Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

229 tarkítják. A mederre inkább a mozaikosság jellemző, a sávozottság nem annyira kifejezett. A part mentén kiterjedt mocsárinövény-állományok találhatók (borításuk 20 % körüli), melyet elsősorban a nád (Phragmites australis), ill. a keskenylevelü és a széleslevelű gyékény (Typha angustifolia és T. latifolia) alkotnak. Különösen erős állományok találhatók a meder belső, Morotva-köz felőli szakaszán, illetve annak alsó végében. Legjelentősebb állománya a felszínen kiterülő levelű súlyomnak (Trapa natans) van, hiszen ez a hínár a vízfelület 35-40 %-át bontja. A meder rakamazi szakaszán nagyobb, alsó és felső végén kisebb foltokban kb. 5-10 %-os borítással a fehér tündérrózsa (

Nymphaea alba) alkot állományokat. A súlyom, esetenként a fehér tündérrózsa alatt kiterjedt az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) mezői is fellelhetők. A holtmeder flórájának az alámerült gyökerező hínárhoz tartozó süllőhínárfajok (Myriophyllum spicatum és M. verticillatum) inkább csak színező elemei. A meder szinte teljes szakaszán, a mocsári növényzet előterében jelentős állományai élnek a kolokánnak (Stratiotes aloides). Borítása jelenleg 10-20 % körüli, de a kolokán-foltok szinte évről-évre mind helyzetükben, mind kiterjedésükben változó képet mutatnak. A morotva felső végén a nagy tüskéshínár (

Najas marina) és a rence (Utricularia sp.) alkot erőteljes állományokat. A békaszőlő-fajok közül csak a Potamogeton lucens lelhető fel nagyobb menynyiségben. Az úszó békalencsehínár jellemző fajai a következők: rucaöröm (Salvinia natans), bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza), apró békalencse (Lemna minor) és vízidara (Wolffia arrhiza). A holtmeder növényzetének elrendeződése a korábbi felmérések (1995-1998) óta jelentősen megváltozott. Az alsó részen, ahol korábban igen kiterjedt nyíltvizes foltok voltak, erőteljesen előretört a vízinövényzet. A kolokán jelentős kiterjedésű foltjai mellett a növényzet túlnyomó részét a súlyom alkotja, de igen nagy tömegben látható az átokhínár (Anacharis canadensis) is. A holtmeder középső szakaszát korábban teljesen elzáró kolokánmező a 2001. évi nagy árvíz nyomán kinyílt, csak a partszegélyben maradtak jelentősebb maradványai. A felső részen látható a legkevesebb változás, ugyanis a korábbi felmérésekhez hasonlóan a vízinövényzet borítása szinte 100%-os. Az itt található fehér tündérrózsás (Nymphaea alba) állományok szépek, területük láthatóan növekvőben van A part menti csónakokból az üledéket megmozgatva megállapítható, hogy az üledékben anaerob lebontási folyamatok dominálnak, mert rendkívül bűzös gázok intenzív kiválása tapasztalható. A holtmeder tájképi, természetvédelmi és ökológiai értéke Az egész holtmeder tájképi értéke a növényzet alapján kifejezetten jó (egy 5 fokozatú skálán 4 és 5 pont közötti). A holtmedret övező területek tájképi értéke szintén jó, a belső íven kiváló, így a terület egésze inkább kiválónak tartható. A természetvédelmi értéke mind a morotvának, mind a Morotva-közt is tartalmazó élőhely-komplexumnak kimagaslónak tekinthető. A korábban egyértelműnek ítélt természetes szakaszolás elmosódóban van. A meder jelenleg legváltozatosabb része a középső szakasz, a legkevésbé változatos a rakamazi felső vége, ezt követi a tiszanagyfalui alsó vége. A holtmeder vízgazdálkodási jellemzői, vízháztartásának becslése és víztér-tipusának megállapítása A holtmedernek egy helyen van állandó összeköttetése a Tiszával, a meder tiszanagyfalui alsó végen lévő csatorna révén, ami zárható zsilippel van ellátva. Ezen keresztül főleg a lefolyás megoldott, hozzáfolyás (mesterséges vízpótlás) csak magas tiszai vízállás esetén történhet. Mivel a holtmeder a hullámtéren fekszik, a vízpótlásban nagy szerepe van a Tisza árvizeinek. A magas folyóhát, ill. északon a vonalas létesítmények (út és vasút), délen pedig a nyári gát miatt azonban csak nagyobb árvizek alkalmával kerül a hullámtér víz alá. Az öntözési célú vízkivétel egy szivattyútelep segítségével történik, ami a medernek a Rakamaz és Tiszanagyfalu közötti kanyarulatában található. A holtmedret veszélyeztető tényezők A holtmederet a települések felől érik olyan hatások, amelyek az állapotát kedvezőtlenül befolyásolják. Ebből a szempontból a gáttal el nem választott Rakamaz szerepe jelentősebb, hiszen a holtmederig lenyúló magántelkeknél az illegális szennyvíz-bevezetésnek nagy esélye van. Tiszanagyfalu a fő védvonalon kívül található, így ennek szennyvizei kevésbé érintik közvetlenül a holtmedret. A holtmeder környékén viszonylag kicsi a szántók aránya, így jelentősebb tápanyag-dúsulást előidéző hozzáfolyás innen nem valószínű. A holtmeder aktuális állapotának alakításában jelentős szerepe lehet a vízkivételi műnek, ami nyilvánvalóan a legnagyobb szárazság, azaz a legnagyobb vízhiány esetében üzemel a legintenzívebben. Hosszú távon a holtmeder állapotát negatívan befolyásolhatja a nagy mennyiségben felhalmozódott, jórészt anaerob, rothadásra hajlamos üledék. A holtmeder integrált kategorizálás szerinti tipizálása A természetvédelmi gyakorlatban alkalmazott (Aradi-féle) kategória- és szempontrendszer (I.—

III.) alapján (Wittner et al. 2004) a holtmeder a következőképpen tipizálható. I. Természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy védelemre érdemes objektum A holtmeder nem védett, de - értékes, kipusztulóban levő fajok, és/vagy közösségek/ társulások élőhelye; - természetes, vagy természetközeli állapotú fajegyüttesek és társulások élőhelye; - a partszegélyt közel teljes hosszában természetes vagy természetközeli állapotú állományok/társulások kísérik; - természetes zöldfolyosó alapvető részének tekinthető, ezért az —> I. kategóriába sorolandó —> természetvédelmi prioritás (nem védett, de valamilyen szinten védendő kellene legyen). II. Bölcs hasznosításra javasolható objektum. Bizonyos részein a kíméletes bölcs hasznosítás elképzelhető lehet. III. Széles körű hasznosításra alkalmas objektum. Ilyen szempontú hasznosítása feltétlenül kerülendő. A holtmeder jelenlegi társadalmi hasznosításának formája, illetve hosszabb távú hasznosítási cél megfogalmazása A holtmedret jelenleg horgászati céllal és öntözővíz-tározóként hasznosítják. A korábban jól karban tartott horgászstégeket a nagy árvizek elrombolták, s miután a halállomány mennyisége jelentősen csökkent, a horgászok többnyire nem építették azokat újjá, így többségük teljesen elhanyagolt állapotban van. A korábbi élénk horgászélet aktivitása jelentősen csökkent, a helyiek szerint ennek legfőbb oka, hogy nagyon megfogyatkozott a kifogható halállomány. Az öntözővíz-hasznosítás terén esetenként a túlhasználat okoz komoly problémákat. Hosszabb távon a hasznosítási cél egyértelműen a természetvédelmi hasznosítás lehet. A természetvédelmi prioritásnak alárendelve elképzelhető térben és időben megfelelő