Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Adorjáni András–Kalmár János: Vadvíz-kezelés a Mesteacan-patak (Prahova megye, Románia) vízgyűjtőjében
50 Vadvízkezelés a Mesteacän-patak (Prahova megye, Románia) vízgyűjtőjében Adorjáni András 1 - Kalmár János 2 'institutul de Cercetäri pentru Amenajári Silvice - Brassó, Románia. 2Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest Kivonat: A Prahova-megyei (Románia) Comarnic külterületén lévő Mesteacän-patak vadvizes jellege folytán veszélyeztette a Prahova folyó partján lévő műtárgyakat. Az utóbbi 10 év folyamán a fokozott erózió és törmelék-szállitás megfékezése céljából a vízgyűjtő területén patakszabályozás (gátak építése) és erdősítés történt, közöttük a legfontosabb a 2000-2004 évi vadvízkezelés, európai támogatással. A tanulmány rámutat a meteorológiai, morfológiai és földtani tényezők (alapkőzet, gravitációs-hidraulikus törmelékszállítás) valamint a kivitelezett hidrotechnikai munkálatok közötti összefüggésekre. Kulcsszavak: patakszabályozás, talajelsodrás. Az erdős hegyvidék egyik lényeges problémája a lejtőket borító laza üledék stabilitása. Ha a termőréteget a földcsuszamlások és/vagy az erózió eltávolítják, az erdő gyakorlatilag nem regenerálódik, amely helyi és regionális szinten kedvezőtlen gazdasági, környezeti és utolsó sorban klimatikus változások oka lehet. A fokozott mértékű erózió főleg a vadvizek, vízmosások mentén okoz problémát, amelyhez hozzájárulnak a lakott területeken az úthálózatban, épületekben és közmüvekben keletkezett károk és a völgytalpi, vagy törmelékkúp jellegű feltöltések. Ezért az erdős vidék területrendezési munkálatai között, Romániában is (Adorjáni et al., 2007), mint az egész kárpáti térségben fő helyen a vadvízkezelés szerepel. Erre egy példa a Mesteacän-patak, amelyen a múlt század elejétől kezdve a korrekciós munkák kisebb-nagyobb megszakítással állandóan napirenden voltak. Az alábbiakban a patakon végzett vadvízkezelés múltbéli és jelenlegi állapota kerül bemutatásra. 1, Földrajzi adatok A Mestecán-patak a Prahova megyei Comarnic város külterületén, Valea lui Neag kistelepülés határában található, a Prahova-folyó jobb mellékfolyásaként. A patak vízgyűjtője 132 ha területet foglal el, a Ple§uva-hegy (1442 m) és a Prahova vögytalpa (576 m tszf. magasság) között, amelynek 48 %-át bükk (és nyír: román nyelven mesteacán) valamint tűlevelű erdő képezi. A patak alsó szakaszán Valea lui Neag telkei és művelt parcellái találhatók: kertek, szántóföldek, gyümölcsösök, kaszálók és legelők. Éghajlati adottságok szempontjából a terület a KeletiKárpátok középmagas régiója paramétereivel jellemezhetők: 8°C évi átlaghőmérséklet, 810 mm sokévi átlag csapadék, jelentősen változó időszakos eloszlással, gyakori, 30 mm-t meghaladó zivatarokkal, amelyeket, főleg nyáron, hosszan tartó száraz időszakok követnek és meghatározóak a lejtőmozgások megindításánál (Lacerda & Schilling, 1992). A hótakaró jelenléte 95 nap (sokévi átlagban), ebből következően a csapadék 40 %-a, amely gyakorlatilag 10-25 nap alatt olvad el, télen, hó formájában esik le. Különösen nagy a hó felhalmozódása az 1000 m fölötti területen. A jelentős csapadékmennyiség biztosítja a felszíni törmelékek és a mélyebb rétegek feltöltését, ezért a vízgyűjtő területén számos állandó jellegű forrás található és a vízhálózat 40 %-a állandó jellegű vízfolyás, amelynek viszont a hozama erősen csapadékföggő. A vízgyűjtő jellege erősen tagolt, lejtős, helyenként szakadékos, DK és ENy kitettségű terület. A tagolt jelleget a patakba ömlő, időszakos vagy állandó jellegű, mélyen bevágódott vízfolyások, szakadékos mellékvölgyek és rövid, meredek árkok adják (7. ábra). A vízhálózat össz-hossza 4,7 km, átlagsűrűsége 35,6 m/ha. Ezeknek a 85 %-án észlelhetők eróziós folyamatok. Nem rendelkezünk mért vízhozam adatokkal sem a Mesteacán-patakon, sem a mellékágain. /. ábra. A Mesteacän-patak helyzete és vázlatos helyszínrajza, az I.S.C. Brasov adatai szerint 2. Földtan: az alapkőzet és az alluvium jellege A Mesteacän-patak és mellékfolyásai több száz méteres szelvényben az alsó kréta (valangini-hauterivi korú) Sinaiai Márga Formációt harántolják. A képződmény 10-50 cm-es, erősen gyűrt homokkő, homokos mészkő, mészmárga, homokos márga- és márgapala rétegek váltakozásából áll. A kőzetek jellegzetessége a beforradt, kalcittal kitöltött, fehér színű erek hálózata. A homokkő és mészmárga padokat két, egymásra és a rétegfelületre merőleges repedéshálózat szeli át. Ebből kifolyólag az eróziónak kitett kőzet-összletből a
