) vezette. A Tisza alsó szakaszán, Új Becsétől-Titelig, Képessy József (1818-1876) volt az építésvezető. A szabályozásokkal a Tisza 1419 km-es szakasza, 443 km-re csökkent, de mint két jeles magyar mérnök, Katona és Képessy neve teljes feledésbe merült. (Vásárhelyi Pál a Tiszán összesen 102 átvágást jelölt ki, ebből 12-t a mai Vajdaság területén. Ezekkel a 253,6 km-es folyó hossza itt 36,3 %-kal csökkent. A szabályozások közül jelentősebb a Horgos és Mártonos közötti 2,3 km-es átvágás, ezzel kialakult az Öreg-Tisza holtág. Törökbecsétől északra, a kanyarulat átvágásával, kialakult a Döglött-Tisza holtág, mely benyúlik Óbecséhez. A Zentai-réteken két meander átvágást végeztek. A pánait 1855-ben, Zentától délre a bátkait 1856-ban fejezték be. Ugyancsak 1856-ban elkészült a Gyála-i átvágás, és kialakult három öblözettel a gyálai Holt-Tisza. Ada és Mohol között az átvágás 1909-ben készült el. Az aracsi át-